Napi sajtószemle

A Székelyhon.ro Márton Áron-pályázat a Székelyföldnél címmel adja hírül, hogy a Székelyföld kulturális folyóirat pályázatot hirdet Márton Áron egykori gyulafehérvári püspök életpályája alapján nyelvi igényességgel megírt irodalmi művek (vers, próza, esszé, filmnovella, színmű, riport stb.) alkotására.

Maximális terjedelem 30 flekk (1 flekk 1350 karakter). A pályamunkákat két példányban, jeligével ellátva, zárt borítékban, 2015. augusztus 31-ig lehet benyújtani a Székelyföld szerkesztőségének címére (RO–530170 Csíkszereda, Tudor Vladimirescu u. 5. sz.). A pályázat díjai: I. 3000 lej, II. 2000 lej, III. 1000 lej. Eredményhirdetés 2015 szeptemberében lesz. A hírportál idéz is a néhai főpásztor intelmeiből: „A mai embernek, ha emberi mivoltát meg akarja őrizni, meg kell szabadulnia az egydimenziós élettől és létfelfogástól, a dolgok és a merőben földi célok uralmától. A létbizonytalanság, az élet nagy ellentmondásai felébresztették a modern ember lelkében a vágyat a becsületesség, az őszinteség, az egyenesség, az igazság és az igazságosság iránt, s a keresztény ember segítheti a társait abban, hogy ezen az úton előbbre jusson.”

A Népszabadság (Abeer Nehme… 12. o.) beharangozza, hogy április 12-én, az ortodox húsvét ünnepén Abeer Nehme libanoni énekesnő szír maronita, arameus, libanoni melkita, grúz, örmény, görög és szláv balkáni himnuszokat, vallásos énekeket ad elő a Szent Efrém Férfikar közreműködésével a budapesti Szent István-bazilikában, este 20 órakor. Az énekkar honlapján olvasható ismertető szerint Abeer Nehme „a fiatal közel-keleti keresztény előadói generáció vezető alakjává lett az elmúlt pár évben. Lenyűgözően nagy hangterjedelme, csodás színű hangja és átszellemült, hittel telt előadásmódja magával ragadja a zenében lelki táplálékra és békére vágyó hallgatót. Színésznőként és televíziós személyiségként is ismert Libanonban, valamint Görög- és Törökországban is.” Abeer Nehme 2013 őszén, a Bakáts téri plébániatemplomban ismerkedett meg a Szent Efrém Férfikarral. Első közös koncertjük egy évre rá, 2014 júniusában a marokkói Fez városában jött létre: a nagy múltú szakrális fesztivál nyitóhangversenyén majd’ négyezer ember hallgatta őket, köztük a király hitvese, Lalla Salma hercegnő, aki melegen gratulált a keresztény zenéket éneklő libanoni és magyar zenészeknek.

A Magyar Hírlapban (Szakrális és profán… 12. o.) az idén március 15-én Munkácsy-díjjal kitüntetett Lajta Gábor festőművész nyilatkozik, akinek tavaly Dombóváron felavatták Az emmausi vacsora című oltárképét, amit a helyi evangélikus egyházközség számára készített. Elmondta: „Vallás és hit: nem egészen ugyanaz. Ha nem eltökélten materialista valaki, akkor ösztönösen vagy tudatosan egész életében keresi a hitet, úton van felé. De ez nem is pontos, mert ami megvan, azt nem kell keresni, legfeljebb eltávolítani azokat az akadályokat, amelyek az embert elválasztják lényének centrumától. Kétségtelen, hogy Az emmausi vacsora festése volt eleddig a legerősebb ilyen közelítő élményem. Az oltárkép tervezése és megfestése idején több, szinte misztikus egybeesés történt, másrészt olyan belső folyamatokat éltem át, amelyeket nehéz lenne szavakba foglalni. Hiszen a festés folyamatában az ember belül lát egy homályos képet, amely lassan elkezd kibomlani. Ennél a munkámnál a belső kép nagyon fontos volt, hiszen már az is isteni csoda, ha az ember látni tud. S ez a bibliai történet arról szól, hogy meg tudjuk-e látni a feltámadott Megváltót: »Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték.« Vagy nem hiszünk benne, és ezért nem látjuk. A kép modelljeit először reménytelenül kerestem, majd szinte egy csapásra felbukkantak. A Jézus megformálásához választott olasz művészettörténész modellülése után »esett le«, hogy a neve éppen Emanuele (Immánuel), ahogy Máté hívja a prófécia Jézusát. És kiderült, hogy éppen harminchárom éves. Később, miután Krisztus kezén a sebhelyet megfestettem, meglátogatott, s láttam, hogy az ő kézhátán ugyanott egy vörös folt van: akkortájt égette meg magát otthon, amikor ezen a részleten dolgoztam a műtermemben. Szintén különös, hogy épp akkor, amikor a báránysült vászonra vitelénél tartottam, a szomszéd vendéglőben megjelent napi ajánlatként. Se előtte, se utána nem láttam náluk. Rozmaringos körettel kínálták, egyszóval igazi húsvéti ebédről volt szó, pedig egy novemberi napon történt.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír