Napi sajtószemle

– 2015. február 16., hétfő | 11:27

A február 16-i lapok szemléje

A Székelyhon.ro Jakab Antalra emlékeztek címmel számol be arról, hogypüspökké szentelésének 43. évfordulóján, február 13-án immár nyolcadik alkalommal szervezett tanulmányi versenyt Jakab Antal emléke előtt tisztelegve a tekerőpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola. A rendezvényt ezúttal az egykori gyulafehérvári püspök szülőfalujában, Kilyénfalván tartották, lehetőséget teremtve a helyieknek is az emlékezésre.

A Nyugatijelen.com Vallásoktatás kérvényezésre címmel idézi Sorin Cîmpeanu román oktatási minisztert, aki közölte:  „A vallásoktatáson való részvétel ciklusonkénti kérvényezésének ötletét támogatjuk.” Eszerint a diákoknak az elemi, az általános és a líceumi oktatási ciklus megkezdése előtt kell kérvényezniük a vallásoktatást, a mostani gyakorlattal ellentétben, amikor a vallásoktatás alóli felmentést kell kérvényezni. A tavalyi év végén az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy alkotmányellenes az oktatási törvénynek az a cikkelye, amely szerint a szülőknek kérvényben kell jelezniük azt, hogy nem tartanak igényt gyerekük vallásos oktatására. Az oktatási miniszter hangsúlyozta: a vallásóráknak megmarad a helye az oktatási rendszerben.

A Népszabadságban (Pusztító járvány a szegénység 5. o.) Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke nyilatkozik, aki állítja: fájdalmasan nagy a baj, egyre többen csúsznak át a szegénységből a nyomorba. A különbség döntő jelentőségű. „A szegény emberben még él a remény a sorsa jobbra fordulását illetően, képes tenni is érte. A szegény családban még élnek a szeretet kötelékei, van kitűzött cél, a szegénységből még vissza lehet kapaszkodni. A nyomor megroppantja a közösséget, legyen az egy egész család vagy akár egy egész falu. Az éhező ember elől elvész minden cél, megszűnik a holnap. Ha egy faluban az itt élők többsége nincstelen, a település képtelen lesz önerőből kilábalni a nyomorból.” Vecsei Miklós hangsúlyozta: nem véletlen, hogy nem szokott állást foglalni a szegénységi adatok „számháborújában”. „Terméketlen vitának tartom, hogy melyik kormány regnálása alatt nő vagy csökken a mélyszegénység. A szegénységgel kapcsolatos adatok idehaza sajnos nem szakmai, hanem politikai erőtérben zajlanak. A máltaiak számára – nekem különösen – nem a politikai felelősség kérdése a fontos, hanem a politikai cselekvés lehetősége. Ez egyúttal azt jelenti, hogy mindig az éppen regnáló kormánytól várom el az érdemi beavatkozást.” A máltaiak alelnöke leszögezte: „Ég az erdő! Ilyenkor a tűzoltás az elsődleges, a fatelepítéssel ráérünk később foglalkozni. A gyermekszegénységre – mindegy, hogy tízezres vagy százezres nagyságrendű problémáról van-e szó – úgy kell reagálnunk, mint egy járványra: meg kell fékeznünk… amíg ég minden, csak az számít, hogyan tudjuk eloltani – a költséget elég utólag tisztázni. A gyermekszegénység megszüntetése nélkül egyébként minden törekvésünk hiábavaló, a tapasztalak ugyanis azt mutatják: a nyomor öröklődik.” Vecsei Miklós elmondta azt is, hogy a máltaiak legfontosabb alapelve a jelenlét, ami azt jelenti, hogy „legalábbis rendszeresen jelen vagyunk a segítségre szoruló emberek között. A programjainkat mindig az adott településre, térségre szabjuk. A pontos diagnózis elengedhetetlen feltétele a hatékony gyógyításnak. Számtalanszor előfordul, hogy országos pályázatokon olyan fejlesztésekre lehet pénzt nyerni, amelyre az adott falunak aktuálisan nincs szüksége. Bevezetik például a szennyvízcsatornát a romatelepre, ahol egyébként nincs vezetékesvíz-hálózat. Az egyik falunak az a legnagyobb problémája, hogy nehezen megközelíthető, a másikat viszont uzsorások tartják a markukban. A máltaiak szerte az országban helyi diagnózist készítenek, ezekre egyedi terápiát dolgoznak ki.” Vecsei arra is figyelmeztet: „Az instabillá váló, talajvesztéstől tartó, folyamatosan lecsúszó közösségektől egyre kevésbé várható el, hogy szolidárisak legyenek a náluk szegényebbekkel. Ennek ellenére hivatkoznék Ferenc pápa szavaira: lehet-e nyugalomban élni úgy, hogy tudjuk, mennyi szenvedés, fájdalom, nyomor vesz körül bennünket? Mindenki döntse el maga.”


Bodnár Dániel/Magyar Kurír