Nagyboldogasszony ünnepe egyházmegyéinkben

Egri Főegyházmegye

Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én Ternyák Csaba érsek ünnepi szentmisét mutatott be az egri szemináriumban. Szentbeszédében az érsek elmondta: ősidők óta ünnepli az Egyház Szűz Mária mennybevételét, s a múlt század közepén XII. Piusz pápa is kinyilvánította, hogy testestül-lelkestül felvétetett a mennybe.

Az ember hajlamos túlságosan a földi dolgokra fókuszálni, az Egyház feladata ezért, hogy felhívja a figyelmet a fentebb lévő dolgokra. Ebben tanítónk Ég és Föld Királynője, Mária, aki nem távozott el közülünk, hanem mindig közel van hozzánk – mondta az egri érsek. – Mária mennybevétele az öröm és a remény ünnepe. Megmutatja, hogy a szeretet legyőzi a halált. Ezért hisszük az örök igazságot és az örök életet. Örülünk, hogy Istennél lehetünk majd, ahogy Jézus Krisztus feltámadása is megmutatta nekünk.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Egri Főegyházmegye

Fotó: Balogh Ferenc

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Az esztergomi Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyházban mutatott be szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén. Az eseményen részt vett Török Csaba plébános és az esztergomi papság. 

A keleti egyházak titokzatosan mondták, Mária elszenderülése közel állt Szent István király szívéhez. Számunkra ez az ünnep egyszerre hordoz üzenetet saját örök sorsunkról és népünk életéről – mondta szentbeszédében Erdő Péter bíboros.

A főpásztor kiemelte: a magyarok gyakran tekintettek Nagyboldogasszonyra, a mennybe felvett Királynéra történelmünk legnagyobb válságaiban. „Szent István élete végén látta, hogy egész életműve veszélyben forog. Tudta, hogy a kereszténység nélkül a nyugati népek közé beépült, de még nem igazán integrált magyarságot a végső pusztulás fenyegetheti. Felajánlotta országát és népét a Boldogságos Szűz Máriának” – fogalmazott a bíboros.

Kitért arra is, hogy a középkor harcaiban, főleg pedig a török időkben vagy éppen a töröktől való felszabadulás ígéretes, de zavaros időszakában újra csak Szűz Máriához fordultak hazánk vezetői. I. Lipót császár és magyar király, Esterházy Pál nádor és sokan mások kimondták, hogy Szűz Mária Magyarország pártfogója. Hittek is abban, hogy az ő különleges segítsége még a földi csatákat is eldöntheti. Ezért vitették később például a máriapócsi kegyképet Bécsbe, ahol ma is megtalálható a Stephansdomban, és ezért volt Szűz Mária képe még a történelmi zászlókon is.

Sokan azt mondanák, hogy ez idegen korunk érzelemvilágától. De ma, amikor járványok, háborúk, természeti katasztrófák és drámai klímaváltozás fenyegeti az emberiség életét, átélhetjük a régi magyarok érzelmeit, akik minden szükségben Máriához kiáltottak – hangzott el a szentbeszédben.

A teljes beszámoló és Erdő Péter bíboros homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Mudrák Attila

*

Győri Egyházmegye

A győri Nagyboldogasszony-székesegyház búcsúnapján Veres András megyéspüspök celebrált szentmisét az egyházmegye főtemplomában. A főpásztorral koncelebrált Böcskei Győző székesegyházi plébános-kanonok, Reisner Ferenc általános püspöki helynök és Császár István, a Brenner János Papnevelő Intézet spirituálisa.

Ezen az ünnepen arra emlékezünk, hogy a Szűzanya földi életének végén teste és lelke azonnal a mennybe vétetett. Vagyis nem a halál, hanem az azonnali megdicsőülés várta őt – kezdte szentbeszédét Veres András megyéspüspök. – E dogma megértéséhez a hitbeli ismeretek elmélyítése szükséges. A Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy a halál a bűn következménye. A Szűzanyát Isten megóvta a bűntől, ezáltal a haláltól is, így vétethetett azonnal testestül-lelkestül a mennybe.

Mária legfőbb vágya az volt már a földön is, hogy Isten jelenlétében éljen. Ezért volt számára a halál beteljesedés, csak egy átmenet a földi életből az öröklétbe, mert ugyanaz folytatódott számára, amit földi életében is igyekezett megvalósítani.

