Nagyboldogasszony-búcsút ünnepeltek a pusztacsatári kegykápolnánál

Nagyboldogasszony búcsús ünnepére számos hívő gyűlt össze a pusztacsatári kegykápolnánál felállított szabadtéri oltár körül. A szentmise kezdetén Mikolás Attila plébános köszöntötte Martos Levente Balázs püspököt és a híveket, valamint örömét fejezte ki, hogy a nagy hőségben is ennyien összegyűltek köszönteni a mennybe felvett Szűzanyát.

A püspök szentbeszédében a látomásokról beszélt. Elmélkedése elején feltette a jelenlévőknek a kérdést: Tudunk-e hűségesek lenni azokhoz a szent pillanatokhoz az életünkben, amelyekben az ég kitárul számunkra? Akarjuk-e megélni, milyen volt a Jelenések könyvében említett látnoknak betekinteni a mennyországba?

Mária a szíve alatt hordta Isten születendő fiát. Ő a szövetség ládája: hordozta a Fiút, aki emberré lett. Mária az Isten anyja, a legszentebb édesanya, aki méltóvá lett arra, hogy a világra szülje a Fiút. A jelenések könyvének látnoka a szövetség ládáját látja a mennyben. Ez a történet mintha arról szólna, hogy Isten a pusztaságban elrejti, de megőrzi az Ő jelenlétét: nincs távol tőlünk. Isten megóvja a mi kincseinket, legszentebb ajándékainkat is. Életünkben vannak olyan helyzetek, amikor úgy érezzük, hogy megtaláltuk az igazi a kincset, amiért érdemes mindent odaadni. Van olyan is, amikor éppen azt érezzük, hogy nincs meg. Ezek félelmetes pillanatok. János a látomásban a hűséges Istenről beszél, aki megőrzi a szövetséget és a rábízott kincset.

Vajon mi a mi kincsünk, amit Istenre bíztunk, hogy egyszer nála visszakapjuk? Szentbeszéde végén Balázs atya három kincsünkre irányította a figyelmet: az örökéletbe vetett hitünkre; a kapcsolatainkra; valamint a teremtett világra, amelyet megóvni kaptunk.

Végül Martos Levente Balázs reményét fejezte ki, hogy a búcsús szentmise is olyan alkalom volt, amikor az ég egy pillanatra megnyílt, és amit az Úristen ekkor a szívünkbe írt, annak igazságát megértjük és együtt akarjuk őrizni és tettekre váltani a jövőben.

A prédikáció ITT visszahallgatható.

A szentmisén közreműködött a salomvári plébánia énekkara, valamint hagyományos módon a Rába-vidéki szlovénok is képviseltették magukat, hogy énekükkel ők is köszöntsék a Szűzanyát.

A pusztacsatári kegyhelyről ITT olvashatnak bővebben.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír