Napi sajtószemle

– 2014. szeptember 10., szerda | 11:36

A szeptember 10-i lapok szemléje

A Magyar Hírlap (Kiállítás… 2. o.) beszámol arról, hogy az Izrael Állam és a Vatikán közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének huszadik évfordulója alkalmából nyílt kiállítás tegnap Pápai látogatások Izraelbe címmel a Budapesti Olasz Kultúrintézetben.

A Népszava (8. o.) Gyerekeket küldenek harcba a dzsihádisták címmel közli, hogy Leila Zerrougui, az ENSZ-főtitkár különleges gyermekvédelmi megbízottja az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt elmondta: legalább hétszáz iraki gyereket megöltek, megcsonkítottak az Iszlám Állam (IS) dzsihadistái az év eleje óta. Az IS többször gyerekekkel hajtatott végre öngyilkos bombamerényleteket, fegyvert ad tizenéves fiúk kezébe, gyerekekkel őrizteti bázisait, foglyait. „Válogatás nélkül ölnek meg polgári személyeket, köztük gyermekeket, a megdöbbentő brutalitásra nem találni szavakat.” Közben megalakult az új iraki egységkormány. A bagdadi parlament haladékot adott Haidar al-Abadi miniszterelnöknek, hogy kinevezze azt a két tárcavezetőt, akik az Iszlám Állam terrorcsoport elleni harcot irányítják. Az IS ellen szerveződő nemzetközi koalíció már negyven országot tömörít.

A Frissújság.ro Mária – az igazi szerető anya jelképe című beszámolója szerint több száz Mária-tisztelő gyűlt össze hétfőn délelőtt a Szatmár megyei Kökényesden Kisboldogasszony napján, Szűz Mária születésének és a görögkatolikus plébánia templomának búcsúünnepén. Harangozó József főesperes-parókus koncelebrálásával az esperesség lázári, szárazberki, túrterebesi, sárközújlaki, csedregi, nagykárolyi, nagypeleskei, szatmárnémeti, illetve csengerújfalui papjai tartottak ünnepi liturgiát, melyen a vidékre jellemző ökumené jegyében és a hagyományokhoz híven részt vett id. Fodor Lajos halmi református lelkész is. Albu Ioan Cristian, a Nagybányai Görögkatolikus Püspökség vikáriusa szentbeszédében elmondta: „Ma, szeptember 8-án tartjuk a Boldogságos Szűz Mária születésének liturgikus ünnepét, aki az egész világ megváltásának hajnala és reménye. Ez a Mária-ünnep mélyen gyökerezik a hívők szívében és áhítatában, mert tudatában vannak annak, hogy az ő születésével vették kezdetüket Isten tervében azok az üdvözítő események, amelyek aztán oly szoros kapcsolatot teremtettek Mária és az ő Fia között. Nem véletlen, hogy az új egyházi év, amelynek kezdetén vagyunk, Szűz Mária születésével kezdődik — mint ahogy az ő halálával zárul augusztus 15-én. Mária — aki az igazi szerető anya jelképe is — példa számunkra: tud szeretni, Isten tervét feltétel nélkül elfogadni, áldozatot hozni: egyetlen fiát Isten akarata elleni lázadozások nélkül kíséri a keresztfáig. Közvetít köztünk, gyarló emberek és Szent Fia között, továbbítja Neki kéréseinket, könyörög érettünk. Örvendezzünk tehát, ahogy megemlékezünk Megváltónk Anyjáról. Mert az ő méhébe, mint a legszentebb templomba, szállt le Isten a saját személyében, hogy emberi alakot nyerjen, és látható formában lakozzék kegyesen az emberek között.”

A Székelyhon.ro Szent István-szobor a Gyilkos-tó partján című tudósítása szerint az összetartozást, a békés együttélést is hivatott jelképezni az a Szent István-szobor, melyet vasárnap lepleztek le a Hargita megyei Gyilkos-tó partján. Az ünnepséget egy nő bekiabálása zavarta meg, követelte, hogy Romániában románul is beszéljenek a felszólalók. A szobrot egyházi elöljárók áldották meg. Az ünnepségen jelen volt Székesfehérvár két önkormányzati képviselője, a Krajcáros Alapítvány küldöttsége, valamint Horváth Lajos, az életnagyságú tölgyfaszobor alkotója. A székesfehérváriak ajándéka – melynek felállításához számos fehérvári civil és önkormányzati szervezet is hozzájárult – a hála jele Gyergyószentmiklós közösségének, hogy az 1944-ben itt hősi halált halt székesfehérvári katonák sírjait hetven éve gondozzák.

Az Erdon.ro Felújítások a Szent László-iskolában címmel közli, hogytöbb osztályteremben is javában zajlik a munka a nagyváradi Szent László Római Katolikus Középiskolában. Zalder Éva igazgatónő elmondta: Böcskei László megyéspüspök jóvoltából nyár elején svájci bútorokat kapott az iskola – székeket, padokat, polcokat, katedrákat, szekrényeket. Ezek az alsó tagozatosok osztálytermeibe kerültek, a régi bútorokat pedig a tanintézet fel fogja ajánlani olyan iskoláknak, ahol szükség van ilyesmire. A két nulladik osztályosok termeiben másféle bútorokat helyeztek el, ugyanis itt egyaránt kell helyet biztosítani a tanulásnak és a játéknak. A két osztályterembe a Mallersdorfi Ferences Nővérek segítségével kerültek játékok, óriásszőnyegek, egyéb kellékek.

Elég sok osztályt sikerült kimeszelni, részben a szülők, részben az iskola alkalmazottainak közreműködésével, két osztályteremben lecsiszolták és lelakkozták a parkettát, jövő héten a díszteremben fognak neki a színpad felújításának. Egyelőre kimeszelték, új függönnyel látták el – mindezt a jótékonysági bál bevételéből tudták megoldani, a függöny megvarrásában pedig egy anyuka közreműködött. Több folyosót sikerült kifesteniük, a filagóriát is rendbe hozták. A mellékhelyiségekben ottjártunkkor épp zajlott a takarítás, a fertőtlenítés. Egész nyáron dolgoztak a villamoshálózat felújításán – ezt a római katolikus püspökség támogatásával végzik, ezenkívül elindították a hivatalos eljárást annak érdekében, hogy a fűtéssel kapcsolatos gondokat rendezzék az illetékesek, egyes osztálytermekben ugyanis nem működnek jól a fűtőtestek. Ennek a megoldása egyébként a polgármesteri hivatal kötelessége lenne. Az igazgatónő közölte azt is: a nyár folyamán világítótesteket helyeztek el, rendbe hozták a sporttermet – kimeszelték, javították, kicserélték az öltözők bútorzatát.
Állami iskolaként igyekeznek élni a jogaikkal és megkapni minden önkormányzati, illetve állami támogatást, egyéb költségeiket pedig saját erőből, illetve a püspökség támogatásával fedezik.
A Mallersdorfi nővérek jóvoltából új székek kerültek a díszterembe, s immár a vége felé közeledik a homlokzat több mint két éve elkezdett felújítása is, melyet a püspökség támogatásával végeznek. Szeptember folyamán ezzel is meglesznek, s reményeik szerint az udvaron lévő padokat is felújítják és kipótolják hamarosan. A meglévők felújítást a polgármesteri hivatal fizeti, az újakat saját forrásokból fizetik ki.

A Kárpátinfo.net 25 éve szabadon – Jubileumi templombúcsú Palágykomorócon címmel felidézi: hetven évvel ezelőtt, a nagy világégés után olyan szomorú események zajlottak a palágykomoróci görögkatolikus egyházközség életében, amelyek jelentősen meghatározzák akár a jelenkort is. Az akkori parókust, az 57 éves Egressy Sándor atyát válaszút elé állították az istentelen szovjet hatalom képviselői: vagy aláírja a csatlakozást a rendszer által erősen ellenőrzött és befolyásolt pravoszláv egyházhoz, és úgy tesz tovább, hitehagyóként, mintha nem történt volna semmi, vagy katolikus papként vállalja a „következményeket”, amely a szokásos séma szerint 25 évi kényszermunka volt Szibéria távoli vidékein. Ő inkább a „következményeket” választotta, nem tagadta meg hitét és erre biztatta a rábízott híveket is (1956-ban szabadult, 1959-ben hunyt el). A hívek is válaszút elé kerültek: vagy elfogadnak a templomba egy pravoszláv papot, és bár erős kontroll alatt, de élik tovább a szokásos vallásos életüket, de már egy tőlük teljesen idegen egyház tagjaként, vagy hűek maradnak őseik hitéhez, ám látniuk kell bezárt templomuk pusztulását. Ők inkább utóbbit választották, de katolikusok maradtak. Továbbra is megtartották csendben ünnepeiket, lelki vigaszt kerestek a környéken még működő római katolikus templomokban és a lágerből hazatért, illegalitásban működő hitvalló papoknál. Titokban még néha bemehettek templomukba, elmondhattak közösen egy-egy rózsafüzért 1977-ig, amikor is az ateista hatalom a községben állomásozó határőrök tornateremévé alakította át a szentélyt.

A hírportál leszögezi: a 40 éves „pusztai vándorlás” után rátekintett az Isten az ő Palágykomorócon élő népére. A gorbacsovi enyhülés 1989-es évében lehetőség adódott, hogy a közösség visszakapja templomát, de mivel a görögkatolikus egyház tiltott volt még, így csak római katolikus szentmise tartása jöhetett szóba. A templom címünnepe, Istenszülő születése, újjászületést hozott a palágykomoróci katolikusok számára is, ugyanis 25 évvel ezelőtt, 1989. szeptember 10-én, újra katolikus pap, a vidéket akkor ellátó Károlyi Lajos kaszonyi plébános atya mutathatott be szentmisét a minden ékétől megfosztott templomban, amelyet a hívek tehetségük szerint később felújítottak, és ami 1992-ben visszakerült a görögkatolikus egyház tulajdonába. Erre az újjászületésre emlékeztek templombúcsú keretében a palágykomoróciak és a környékről érkezett vendégek szeptember 7-én, vasárnap. Az ünnepi szent liturgiát Egressy Miklós atya, a község első, újra helyben lakó papja mutatta be, aki 20 évvel ezelőtt került ide, együtt szolgáltak még vele az egyházközség egykori és jelenlegi papjai is. Szentbeszédében visszaemlékezett azokra az időkre, ahonnan indult az egyházközség élete: kifosztott, lecsupaszított templom, visszakapott, de romos parókia; és hol tartunk most, kívül-belül felújított templom, új parókia. Mindez nem jöhetett volna létre, ha a hívek, mint az evangéliumban szereplő Mária, nem a jobbik részt választják, aki testvérével, Mártával ellentétben nem csak készült Jézus Krisztus fogadására, hanem oda is ült a lábaihoz és hallgatta a szavait. Arra buzdította az egyházközség tagjait, hogy a mindennapok sürgésforgása mellett, mindig álljanak meg és figyeljenek Istenre.

A búcsú ünnepet megtisztelte jelenlétével Kovács Atilla palágykomoróci református tiszteletes is, aki köszöntőjében Jézus Krisztus szavait idézte János evangéliumából: „Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem. Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.” Kiemelte: egy olyan eseményre emlékezünk, amely valóban örömteli, hisz véget ért az a „kevés” idő az istentelen szovjet rendszerben, amely szomorúságot hozott a hívek életében. Ma újra szólhatnak az ősi himnuszok és ezért hálával tartozunk. Ugyancsak Isten áldását kérte a közösségre.

Az ünnepi Szent Liturgia körmenettel, a pápai és a magyar himnusz eléneklésével és miroválással (olajkenettel) zárult.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír