Nagyszülőkért és unokáikért mutatott be szentmisét Székely János püspök Szombathelyen

Székely János szentbeszédét egy mesével kezdte. Volt egy kislány, akit Eszternek hívtak, a családjának gyönyörű kertje volt, ahol a kislány boldog volt. Jött egy öreg bölcs, aki azt mondta, teljesíti egy kívánságát. A kislány azt mondta, annyira gyönyörű ez a kert, azt kívánja, élete végéig ebben a kertben élhessen. Hiába udvaroltak neki, nem akarta elhagyni a kertet. Majd jött egy fiú, egy távoli ország hercege, és megkérte a kezét. Megkérdezte elmegy-e vele az ő országába. Nehezen döntött Eszter, de igent mondott. Megtartották az esküvőt, majd elutaztak a másik országba. Amikor az első nap a kastélyból kinézett, csak sivatagot látott. Amikor másnap kinézett az ablakon, azt látta, hogy ott van a kastélykertben a kertje.

Gyermekkorod kertje követ, bárhová mész – magyarázta a püspök és hozzátette: a mi életünk kertjéhez, sokat tesznek hozzá a nagyszülők. Milyen nagy kincs az a nagyszülő, aki ölbe tudja venni az unokát, akinek van ideje, van szíve, aki az unoka gyermekkorát paradicsomkertté tudja tenni.

A szentmise végén Székely János püspök áldásban részesítette a nagyszülőket unokáikkal együtt.

A szentmise IDE kattintva visszanézhető.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír