Nagykilenceddel készül főtemploma újraszentelésére a Győri Egyházmegye

A nagykilenced (kilenc hónapon át tartó imádságos készület) során a nyolc esperesi kerület hívei papjaik vezetésével elzarándokolnak az egyházmegye főtemplomába. Januárban a Soproni Esperesi Kerület papjai és hívei érkeztek Győrbe, akik megtekintették a Káptalandomb nevezetességeit. A zarándokok első csoportját Veres András megyéspüspök köszöntötte a székesegyházban.

A szentmise kezdetén Böcskei Győző, a székesegyház plébánosa elmondta: egy anya képe áll előttünk, aki egykor vérrel könnyezett. A hónap 17. napján újra átélhetjük a szerető anya közbenjárását, féltő tekintetét, ahogy Szent Fiát nézi, és rajta keresztül szemlél bennünket is. A zarándokok az imádság és az énekek révén egyre közelebb kerülnek az Úrhoz. Halljuk meg Isten dallamát az életünkben, azt a dallamot, amelyet az Úr szerzett nekünk. A fülünk mellett a szívünket is nyissuk meg, mert aki nyitott szívvel imádkozik és énekel – anélkül, hogy észrevenné –, máris megérinti Isten szent titka. Ez a misztérium a szeretet. Itt, ma a sok hangból egy ének születik, ami imádsággá alakul. Vigyék magukkal azokat a lelki kincseket, amelyeket ma Isten Szentlelke által kapnak – kérte a zarándokokat.

A főcelebráns Horváth Imre soproni kerületi esperes volt, aki a szentmise elején elmondta: örömmel jöttek négy autóbusszal, vonattal, gépkocsikkal. „A Szűzanya palástja takarjon be minket ezen az esti szentmiseáldozaton, amikor Fiára tekintünk, hiszen ő kéri, hogy »amit a Fiam mond, tegyétek meg.«” – fogalmazott.

A zarándoklat az Egyház sajátos útja – mondta szentbeszédében Horváth Imre, aki kifejtette: az Úr állandóan kíséri Isten gyermekeit, Krisztus testvéreit. Az Egyház által tapasztaljuk meg, hogy úton lévő közösség vagyunk, és nem vagyunk egyedül. A soproni városplébános utalt a székesegyház jelentőségére: itt áll a püspök tanítószéke, innen viszik a lelkipásztorok saját közösségükhöz a szentségek kiszolgáltatásakor használt szent olajokat. Ez a helye a papság szolgálatának, és a lelkipásztorok itt részesülnek a papság szentségében. Ugyanígy a hívek is otthonosan lépték át e templom küszöbét, bennük is megelevenedik egy kegyelmi pillanat, egy istenélmény, a kegykép előtti gyermeki ima emléke. Kiemelte:

a Jézussal és az ő édesanyjával, Máriával való találkozás megerősít abban, hogy a Szentlélek segítségével újra tudjuk evangelizálni ezt a tébláboló világot.

Mert az emberiség akkor talál választ az élet értelmére, ha rátalál Istenre, aki a szeretet.

A szónok elmondta: az utóbbi hetekben többször kézbe vette XVI. Benedek pápa írásait, beszédeit. Jó volt olvasni tőle: hinni jó, Jézust követni jó, a hit jó, a hit széppé teszi az életet. Ma, amikor kevés az emberekben az életöröm, ez nagyon fontos üzenet. Sokan fásultak és szomorúak. Ez a nagy pápa helyesen emlékeztet, hogy az örömöt a Krisztussal való személyes találkozásból merítjük.

Ma is igaz, hogy az Úr nem hagyja el Egyházát, akkor sem, ha úgy tűnik, hogy a felborulás veszélye fenyegeti.

„A szentmise után átvonulunk a kegyoltárhoz, hogy fürkésszük Jézus istenemberi arcát” – mondta a városplébános, aki XVI. Benedek pápa gondolatával zárta beszédét: a Szűzanya látta megszületni és meghalni Fiát. Szívébe vésődött szenvedő Fia képe, de ezt átalakította a feltámadás fénye. „Tőle mindig megtanulhatjuk, hogy szeretettel és hittel teli tekintettel nézzünk Jézusra, és hogy abban az emberi arcban felismerjük Isten arcát.”

A szentmisén a soproni Szent Imre-plébánia Töviskorona dicsőítő zenekara szolgált. Az áldást követően a papság és az asszisztencia a kegyoltárhoz vonult. Itt a Brenner János Hittudományi Főiskola papnövendékei vezették a Mária-köszöntőt. A liturgiát követően a soproni Szent István-plébániatemplom Harmonia Sacra énekkara adott rövid műsort.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír