Napi sajtószemle

A Napi Gazdaság (1., 4. o.) Józsefváros befogadná II. János Pál szobrát címmel közli, hogy a róla elnevezett téren találhat végleges helyet Szent II. János Pál pápa Franciaországban nem kívánatosnak nyilvánított szobra. A lap emlékeztet rá: a katolikus világot felháborító francia bírósági döntés után egy magyar Facebook-csoport fölvette a kapcsolatot a ploermeli önkormányzattal, hogy Magyarország szívesen befogadná a tavaly szentté avatott katolikus egyházfőt ábrázoló műalkotást. A csoport gyűjtésbe fogott, hogy előteremtsék a szállítási költségeket. A világhírű Zurab Cereteli grúz származású orosz képzőművész alkotása emelhetné a józsefvárosi tér fényét. Kocsis Máté, a VIII. kerület fideszes polgármestere a kezdeményezést azonnal támogatásáról biztosította. Közölte: ha szükséges, önkormányzati forrásból is segítenének. Emlékeztet a Napi Gazdaság arra is, hogy Zurab Cereteli alkotta meg két éve azt a Jézus Krisztus-szobrot, amely elhelyezése után a legnagyobb lett Európában. A Szentpéterváron bronzba öntött alkotás 33 méter – Krisztus földi élete éveinek a számára utalva. A bronztalapzaton a dombormű még 50 méter, így a szobor teljes mérete 83 méter. Cereteli alkotásai szerte a világban megtalálhatók. Grandiózus szobrai vannak az Egyesült Államokban, Uruguayban, Franciaországban, Görögországban is.

A Népszabadság (2. o.) Orbán nem tud isteni kinyilatkoztatásról, Schulz igen, a Népszava (1.,3. o.) Orbán elrendezte az Uniót címekkel tudósítanak arról, hogy tegnap a strasbourgi Európa Parlamentben (EP) magyar napot tartottak, Orbán Viktor miniszterelnök halálbüntetéssel és bevándorlással kapcsolatos kijelentései miatt. A kormányfő arról beszélt, hogy a nemzetközi egyezmények, amelyek a halálbüntetést tiltják, nem isteni kinyilatkoztatásból születtek, hanem emberi alkotások, amiket meg lehet változtatni, a bevándorlásról pedig a tagállamoknak kellene dönteniük. A vitát vezető Martin Schulz, az EP német szociáldemokrata elnöke félbeszakította a magyar miniszterelnököt, hangsúlyozva: az egyezmények valóban nem isteni kinyilatkoztatások, de létezik olyan isteni parancs, hogy ne ölj.

A Magyar Nemzetben (8. o.) Tóth Tihamér Migránsok: nem veszély, hanem esély címmel azt vizsgálja, hogy mit mond a katolikus társadalmi tanítás a bevándorlás kérdéséről. A cikkíró megállapítja: a katekizmusban és a pápai enciklikákban is testet öltő katolikus társadalmi tanítás nem tesz különbséget legális és illegális bevándorlók között. „Minden emberben Isten arcát véli felfedezni. Persze van, akiben könnyebb, és van, akiben nehezebb azt megtalálni” – írja a szerző. Tóth kiemeli, hogy Ferenc pápa Az Evangélium öröme kezdetű apostoli buzdításában a leküzdendő szegénység egyik változataként szól a bevándorlók problémájáról. Figyelmezteti a befogadó népeket, hogy ne féljenek a helyi identitás elvesztése miatt, inkább új kulturális szintézisre törekedjenek. A cikk írója rámutat: a katolikus tanítás fontos eleme, hogy mindent meg kell tenni, mégpedig nemzetközi összefogás keretében, hogy megszüntessék a kivándorlás okait, legyen az háború vagy végzetes szegénység. Ez azonban nem jelenti, hogy addig is ne lenne kötelességünk segíteni a kiszolgáltatottakon. Ferenc pápa a migrációs világnapra írt üzenetében leszögezte: a bevándorló nem „kezelendő probléma”, hanem testvér, akit be kell fogadni. „Ez pedig alkalom arra, hogy másokkal jót téve, mi is kissé jobbakká váljunk” – teszi hozzá Tóth Tihamér, kitérve arra is, hogy lehet a migrációnak olyan mértéke, amikor már nem elvárható, hogy egy ország több bevándorlót fogadjon be. Éppen a menekülteket szállító hajók katasztrófái mutatják, hová vezethet a bárka túlterhelése. Ám attól még nagyon messze vagyunk, hogy a bevándorlók nemcsak a helyi lakosok kényelmét, hanem emberi méltóságát is veszélyeztessék. Elképzelhető, hogy az útra kelők között vannak terroristák is, de ez nem indok arra, hogy a döntő többségben nyomorúságos helyzetük miatt menekülő bevándorlók előtt becsapjuk az ajtót. Az sem kizárható, hogy évtizedek múltán a bevándorlók megváltoztatják kultúránkat, akár a térképet is átrajzolják. Ám a cikkíró figyelmeztet: „… ezért nem őket, hanem önmagunkat kell okolni. Nem a bevándorlók teszik tönkre a keresztény kultúrát. Félelmeinkkel, a bezárkózással mi magunk verünk újabb szeget annak koporsójába. A szeretet parancsának megélése viszont esélyt kínál nekünk, hogy egy kicsit jobbá váljunk. A politikusoknak is ez lenne a dolguk: súlyos kérdésekben komolyan vett értékek alapján irányt mutatni, formálva a közvéleményt, nem pedig annak nehezen tesztelhető álláspontja mögé bújva a félelmet táplálni.”

A Magyar Hírlapban (7. o.) Surján László A halál és az ítélet címmel leszögezi: kereszténydemokrata politikusként ellenzi a halálbüntetést, ám figyelmeztet: ebbe beletartozik az abortusz és az eutanázia elutasítása is. Aki ugyanis a halálbüntetés ellen van, az nem tekintheti törvényesnek sem az abortuszt, sem az eutanáziát. „A kereszténydemokrata felfogás életpárti, és ez az ember életének minden szakaszára vonatkozik, az elejére és a végére is…”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír