Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (15. o.) Történelmi látogatás, a Népszava (8. o.) Ferenc pápa Srí Lankán címmel számol be arról, hogy megbékélést sürgetett hatnapos ázsiai apostoli látogatásának első napján a Szentatya Srí Lanka legnagyobb városában, Colombóban.

A Krónika.ro Kitekintő – Miért tiltja az iszlám Mohamed ábrázolását? címmel emlékeztet: a Charlie Hebdo című francia szatirikus hetilap elleni szerdai terrortámadás elkövetői az újság által korábban közölt, Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrákat akarták megtorolni a vérfürdővel, az akció során kiabálták is, hogy „megbosszultuk a prófétát”. A CNN amerikai hírtelevízió összefoglalta, hogy az iszlám vallás miért tiltja a próféta ábrázolását. A megkérdezett szakértők kiemelték: az iszlám tanai szerint Mohamed ember, és a vallási vezetők kerülendőnek tarthatták egy földi halandó bálványként történő imádatát Allah helyett. Az utóbbi években azonban ennek a tiltásnak a betartatása végzetes fanatizmussá vált. „Az egész a bálványimádás fogalmában gyökerezik” – mondta Akbar Ahmed, a washingtoni Amerikai Egyetem professzora. Ennek megfelelően az iszlám a muszlimok által ugyancsak prófétaként tisztelt Jézus és Mózes ábrázolását is tiltja. Az iszlám bizonyos tekintetben a kereszténységre való válaszként született meg, amelyről akkoriban úgy gondolták az új vallás alapítói, hogy azért tévedt rossz útra, mert Jézus Krisztusra Istenként, nem pedig emberként tekint. A vallás korai vezetői nem akarták ugyanezt a hibát elkövetni. Ahmed professzor rámutatott: „Maga a próféta [ti. Mohamed] is tisztában volt vele, hogy ha az emberek meglátják az arcát, akkor hamarosan elkezdenek hozzá imádkozni, ezért ő maga is felszólalt az ilyen képek ellen, mondván, hogy én csak egy ember vagyok.” Hussein Rashid, a New York-i Hofstra Egyetem professzora ironikusnak nevezte, hogy a kifogásolt Mohamed-ábrázolások esetében aligha bálványimádásról van szó. A Charlie Hebdo egyik karikaturistája, Laurent Léger állítja: céljuk nem a provokáció, mindössze nevetségessé akarják tenni a szélsőségeseket. „Lehet szó muszlim, zsidó vagy katolikus szélsőségesekről. Mindenki lehet vallásos, a szélsőséges gondolatokat és tetteket azonban nem tudjuk elfogadni.” Sok muzulmán azonban azon a véleményen van, hogy nem lehet viccet csinálni az általuk prófétaként és erkölcsi példaképként is tisztelt Mohamedből. Hussein Rashid leszögezte: „Ezeket a képeket Európában sokan nem bírálatként, hanem megfélemlítésként fogják fel.” A CNN összeállításából kiderült: a szunnita mecsetekben egyáltalán nincsenek emberábrázolások, az épületek falait rendszerint a Korán verseivel díszítik. Omid Safi, az amerikai Duke Egyetem vallásszakértője szerint ennek ellenére vannak történelmi példák a próféta ábrázolására, különösen az iszlám más irányzataiban. Számos ilyennel találkozhatunk Közép-Ázsiában, valamint a mai Törökország és Irán területén, egyedül az arab világban vették ilyen szigorúan ezt a tilalmat. „Ha keletebbre megyünk az Arab-félszigettől, akkor a próféta művészi ábrázolásaival találkozhatunk” – jelentette ki Johari Abdul-Malik, az egyesült államokbeli Virginia egyik mecsetjének imámja, hozzátéve: a muzulmán művészek által készített ábrázolások is számos alkalommal problémát jelentettek. A hírnök című, évtizedekkel korábban az arab világban népszerű filmben éppen ezért árnyékként ábrázolták Mohamedet. Abdul-Malik hozzátette: a Koránban nincsen olyan tilalom, amely a próféta ábrázolására vonatkozik. A szóban forgó cikkely mindössze a Hadíszban szerepel, amely a Mohamed életéről, személyéről és tanításairól, illetve más korabeli muzulmánok tetteiről és megnyilatkozásairól összegyűjtött közlések gyűjteménye. A Hadísz a Koránnal szemben másodlagos fontosságú, a két szöveg közti ellentmondások évszázadokon keresztül tartó vitákhoz vezettek az ummán, vagyis az iszlám világközösségen belül.

A Magyar Hírlapban (Gyógyulás… 13. o.) Pósa Zoltán József Attila-díjas író, költő nyilatkozik, aki Seminoma, avagy a kórház a város közepén című, kétkötetes regényében írta meg, hogyan gyógyult meg huszonöt évvel ezelőtt halálosnak hitt prosztatarákjából. Az író emlékeztet az ismert mondásra: amibe az ember nem hal bele, az javára válik. Pósa Zoltán mélyen vallásos, és az örökölt hit mellett a megszenvedett hit erejében, a magasabb minőségében bízik; úgy véli, hogy a megszenvedett hittel a sajátjává vált az addig „hagyományokból rárakódott istenhit”. Vallja: Isten angyalai, mielőtt prófétává teszik az embert, „kiégetik a benne rejlő ördögöt.” A regény főhőse rádöbben arra, hogy Isten választott embere bárki lehet, mert a legfőbb dolog az elhivatottság, ami nem jár együtt feltétlenül egyéb talentumokkal, a legegyszerűbb ember is lehet kiválasztott.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír