A Népszabadság (Vatikán… 1., 8. o.), a Népszava (Félúton… 1., 9. o.), a Magyar Hírlap (Boldoggá avatták… 1., 6. o.) és a Magyar Nemzet (Boldoggá avatták… 1., 14. o.) beszámolnak VI. Pál pápa tegnapi, Szent Péter téri boldoggá avatásáról, amelynek szentmiséjén Ferenc pápa beszédében kijelentette: nem szabad félni az újdonságoktól, bátran kell válaszolni az új kihívásokra. Ezzel a szombat este véget ért püspöki tanácskozásra utalt, amellyel elemzők szerint új korszak kezdődött az egyház életében.
A Népszabadság megállapítja: megkerülhetetlenek a katolikus egyház számára is a modern élet olyan kérdései, mint az újraházasodottak áldoztatása vagy a homoszexuális hívők helyzete – derül ki a vatikáni püspöki szinódus záródokumentumából. Egyúttal azonban az is, hogy a többség egyelőre „a fékpedált nyomja” a jövő évi rendes szinódus előtt. A lap két bíboros véleményét idézi. Godfried Danneels, Belgium volt prímása kijelentette: „A homoszexuálisok olyan személyek, mint a többiek, és tiszteletben részesülnek. Emberek, mint mi mindannyian. A katolikus egyház, tudjuk ezt, nem fogadja el a homoszexuálisok közötti házasságot, de vannak olyan szerződések, amelyeket az államok el akarnak ismerni, anélkül hogy valódi házasságokról beszélnénk… Ezeket helyes elismerni.” A német Walter Brandmüller, aki kamaszként tért át a református hitről, ugyanakkor úgy véli: a homoszexuálisokat az egyház tanítása szerint tisztelettel, részvéttel és tapintattal kell fogadni, de „a homoszexuálisokat is ugyanúgy az önmegtartóztatásra szólítjuk fel, mint önmagunkat is mind. Nemet mondunk a bűnre, karunkat kitárjuk a személy felé”. Brandmüller szerint az elváltak, majd polgári hatóság előtt újraházasodottak nem részesülhetnek az Eucharisztiából, mert „az általuk választott életmód folyamatos ellentétben van Jézus tanításával.”
A Népszavában Rónay Tamás kiemeli: finomított a múlt heti közbülső jelentés szövegén a családszinóduson részt vevő mintegy kétszáz püspök. Az esemény azonban nem a pápa vereségével zárult, hiszen a vita tovább folytatódik a reformokról, s Ferenc egyértelműen jelezte, változásokat akar.
A Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap az olasz La Repubblica napilapból idéz, amely megállapítja: a II. Vatikáni Zsinat óta nem zajlott ennyire éles vita az egyházban, mint az utóbbi kéthetes szinóduson. A Magyar Nemzet közli azt is, hogy a homoszexuálisok jogait védő katolikus csoportok csalódottságuknak adtak hangot a szinódus záródokumentuma azonos nemű párokra vonatkozó részének elutasítása miatt. A The New Ways Ministry nevű amerikai csoport ugyanakkor örömmel fogadta, hogy a szinódus nyitott a további vitára. A DignityUSA nevű szervezet viszont közölte: „Csalódottak vagyunk, hogy legyőzték azokat, akik felismerik, hogy az egyháznak befogadóbbá kell válnia.” A The Tablet brit katolikus folyóirat szerzője, Christopher Lamb ugyanakkor óriási előrelépésnek nevezte, hogy az egyneműek kapcsolata mint téma egyáltalán felvetődött a szinóduson, hiszen a püspökök némelyike olyan országból származik, ahol büntetik a homoszexualitást.
Az Erdon.ro A hitnek az emberei voltak címmel ad hírt arról, hogy szombaton a nagyváradi püspöki palotában Kultúra- és műpártoló főpapok Magyarországon a 19. században címmel új egyháztörténeti konferenciasorozatot indított a váradi püspökség azzal a céllal, hogy a helyi, országos és az egyetemes egyháztörténet megismerésének fontosságára hívja fel ismét a figyelmet. Az elmúlt közel másfél évtized szimpóziumaihoz képest újdonságnak számít, hogy ezentúl az adott korszak szélesebb körű kontextusába helyezik egy-egy személyiség pályafutásának bemutatását, így az érdeklődők arról is tudomást szerezhetnek, hogy amíg Nagyváradon az adott főpásztor szolgált, mi történt közben Magyarország egy távolabb eső részében, vagy éppen Európa valamelyik, a történelem alakulásának szempontjából fontos szerepet játszó térségében.
Köszöntőjében Böcskei László megyéspüspök úgy fogalmazott: az illető személyiségek közös jellemzője, hogy valamennyien a hit emberei voltak, a szépet és a jót szolgálták, művelték a tudományokat, és védelmezték, őrizték azokat az igazi értékeket, melyekre mi is alapozhatjuk a jövőnket. Születésének 200. évfordulója alkalmából idén lipovnoki Lipovniczky István megyéspüspök élete és munkássága volt a téma.
Lakatos-Balla Attila történész, a mostani esemény szervezője emlékeztetett rá: Lipovniczky István olyan püspök volt, akinek alkotásairól, szellemi és tárgyi hagyatékáról sokat beszélünk anélkül, hogy tisztában lennénk azzal, hogy ezek a nevéhez köthetőek. Kevesen tudják például, hogy a püspöki palota nagytermének díszíttetése a jelenlegi formában az ő megbízásából készült. Ezt Fodor József általános helynök is megerősítette, kiegészítve azzal, hogy a kupolát kivéve a bazilika addig fehér falainak kifestése is Lipovniczkynek köszönhető, akárcsak a tetőzet és a tornyok rézborítása. Úgy fogalmazott: a megyéspüspöknek különös érzéke volt ahhoz, hogy kikkel vegye körül magát, ő hívta például Váradra a későbbi kanonokokat, Rómer Flórist, a „magyar régészet atyját”, Bunyitay Vincét, a nagyváradi egyházmegye monográfusát, valamint Fraknói Vilmos történetírót. A kétszáz éve született főpap életét, illetve tevékenységét nem csupán expozékban méltatták, hanem kiállítást is rendeztek a témában, illetve egy brosúrát jelentettek meg róla.
Bodnár Dániel/Magyar Kurír