Ebből levonható az első következtetés, hogy akik Istent szeretik és az Ő jelenlétében élnek, azoknak nem szabad félniük a haláltól. A szerető és irgalmas Istentől ugyanis nem lehet és nem is szabad félni. Pál apostol ezért írja: A szeretet nem ismeri a félelmet. Vagy ahogy a halálról fogalmaz: „Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.” (Fil 1,21) Éppen ezért a hívő embernek erősítenie kell magában és másokban is a tudatot, amelyet ez az örömhír hordoz: azoknak, akik Istent szeretik és az Ő szeretetében élnek, nincs okuk félni a haláltól.

Mit tanít még nekünk ez az ünnep? A Szűzanya mennybevételével Isten megmutatta számunkra, hogy nem hagyja magára azokat, akik az Ő útján igyekeznek járni. Isten ugyanis beteljesíti annak az embernek a vágyát nemcsak az örökéletben, de már itt a földön is, aki az Ő jelenlétében akar élni. Akik az Atya szeretetében igyekeznek élni, azoknak vannak is megtapasztalásaik Isten jelenlétéről.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

*

Pannonhalmi Területi Főapátság

Augusztus 15-én, Mária mennybevételének ünnepén a pannonhalmi bencés szerzetesközösség a munkatársakkal és a hívekkel közösen ünnepelt  konventmisét a Boldogasszony-kápolnában. A liturgia végén Cirill atya a hagyományokhoz hűen megáldotta az oltár elé helyezett gyógynövényeket.

„Ezen a napon – ahogyan Hortobágyi T. Cirill főapát fogalmazott – ünnepélyesen jut kifejezésre, hogy nem feneketlen mélységbe, hanem Isten karjaiba halunk.”

„Amikor 1950. november 1-én XII. Piusz pápa ezt a régi hitbeli meggyőződést mint hivatalos hitvallást, mint dogmát kihirdette, sok keresztényt sokkolt ezzel. Hogyan hirdethet ki olyasmit a pápa, ami nincs benne a Bibliában? – kérdezték! Aztán C. G. Jung svájci pszichológus, aki hívő evangélikus keresztény volt, egy evangélikus lelkész fia, azt mondta: ez a pápai kijelentés a legjelentőségteljesebb vallási esemény a reformáció óta. Szerinte ugyanis nem dogmatörténeti, hanem pszichológiai szempontból kell értelmezni. Ez a hitbéli meggyőződés a lelkünk mélyén lévő archetípus képeit érinti: az asszony isteni magasságba emeltetik, és a test isteni méltóságot kap általa. (…) Szűz Máriának ezen az ünnepén testünk méltóságát ünnepeljük. A testünkben, amely a halálban Krisztus felmagasztalt testévé fog átalakulni (Fil 3,21), már most fel akar ragyogni Isten dicsősége. A testünk Isten megtapasztalásának színhelye.

A főapát a szentmise végén e szavakkal áldotta meg a szentélyben elhelyezett gyógyító hatású növényeket: „Mindenható Isten, a gyógyulás és az egészség forrása, testünk és lelkünk orvosa! Te Máriát minden teremtmény fölé emelted, amikor testestül-lelkestül felvetted a mennybe! Ezen az ünnepen hálát adunk neked a teremtés minden csodájáért! Gyógynövényeket hoztunk színed elé, hogy erőt és bátorságot nyerjünk általuk! Kérünk téged, halmozd el ezeket az általad sarjasztott növényeket gyógyító áldásoddal, hogy a betegek testük és lelkük gyógyulására használhassák, és így betegségükből felépülve áldhassanak téged. Áldd meg ezeket a gyógynövényeket! Emlékeztessenek bennünket dicsőségedre és gondoskodó jóságodra! Ajándékozz nekünk a Boldogságos Szűz közbenjárására gyógyulást! Engedd, hogy mindannyian az örök boldogságra jussunk, ott bekapcsolódhassunk az egész teremtett világ hálaadásába, ahol örökké áldunk téged Jézus Krisztus, a te Fiad által!”

Hortobágyi Cirill beszéde végén felidézte, a nyugat-európai hegyvidéki falvakban a megáldott gyógynövényeket a hívek otthonukban a feszület alá vagy hozzátartozóik sírjára helyezik, ezáltal fejezik ki, hogy „a halálnak már nincs hatalma felettük, és hogy Isten gyógyító és átformáló ereje erősebb, mint a halál” – így a szertartás végén a jelenlévők is magukkal vittek egy-egy csokorral a megáldott gyógynövényekből.

