Napi sajtószemle

A Népszavában (9. o.) Rónay Tamás A szegényekről szól a pápa karácsonya címmel írt cikkében megállapítja: idén a Szentatya számára a szegények kerülnek az ünnep középpontjába.  „A Vatikán karitatív tevékenységének fő felelőse a pápa alamizsnása. A tisztséggel megbízott Konrad Krajewski érseket nem hagyja munka nélkül Ferenc, a főpap hetente többször felkeresi a szegényeket, s átadja a pápa adományait.”

Ugyancsak a Népszavában a Szép Szó című melléklet (Segíteni… A szeretet… 6. o.) adja hírül, hogy évente több százezer embernek nyújt segítséget az idén huszonöt éves fennállását ünneplő Magyar Máltai Szeretetszolgálat, mely nemcsak a karácsonyi étel- és adománygyűjtéssel, hanem egész éves tevékenységével a leginkább rászorulókért dolgozik. A lap idéz a szeretetszolgálat elnökének, Kozma Imre atyának karácsonyi üzenetéből: „A világ megy a saját hétköznapi útján, de Isten is jön felénk a maga kegyelmi útján. Karácsony örömteli üzenete, hogy életutunk találkozott Isten útjával. Ez a találkozás a hétköznapokban támadt örömünnep, s szinte az egyetlen, amikor az emberiség többsége együtt ünnepel.” Az összeállítás bemutatja a Magyar Evangéliumi Testvérközösség (MET) munkáját segítő Oltalom Karitatív Egyesület jótékonysági szolgálatát is. Idéz a Népszava a MET vezető lelkészének, Iványi Gábornak az ünnepi üzenetéből is: „A karácsonyi történet arról szól, hogy ha a láthatatlan Mindenható földi körülmények között testben akarja tükröztetni önmagát, ő is csak kiszolgáltatott, segítségre szoruló, közülünk való lényként jelenhet meg, aki ad és elfogad. Ezek az emberi találkozások legszebb és legnagyobb élményei.”

Az Erdon.ro Meghitt ünnepség a püspökségen címmel számol be arról, hogy a hagyományokhoz hívena nagyváradi római katolikus püspöki palota dísztermében ünnepelték meg Jézus Krisztus születését az egyházmegyei hivatal és a székesegyház alkalmazottai, főpásztorukkal közösen. Köszöntőbeszédében Böcskei László megyéspüspök kiemelte: mindenhol, minden körülmények közt képzeletbeli jászolt kell építeni, hogy ennek betlehemi békéje és nyugalma töltse be a világot, és feltárja Istennek az emberrel kapcsolatos tervét, mely nem elmélet vagy fantazmagória, hanem maga a realitás.
Az Erdon.ro közli Böcskei László karácsonyi üzenetét is.

A Magyar Nemzetben (1. o.) Kristóf Attila Én vagyok címmel emlékeztet Jézus Krisztus szavaira: „Én vagyok az út, az igazság és az élet…” A cikkíró rámutat: ez egyezik azzal, ahogy Isten nevezte meg magát Mózesnek az égő csipkebokorban: „Vagyok.” Kristóf Attila megállapítja: a „Vagyok, aki vagyok” „ezt a döbbenetes önmeghatározást kiterjeszti a végtelenre. Vagyok a mindenség ura, vagyok a gyermek a jászolban, akinek testvérei lehettek, ha hisztek. Ebből egyenesen következik, hogy ő van mindörökké, időtlenül, mi pedig csupán létezünk a gyorsan lepergő időben. A hit s általa a remélt üdvösség ezt az időleges létezést valóságossá teheti, akkor talán így nevezhetjük magunkat: »vagyunk«.” A szerző fölteszi a kérdést: vajon a Jézus Krisztus istenségét az apostolok közül először megvalló Péternek könnyebb volt hinnie, mint nekünk? „Magára hagyva aligha. Hiszen ember volt ő is, csak az időben létező, miként mi magunk. És Jézus köztünk él, hiszen az élő Isten adománya a hit.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (7. o.) Körmendy Zsuzsanna Az ezüstfenyő tűszúrásai címmel egy meg nem nevezett lelkészt idéz, aki azt mondta, hogy a „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” az eredetiben úgy szól, hogy „szeresd felebarátodat, ő is olyan, mint te”. A cikk szerzője szerint „Más mélységeket nyit ez a fordítás. Nincs benne annak az evidenciája, hogy szeretjük önmagunkat, bár az öngyűlölet mindig veszélyesebb, mint az önszeretet. Benne van viszont az az egyetemesség, ami a kereszténység egyik lényege. Amit nem kötelező úgy értelmezni, hogy azt is szeretni kell, akit a hátad közepére kívánsz, viszont tudni kell, hogy nincs okod a másik embert nem szeretni. Azaz nincs okod nem meglátni a másik emberben ugyanazt a gyarló lényt, aki te is vagy.” Körmendy Zsuzsa figyelmeztet: „Istállómeleg legyen ez az ünnep, s próbáljuk úgy átélni, mintha meg lennénk győződve arról, hogy ha hozzánk kopog be a kétségbeesett József, mi nem küldenénk ki vajúdó asszonyával a jászolhoz.”

A Magyar Hírlapban (6. o.) Faggyas Sándor Mikor van karácsony? címmel leszögezi: karácsony – „mindenekelőtt és fölött” – a Megváltó Jézus Krisztus születésnapja, s egyben a mi újjászületésünk és megmentésünk lehetősége. „A betlehemi jászol és a golgotai kereszt ugyanannak az örök, soha el nem fogyó isteni szeretetnek és áldozatnak a jele. Ebben reménykedve tudunk itt maradni, megmaradni, hűségesnek és türelmesnek lenni a szolgálatban, helytállni a mindennapi élet küzdelmeiben, próbatételeiben, mert nem vagyunk egyedül. Ehhez csak az kell, hogy halljuk meg az ajtónkon – szívünkben – zörgető Jézus szavát, s ha meghalljuk, nyissuk meg előtte, fogadjuk be, figyeljük és hallgassuk őt. Akkor, s azután minden napon »a világ végezetéig« megtörténik velünk a karácsonyi csoda, bármilyen napot mutat is a naptár.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír