Napi sajtószemle

A Napi Gazdaságban (8. o.) Szabó László Zoltán Mindenben Huntingának lett igaza címmel úgy véli, Samuel P. Huntington amerikai politikatudós 1996-ban megjelent, A civilizációk összecsapása című tanulmánykötetében jól írta le, hogy a legmarkánsabb ellentét a két legmeghatározóbb vallás, a kereszténység és az iszlám között keletkezett, már évtizedek óta. A cikk szerzője rámutat: a két civilizáció viszonya, mely az utóbbi évszázadban viszonylag konfliktusmentes volt, gyökeresen megváltozott az iszlám fundamentalizmus megjelenése óta. A Nyugat és elsősorban az Egyesült Államok a radikális muszlimok katonai célpontjává vált, „és ironikus módon nem azért, mert a keresztény vallás permanens fenyegetést jelentett volna az iszlamistáknak, hanem az előbbi gyakorlati megszűnése miatt. A dzsihadisták szemében a Nyugat hitetlensége, erkölcstelensége és az egész világot behálózó kulturális dekadenciája miatt vált sokkal ördögibbé, mint korábban a nyugati kereszténység. A szekularizáció túlontúl is jóra sikeredett, olyannyira, hogy az EU-alapító okiratában a keresztényég mint fundamentális érték nem is található meg.” Szabó László Zoltán kitér az Iszlám Állam térhódítására, kegyetlenségére. Állítja: a civilizált Nyugat lényegében nem tesz semmit az erőszak meggátolása érdekében, az EU tehetetlen, a szórványos légicsapások az IS feltételezett erői ellen nem vezettek eredményre. „De még a kiontott keresztények vére is csak a Vatikánban vált ki erősebb reakciót… Közben az Iszlám Állam az iskolákban bevezetteti az iszlám legerőszakosabb tanainak oktatását. A világhálón hadsereget toboroz a szent háborúra. Mindenben Huntingtonnak lett igaza.”

A Népszavában (7. o.) Beck Tamás Rossz ötlet címmel leszögezi: „Erdő Péter rémálma valóra vált. A kabinet már tavaly novemberben puhatolózott a történelmi egyházaknál a szociális és gyermekvédelmi intézmények egyházi kézbe adását illetően. Különös, hogy a bíboros, aki a Strasbourgban időközben elmeszelt egyházügyi törvény kapcsán nem szólalt meg, az illetékes államtitkárság újabb ötletéről értesülve már alapjogi problémákat emlegetett.” A szerző szerint Orbán Viktor miniszterelnök és kormánya egyre több kérdés kapcsán kerül szembe a katolikus egyház álláspontjával, így „a trón és oltár szövetsége könnyen felborulhat.”

Ugyancsak a Népszavában (7. o.) Szunyogh Szabolcs Kármán Mór Pilátus előtt címmel elemzi Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájának egyik festményét, a Krisztus Pilátus előtt című alkotást. A cikkíró szerint ez a kép a festészet történetének talán legelső, de mindenképpen egyik első olyan alkotása, amelyen Jézust emberként, esendő emberként ábrázolják. Korábban a keleti kereszténységben szigorú ikonografikus kötöttségek, a nyugati kereszténységben pedig szigorú konvenciók szabták meg, milyen módon lehetett megjeleníteni a Messiást. Munkácsy azonban másként gondolkozott. „Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni” – mondta egyik nyilatkozatában. Szunyogh kiemeli: a drámai mű sikere azon állt, hogy tud-e a festő olyan modellt találni, aki hiteles személy, akiről sugárzik, hogy jó szándékú és igaz ember. Ez a személy Kármán Mór pedagógus, neveléstudós, a magyar iskolarendszer megújítója volt. Egy anekdota szerint, amikor felismerték az arcvonásait a világhírű festményen, azt mondta: „Krisztus már régen példaképül szolgál nekem, de hogy valaha én szolgáljak mintául Krisztusnak, azt sose hittem volna.” A cikk szerzője hozzáteszi: „Végződjön tehát bárhogyan kormányunk etikai szempontból problematikus kísérlete a festmény olcsó megszerzésére, magát a művet több okból is nagy tisztelettel kell szemlélnünk. Egyrészt mert gyönyörű, esztétikai értéke, drámai üzenete mindannyiunknak fontos. Másrészt mert az egyik legnagyobb magyar pedagógus arcvonásait őrzi.”

A Maszol.ro Hátborzongató leletet rejtett egy középkori püspök koporsója címmel az osztrák Kathpress katolikus hírügynökségre hivatkozva közli, hogy egy koraszülött magzat földi maradványaira bukkantak kutatók a 336 éve elhunyt Peder Winstrup svéd püspök koporsójának röntgenes vizsgálatakor a lundi katedrálisban. Az öt-hathónapos újszülöttet kelmébe burkolták és nyilvánvalóan szándékosan rejtették el Lund 74 éves korában elhunyt lutheránus püspöke mellé. A következőkben DNS-vizsgálattal igyekeznek kideríteni, van-e rokoni kapcsolat a két maradvány között – mondta Per Karsten, a Lundi Egyetem történelmi múzeumának igazgatója.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír