Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (7. o.) Kuthi Áron Kifosztott Földön élünk címmel méltatja a Szentatya Áldott légy! (Laudatio si) című enciklikáját, kiemelve: a pápa „nem kertel, kegyetlenül lerántja a leplet az önző fogyasztói társadalomról.” A cikkíró emlékeztet rá: Ferenc pápát megválasztása óta számtalan alkalommal nevezték marxistának. „Ő számos alkalommal utasította ezt vissza, mondván, kapitalizmus-kritikája nem egyéb, mint a katolikus egyház szociális doktrínájának foglalata. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy a mai közvélemény mennyire nem számol a keresztény etikával.”

A Magyar Hírlap (5. o.) Erdő Péter: A magyar kultúra nem a pogány múlt maradványa címmel számol be arról, hogy Erdő Péter szerdán szentmisét mutatott be a czestochowai Mária-kegyhelyen (Lásd a tegnap, június 24-én megjelent, az Erdő Péter mutatott be szentmisét a magyar zarándokoknak Czestochowában című tudósításunkat – a szerk.)

A Heti Válaszban (Legyen kerítés, de jó nagy kapuval, 20-23. o.) Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője nyilatkozik, aki elmondta: Napjainkban a legnagyobb kérdés, hogy kerítést építve elzárkózzunk, vagy nyissunk a bevándorlók felé. Nos, népünket az tette naggyá, hogy mertünk befogadók lenni. Árpád vezér nem egy homogén társaságot ültetett közös asztalhoz, hiszen akkor nem is kellett volna vérszerződést kötni. Voltak itt szlávok, avarok, különféle magyar törzsek, talán mi, székelyek is jelen voltunk. Sokan netán nem is beszéltek magyarul, ennek ellenére összetaroztunk, és akkor még tudtuk, hogy együtt jobb lesz. Szent Lászlónak, Erdély védőszentjének volt akkora szíve, hogy befogadta a legyőzött kunokat, de még a horvát népet is – nehéz helyzet volt, a „befogadó igen” ugyanakkor gazdagabbá tette népünket is… Ahogy van felelős apaság, úgy van felelős befogadás is.

A kormány tudja, hogy mekkora anyagi mozgástere van, hány embert tudunk befogadni. De azt is mondhatja például, hogy a szírekkel szeretne különösképpen együttműködni. S ha majd béke lesz, segítünk a szülőföldjüket rendbe hozni, s a menekülteknek hazaköltözni. Ki tudja, mikor kerül hasonló nehézségek elé a mi népünk, s akkor van egy jó szövetségesünk. A vezetőnket, ha megszólítanám, idézném Jézus Krisztus szavait, aki arra biztat, hogy osszuk meg kenyerünket az éhezőkkel. A Szent Ferenc Alapítvány 21 év alatt ötezer gyereket fogadott be, és nem bántunk meg egyetlen kimondott igent sem. De Szent József is egészen másképp élt volna, ha a kis Jézust nem fogadja be. Az én életem is más – sokkal szegényebb, sivárabb – lenne, ha ezeket a gyerekeket nem veszem magamhoz.”

Csaba testvér elmondta azt is, lehet, hogy a jelenlegi helyzetben építene kerítést a magyar-szerb határon, „de jó nagy kaput tennék rá, hiszen tudatosan kell fogadni az érkező életeket – mint ahogy a gyermeket is. Kell a kerítés, mert fel kell készülni a befogadással járó feladatokra. Görcsösen elzárkózni viszont nem szabad, de nem is lehe Amelyik fenyő hirtelen túl sokat növekszik, annak a gyenge felső hajtását a legelső vihar letöri. Megvan a felső határa annak, amennyi növekedést még szeretettel, jósággal integrálni lehet – akár egy fenyőfa, akár a dévai Szent Ferenc Alapítvány vagy akár egy nép teszi. Tanácsot nem szeretnék adni, de azt hiszem, a kormánynak az volna a nagy feladata, hogy megnézze, milyen munkát adhatunk a menekülteknek. Mert azt az egyszerű munkát, amit a szegény réteg el tud végezni, a nyugati világ kiszervezte Argentínába, Kínába, a Fülöp-szigetekre – ott csinálnak cipőt, ruhát, ott termelnek nekünk csirkehúst. A kereskedők a hasznot zsebre teszik, de a munka nélkül maradt emberrel nem törődnek.”

Böjte Csaba föltette a kérdést: „Hogy külföldről, Afrikából, Ázsiából rombolnák le a keresztény kultúrát? A történelem során mindig a belső bűnök bomlasztották szét a kultúrákat. Európát az itt élő megkeresztelt, de kapzsi, hitetlen, önző emberektől féltem. A kereszténységet nem kell félteni, hiszen az evangélium választ ad alapvető létkérdéseinkre. Jézus Krisztus szétküldte apostolait a világba az evangélium jó hírével. Jézus nevében fogadták be Cornelius századost és a többieket: a kereszténység a bizalommal való befogadás vallása. Ha most a hitünk alapját feladjuk, akkor nem más veszi el a hitünket, hanem mi magunk mondunk le róla. Persze nem kell nyakló nélkül mindenkit befogadni, de mereven elzárkózni a befogadástól olyan, mintha egy fiatal pár azt mondaná: meddőn akarjuk leélni az életünket. Az ilyen házasság érvénytelen.” Csaba testvér Ferenc pápát a 21. század „csodálatos” prófétájának tartja, „nem is tudom, az emberiség hogyan érdemelt meg egy ilyen nagy formátumú főpásztort. Mármost ő el mer menni Isztambulba, s a nagymecsetben le tud térdelni a muszlim főpap mellé és tud vele együtt imádkozni. Egészen biztos, hogy iszlám hitű testvéreinknek nincs más Istenük, mint nekünk, ugyanazt az Istent imádjuk, csak ők Allahnak szólítják, mi pedig mennyei Atyánknak. A mostani nagy konfliktus nem az egyházak, teológusok között alakult ki, hanem a kapzsi, bűnös fegyvergyárosok, politikusok, bankárok műve. Az a román ember, aki mellettem él, ugyanúgy építi Erdélyben Isten országát, mint én. Csak akkor van baj, amikor egymásnak uszítanak külső erők. Hiszem, hogy eljön az idő, amikor bölcsebbek leszünk, s nem fogjuk hagyni, hogy a szenvedéseinkből hasznot húzni akaró emberek egymásnak ugrathassanak.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír