Nagylelkűen kell vetni a magot – Egy felvidéki magyar pap Ferenc pápa pozsonyi találkozójáról

– Kik voltak jelen a pozsonyi dómban a találkozón?

– Püspökök, papok, a női és férfi szerzetesrendek tagjai, hitoktatók és persze azok az önkéntesek, akik szolgálatot teljesítettek ma a koronázódómban, köztük a szlovákiai Máltai Szeretetszolgálat számos tagja. A helyi püspöki konferencia elnökén, Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek-metropolitán kívül itt volt a másik szlovákiai római katolikus egyháztartomány érseke is Kassáról, a szlovák megyéspüspökök segédpüspökeikkel, a görögkatolikus eparchiák érsekei és püspökei, valamint Szlovákia apostoli nunciusa, Giacomo Guido Ottonello érsek. A szlovákiai püspökökön kívül további vendégek is érkeztek a Szentatyával való találkozóra a székesegyházba, többek között olyan szlovák származású püspökök is, akik jelenleg más országokban szolgálnak, köztük a kapucinus Dávid Bartimej Tencer, az izlandi Reykjavík püspöke és a szalézi Vladimír Fekete, aki Azerbajdzsánban szolgál.

A templomtér és a meghatározott létszám miatt korlátozott volt a fizikai részvétel, bár a dómon kívül is voltak szabadtéri szektorok. Minden egyházmegyéből és szerzetesrendből a meghívott személyek lehettek jelen, ők képviselték azokat is, akik az élő közvetítés követésével lélekben csatlakoztak a hétfő délelőtti eseményhez.

S a már említett személyeken és csoportokon túl természetesen itt voltak a Szentatyát kísérő vendégek is, a vatikáni küldöttség tagjai.

– Hogyan és milyen hangulatban telt a találkozó?

– Másfél órás előkészület előzte meg a találkozást. Rövid elmélkedések hangzottak el és énekek csendültek fel, illetve elimádkoztuk az örvendetes rózsafüzért.

Ferenc pápa érkezését taps kísérte, örömmel fogadtuk a magyar történelemhez is olyan szorosan kapcsolódó pozsonyi dómban.

Stanislav Zvolenský érsek köszöntötte a Szentatyát, aki ezután beszédet mondott, majd áldását adta az őt hallgatókra.

Derűs légkörben zajlott a találkozó, a pápa figyelemfelkeltően és olykor az előre előkészített beszédét kibővítve szólt hozzánk. Közvetlen hangnemben szólt például a homíliák hosszúságáról és tartalmáról, hogy azok befogadhatók, 10-15 percnél nem hosszabbak és könnyen megjegyezhetők legyenek.

Beszélt a szabadság fontosságáról, az evangélium leleményes hirdetéséről, valamint köszönetét fejezte ki szolgálatunkért, illetve hozzátette, hogy már előre köszönetet mond jövőbeli munkánkért is, amit reményei szerint a ma elhangzottakat is megszívlelve folytatunk.

Molnár Tamás a kassai dómban (Fotó: Müller Marianne)

– Mi az, ami személyesen téged megszólított a Szentatya tanításában?

– Ferenc pápa beszélt arról, hogy a magvető, bár elveti a magot, nem marad ott annak állandó őrzésére, ellenőrzésére, mégha időnként vissza is kell térnie valamilyen további munkálatok miatt. A növekedést Isten adja, Ő teremtette így ezt a világot. A magban rejlő élet kibontakozik. Átvitt értelemben a szolgálattevő egyházi személynek is Isten működésében bízva, tudatosítva, hogy az elhintett jót majd a Mindenható továbbérleli, bátran, túlzott ellenőrizgetés nélkül, ahogy a Szentatya fogalmazott, nagylelkűen kell vetni a jó magot.

Bízom benne, hogy az a kísértés, hogy elcsüggedjünk vagy feladjuk, ha nem látjuk azonnal munkánk általunk vagy mások által elvárt gyümölcsét, e pápai tanítás segítségével is könnyebben kivédhetővé válik számunkra, s még nagyobb Istenre hagyatkozással, Lelke által vezetve újulhatunk meg papi, szerzetesi vagy laikus hivatásunkban a keresztségünkből fakadó keresztény küldetésünk terén.

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír
(ki)