Cirill főapát augusztus 15-i igehirdetését teljes egészében ITT olvashatják.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

*

Székesfehérvári Egyházmegye

Augusztus 15-én ünnepi szentmisét mutatott be Spányi Antal megyéspüspök Ugrits Tamás pasztorális helynökkel és Dózsa István plébánossal együtt Nagyboldogasszony ünnepén Szent István király városában a székesegyházban.

Spányi Antal püspök szentbeszédében felidézte, hogy bár a mennybevétel dogmáját csak XII. Piusz pápa hirdette ki 1950-ben, az ünnep az Egyház sok évszázados hitbeli meggyőződését tükrözi. Hogy miért csak ekkor lett dogma, arra XVI. Benedek pápa adja meg a választ, aki szerint XII. Piuszt nagyon súlyosan érintette a második világháború, a rettenetes és értelmetlen öldöklés, ezért vigasztalni akarta az emberiséget, ráébreszteni a világot arra, hogy nem a pusztításé és nem az emberi gonoszságé a történelemben a végső szó, hanem a mennybe fölvett Szűzanyáé, akinek alakjában az nyilvánul meg, hogy a mindenkit üdvözíteni akaró Isten irgalmassága nagyobb az ember tehetetlenségénél.

Szentbeszédében a főpásztor a jó és a rossz örök küzdelméről szólt. Kiemelte, hogy Éva bűnbe esése után az ember elszakadt Istentől, és testvérgyilkosság, reménytelenség, szenvedés, bizonytalanság, csüggedés lett az ősbűn következménye. A sűrű, átláthatatlan sötétségben hangzik fel azután több ezer év után az Isten vigasztaló szava, a sötétséget megtöri valami fény, ami mindent meg fog változtatni. „A paradicsomban kapott ígéret ott él az emberek szívében, a próféták ezt az ígéretet elevenen tartják, a szentek ezt az utat tanítják, és egyszer csak eljön egy másik Éva, akit mi Máriának nevezünk, aki nem hallgat a kísértőre, aki nem enged a csüggedésnek, aki arra törekszik, hogy Isten közelségében legyen, akinek egyetlen célja, hogy hallgasson az Istenre, figyeljen az ő belső hangjára, és erre a belső hangra mindig kimondja a maga igenjét. Éva sötétséget és nyomorúságot hozott, a másik Éva, Mária pedig biztató reménységet azzal, hogy világra szülte Isten fiát” – fogalmazott Spányi Antal.

A főpásztor emlékeztetett: Mária azért ment az égbe, hogy mindannyiunk kezét fogja, mindegyikünk életét imádságával kísérje és mindannyian megtapasztaljuk anyai szeretetét életünk legsötétebb óráiban is.

A teljes beszámoló IDE kattintva olvasható.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Kovács Marcell

*

Szombathelyi Egyházmegye

Székely János megyéspüspök augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevételének ünnepén a zalaegerszegi Gébárti-tó partján fekvő Boldogasszony-kápolnában mutatott be búcsúi szentmisét.

A búcsúi szentmise előtt a hívek, zarándokok rózsafüzér imádsággal kérték Szűz Mária oltalmazó segítségét.

A szentmisén koncelebrált Kis Kornél OFM, a zalaegerszegi Jézus Szíve templom új plébánosa.

A liturgikus zenei szolgálatot Bíró Ferencz, az olai templom kántora látta el.

Szöveg és fotó: Furján Zoltánné/Zalaegerszeg.hu

*

Veszprémi Főegyházmegye

Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony mennybevételének ünnepén Udvardy György veszprémi érsek a vörösberényi Loyolai Szent Ignác-templomban mutatott be szentmisét Megyesi Ferenc érseki szertartóval, plébánossal.

Udvardy György beszédében rámutatott: ebben az ünnepben az Atya dicsőségét, a Fiú uralmát és Mária szépségét egyszerre látjuk. „Benne van az egész üdvösségünk története, ami mindvégig Máriához kötődik, a Szentlélekhez és az Egyházhoz” – fogalmazott az érsek. Emlékeztetett arra is, hogy a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelenül fogant, tehát őt születésekor sem érintette az áteredő bűn terhe, „Ő az, akinek teremtésében az embert Isten látni akarja” – magyarázta, hozzátéve, Mária méhébe fogadta Isten fiát, hordozta, és világra szülte. „Ebben az emberi és isteni gesztusban benne van a megtestesülés. Benne van Isten irgalma, és már itt megjelenik az szándéka, hogy olyan akar lenni, mint az ember. Miért? Hogy ne legyen különbség, ne legyen távolság Isten és ember között, ne legyen semmi, ami elválaszt egymástól.  S ezáltal azt is jelzi, hogy az ember méltósága Isten méltósága. Életünk isteni életre való felhívás.”

Udardy György leszögezte: „Mária élete Isten és az ember gyönyörű együttműködésének ajándéka, jelképe is egyben.”

A beszámoló teljes terjedelemben ITT található.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

***

Görögkatolikus Metropólia

Az Istenszülő elszenderedésének, közismert nevén Nagyboldogasszony napjának búcsúja Máriapócson idén egybeesett Szent István apostoli királyunk és az államalapítás ünnepével. Ennek oka az volt, hogy a búcsút mindig az ünnepkörben helyezik el s mivel idén augusztus 15-e kedd volt, az ünnepkör első vasárnapja éppen 20-ára, államalapító szent királyunk ünnepnapjára esett.

A máriapócsi Családvár zarándokházból indult az asszisztencia az ország minden tájáról érkező papokkal, diakónusokkal, és az ukrán bazilita atyákkal, valamint Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolitával, Szocska Ábel nyíregyházi, illetve Orosz Atanáz miskolci főpásztorokkal. Az oltár körüli- és a kántori szolgálatot a jelenlegi és a leendő kispapok látták el.

Szentbeszédét Orosz Atanáz püspök Lukács evangéliumára építette, amelyet összekötött első királyunk ünnepével is.

Lukács evangéliumában olvassuk (Lk 11,27–28), hogy tanítása közben egy asszony a tömegből felkiáltott: „Boldog a méh, amely hordozott!” Jézus erre azt felelte: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!” Ahogy ő sem, úgy mi sem halványíthatjuk el az Istenszülő boldogságát, hiszen az ő emlékére gyűltünk ma össze, és ma ünnepeljük az országot neki fölajánló szent királyunkat is. Talán nem véletlen, hogy ezen a napon hunyt el ő is.

Az Istenszülő Szűz Mária egész életében a legfontosabb az Ige befogadása volt, kezdve az angyali üdvözlettől. A kánai menyegzőn is – megértve szent fia szavát – azt mondta a szolgáknak: „Bármit mond, nektek, tegyétek meg!” Biztosra vehetjük, hogy ő volt a legelső, aki nem csak hallgatta, de meg is tartotta az Isten szavát. A zarándokok is azért jönnek ide, hogy meghallják Isten szavát, de maga Jézus mondja, hogy még ez sem biztos, hogy elég, mert kellő elhatározás hiányában üresjáratnak is bizonyulhat. Máté evangéliumában olvashatjuk (Mt 7,21–22): „Nem mindenki jut be a mennyek országába, aki mondja nekem: »Uram, Uram!«, csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21–22). Számára nem elegendő azt felsorolni, hogy hányszor sóhajtoztunk vagy jártunk errefelé, mert az üdvösséghez cselekedni is kell. Ahogyan ő maga mindig hűségesen teljesítette mennyei Atyja akaratát. Azt mondogatta: „Nem a magam akaratát keresem, hanem az Atya akaratát, aki küldött engem.” (...)

Szent Jakab katolikus levelében figyelmeztet bennünket: „Legyetek az igének megtartói, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat! Mert ha valaki csak hallgatja az igét, de nem váltja valóra, az olyan, mint az ember, aki a tükörben figyeli arcát. Aki viszont elmélyed a szabadság tökéletes törvényében, és kitart mellette – azaz nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója –, az boldog lesz, midőn tettekre váltja.” (...)

Jó elhatározásaink mellett kéréseket is hoztunk hazánkért, egyházunkért és a ránk bízottakért. Hogy ők is boldogok legyenek Isten igéjének megvalósításában… És hogy életünk az Istenszülőéhez hasonlóan mindenek ellenére boldogan végződjön. Imádkozunk, hogy életünk hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük és hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül végezzük be. Illetve hogy Krisztus ítélőszéke előtt jó feleletet adhassunk – amihez cselekvéseinket most már felelősségteljesebbé kell tennünk” – fogalmazott szentbeszédében a miskolci főpásztor.

Az ünnepi Szent Liturgia végén a zarándokok a békéért, a jelenlévő és otthon maradó hívekért is imádkoztak, valamint püspökeikért, akik szentelt vizet hintve áldották meg a híveket.

Az máriapócsi görögkatolikus nagybúcsúról a beszámolót teljes terjedelemben IDE kattintva olvashatják.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Kiemelt kép: Vatican News – Szűz Mária mennybevétele (részlet) Annibale Carracci, 1587–1590, Museo Nacional del Prado, Madrid 

Magyar Kurír