Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Fájó sebek… 14. o.) röviden beszámol arról, hogy tegnap szentté avatták az 1915–1917-es genocídium másfél millió áldozatát az örmény egyház székhelyén, Ecsmiadzinban (Lásd csütörtöki, április 24-ei számunkban az Örményországban szentté avatták a népirtás másfél millió áldozatát című hírünket – a szerk.)

A Magyar Hírlap (Száz éve történt… 5. o.) emlékező cikke a Vatan című török lapból idéz, amely tegnapi számában történelmi gesztusként értékelte, hogy a török kormány elküldi Volkan Bozkır európai ügyekért felelős minisztert az örmények 1915–17-es lemészárlása kezdetének 100. évfordulója alkalmából ma Isztambulban tartandó gyászmisére.

A Népszabadság (9. o.) Örömkönyvek címmel ad hírt arról, hogy a dalai láma és Desmond Tutu visszavonult dél-afrikai püspök az indiai Dharamszalában töltenek el együtt öt napot beszélgetve, hogy aztán ennek nyomán megszülessen az Öröm könyve. Desmond Tutu annyit elárult: mindkettőjük szerint az a fontos, hogy ne kívül keresse az ember az öröm forrásait, hanem – még ha a legkeményebb kihívások is érik az életben – önmagában próbálja megtalálni. Ebben szeretnének segítséget nyújtani.

A Magyar Hírlap (2. o.) Békét erősítő szentszéki diplomácia, a Magyar Nemzet (4. o.) A vallások ismerete erősíti a békét címmel számol be a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen csütörtökön megrendezett konferenciáról, amelyen előadást tartott Erdő Péter bíboros is (Lásd tegnapi, április 23-i számunkban a Konferencia a vallási tényezők szerepéről korunk fegyveres konfliktusaiban című tudósításunkat – a szerk.)

Az Erdély Online Tempfli József ny. püspökünk köszöntése címmel számol be arról, hogy Böcskei László, a Nagyváradi Egyházmegye megyéspüspöke a napokban körlevelet bocsátott ki, amelyben elsőként szerepel Tempfli József köszöntése, akit huszonöt évvel ezelőtt szenteltek püspökké Nagyváradon. A hírportál közli a köszöntés szövegét.

A Népszabadság több írásban is reagál a Kúria szerdai döntésére, amelyben alaptalannak ítélte az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) keresetét, amely szegregálónak bélyegezte a görögkatolikus egyház által a nyíregyházi Huszár-telepen fenntartott, Sója Miklósról elnevezett általános iskolát. Ónody-Molnár Dóra Az egyháznak szabad címmel leszögezi: „Szegregálni tilos, az egyháznak szabad. Erre jutott a Kúria. A bíró szerint a Huszár-telepi roma gyerekek azért járnak a görögkatolikus egyház által fenntartott szegregált iskolába, mert a vallásukat akarják gyakorolni, amihez joguk van. Társadalmi integrációhoz viszont nincs joguk. Mert kapjanak az ilyen iskolában bármennyi törődést a »szeretetteljes felzárkóztatás« (Balog Zoltán szavaival) nevében, a többségi gyerekekkel való együttélést biztos nem tanulják meg. És ezzel gyakorlatilag minden eldől egy életre.” Kegye Adél, a CFCF jogi képviselője egy szöveget szeretett volna felolvasni az ítélethozatal előtt, de a bíró nem engedte. A Népszabadság (10. o.) Ítélethozatal előtt címmel közli a szöveget, kiemelve a következő részt: „Én érsek úrtól ugyanazt kérem, amit a négy év alatt mindvégig kértünk, vigye be a telepi gyerekeket a belvárosi iskolájába.” Az egyik kommentelő, Balango ironikus hangvételű hozzászólásában így fogalmaz: „Ezek a szegény gyerekek mostantól arra lesznek ítélve, hogy saját lakóhelyükön, egy kifejezetten nekik létesített iskolában, felkészült tanárokkal, rájuk szabott oktatási módszerrel legyenek oktatva. Nácizmus!!!”

A Magyar Nemzetben (7. o.) Velkei Tamás Agyi szegregáció címmel felhívja a figyelmet, hogy a Huszár-telepi iskola az ott lakók egyöntetű véleménye szerint egy jobb világ letéteményese, emeli a környék nívóját. Az odajáró gyerekek szülei elégedettek az oktatás színvonalával, „boldogok, hogy gyermekeik kis létszámú osztályokban tanulhatnak, egész nap biztonságban tudják őket, naponta többször étkezhetnek, figyelem és szeretet veszi körül a kicsiket… s ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Huszárvárra keresztelt épületben nemcsak a Sója Miklós-iskola található, hanem a városi cigány kisebbségi önkormányzat, a családsegítő, a gyermekjóléti központ irodája, megállapítható: igazi szociális, kulturális központ áll a nyomorúság szívében.” A cikkíró figyelmeztet: a Huszár-telepi iskolába járó gyerekek ragaszkodnak az intézményhez, igénylik a szeretetet, amit ott kapnak, ezért senkinek nincs joga mindezt elvenni tőlük. „Még a jogvédőknek sem.” Velkei idézi Kocsis Fülöpöt, a fenntartó görögkatolikus egyház érsekét: „Nem tudtam, hogy ennyire rafináltnak kell lenni, ha ez ember jót akar.” Hozzátette: hisz abban, hogy idővel megmutatkozik, igazuk van. Egy boldog jövőben az egykor náluk tanulók felnőttként odaállnak melléjük, és tanúsítják, mennyire sokat segített nekik hajdan az iskola.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír