Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (1., 5. o.) Ferenc pápa áldását küldte valamennyi magyarnak címmel részletesen, a Magyar Nemzet (15. o.) Ferenc pápa áldása a magyar híveknek címmel rövidebben számol be arról, hogy a Szentatya áldását küldte a magyar hívőknek a tegnap reggel bemutatott vatikáni szentmisén, amelyen a római magyar közösség huszonöt tagja vett részt (Lásd tegnapi, november 11-ei számunkban a Magyarok Ferenc pápa reggeli szentmiséjén című hírünket – a szerk.)

A Népszava (8. o.) Ferenc pápa zéró toleranciája címmel számol be arról, hogy Federico Lombardi szentszéki szóvivő tegnap bejelentette: Ferenc pápa különbizottságot állított fel a Hittani Kongregáción belül az egyház tagjait érintő legsúlyosabb bűncselekmények minél gyorsabb kivizsgálására. A hét főből álló bizottságot bíborosok és püspökök alkotják. Tagjait Ferenc pápa nevezi ki.

A Magyar Nemzet (Időkapszula… 9. o.) közli, hogy egy 1941-ben elhelyezett időkapszulára, benne pedig egy utókorra hagyott levélre bukkantak a nagygélci templom felújítása során, a váratlan lelet segítségével az eredeti állapotban tudják helyreállítani a szakemberek az 1970-es Tisza-Szamos-közi árvízben megrongálódott imaház belső karzatát. A papírost rejtő üvegcsét akkor találták meg az építők, amikor elbontották a templom karzatát.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (10. o.) P. Szabó Ernő Jeges Ernő példázatai címmel számol be arról, hogy Jeges Ernő festőművész (1898–1956) kiállításának hétfő esti bemutatójával indult a Klebelsberg Kuno-hét a két világháború közötti kiváló kultúrpolitikusról elnevezett pesthidegkúti kultúrkúriában. A cikk szerzője kiemeli: a művész szentendrei tartózkodása idején született az Úrvacsora, az utolsó vacsora rendkívül egyéni hangú értelmezése, „amelynek szolgálókkal, nézőkkel körülvett főalakjai mintha az ajtónyíláson át látható jellegzetesen szentendrei tájban jelennének meg.” A tárlat másik különös érdekessége, hogy bemutatja Jeges egyik legfontosabb műve, a Bakócz Tamás bevonulása Rómába című 1934-es monumentális kompozíció előtanulmányait. Ez az a vállalkozás, amely Jeges nagymértékű történelmi, vallásos témájú, többnyire állami vagy egyházi megrendelésre készült műveinek sorát elindította. Ezt követően egyre nagyobb figyelmet fordított a magyarság, a kereszténység sorsára, ahogyan a Magyar Karácsony, Szent László vizet fakaszt, Szent Erzsébet kiűzetése, Szent Imre siratása jelzi. 1943-as triptichontervén, „amelynek középrésze a Háromkirályok imádását ábrázolja, nagyszerű budai panoráma bomlik ki…”

A Székelyhon.ro Felcsillantani a reményt címmel közöl beszélgetést Sebestyén Péter egyházi íróval, a marosvásárhelyi Ady-negyed Szent Imre templomának plébánosával, abból az alkalomból, hogy november 13-án, 18 órakor találkozik olvasóival a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány- és Hangzóanyag-tárában. Az est házigazdája Szabó Károly, a könyvtár munkatársa, a szerzővel Lőrincz György író beszélget, a rendezvényt az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány szervezi. Sebestyén Péter atya írt már könyvet a szentek életéről, teológia címszavak magyarázatának gyűjteményét adta ki, könyvbe rendezte rádiós beszédeit, keresztény válaszokat adott az emberi (lét)kérdésekre egy másik kötetben, megírta Bözödújfalu monográfiáját, de népdalgyűjteményt is szerkesztett. Összesen tizenkét kötete jelent meg. A hírportálnak elmondta: „Igen, főállásban pap vagyok, de ami belém szorul a vasárnapi tíz perc prédikáció után, azt így, az íráson keresztül szeretném mindenkinek elmondani: annak is, aki nem ért rá, hogy elmenjen a templomba, annak is. aki éhezik a jó szóra, de nem tudja megfogalmazni, annak is, aki nem magára a bibliai igére vágyik, hanem problémáit, kételyeit, nehézségeit akarja megoldani, és ehhez társat, visszacsatolást keres. Azt akarom ezzel sugallni nekik, hogy mi papok nem vagyunk bezárva az elefántcsonttoronyba, ott vagyunk az emberek között, érezzük, látjuk, átéljük nap mint nap azt az életet, amivel ők is küszködnek, vagy aminek ők is örülnek… A kötetek nem versengésből, nem kényszerből születtek, ezért nem is szoktam számolni. Az igazi hajtóerő az volt, hogy a rádiós sorozatok elhangzásuk után körülbelül két-három kötetbe formálódtak, kívánkoztak, és szerettem volna, ha eljutnak nemcsak azokhoz, akik hallgatták, hogy később az éjjeliszekrényükön is elérhető legyen, s újra forgathassák, ízlelhessék, családtagjaiknak is megakadjon a szemük rajta, mert a leírt szónak önálló kötetben, már a rangja, az értéke is megnövekszik. Profi író nem vagyok, tényleg, hiszen sem regényt sem novellát, sem verset nem írtam, s nem is próbálkoztam vele. De amolyan gondolkodó lelki embernek vallom magam, aki nem rejti véka alá érzéseit, meglátásait, és kiáll a világ elé velük, hogy felmutassa azokon „a keresztény–lehet másképp is” alternatíváját. A rádiós munka során egyébként egyre világosabbá vált számomra, és ráéreztem, hogy ez az én utam. Itt a feladatom, ahol papként is kiteljesedhetek, minden egyéb lelkipásztori munka ellenére. Persze, mindenhez nem értek, nem vagyok túl jó szervező, nem tartozom egyetlen lelkiségi csoporthoz vagy irányzathoz sem, hanem tollammal igyekszem fáklyát tartani a rám bízottaknak (és nemcsak!), akik szeretnének Isten útján járni.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír