Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (6. o.) „Egy harmadik világháború zajlik jelenleg” címmel számol be arról, hogy a tengeren menekülő migránsok befogadásáról és a közel-keleti térség konfliktusairól is beszélt Ferenc pápa tegnap, amikor a Vatikánban fogadta az Ifjúsági Eucharisztikus Mozgalom tagjait (Lásd pénteki, augusztus 7-ei cikkünket A pápa az Ifjúsági Eucharisztikus Mozgalomhoz: Ne féljetek a feszültségektől! címmel– a szerk.)

A Napi Gazdaság (7. o.) Keresztényeket rabolt el az Iszlám Állam és a Kárpátinfo.net 60 keresztényt rabolt el az ISIS címekkel ad hírt arról, hogy legkevesebb 230 civilt, köztük több mint hatvan keresztényt raboltak el az Iszlám Állam dzsihadista szervezet fegyveresei, miután elfoglalták a Szíria középső részén fekvő el-Karjatein várost (Lásd tegnapi, augusztus 7-ei cikkünket a Hatvan keresztényt ejtett foglyul az Iszlám Állam Szíriában címmel – a szerk.)

Ugyancsak a Napi Gazdaságban (8. o.) Tóth Gy. László Népvándoroltatás címmel valószínűsíti, hogy a szervezettnek látszó népvándorlási invázió a nagyhatalmi játszmák része, aminek a célja a zavarkeltés, valamint Európa és az itteni nemzetállamok gyengítése. A cikkíró leszögezi: „Európának kötelessége a valódi üldözöttek mellett a térség államaiból érkező keresztény menekültek befogadása, akik már egyetlen iszlám országban sem érezhetik magukat biztonságban. Megdöbbentő tény, hogy a keresztények még a magyarországi menekülttáborokban sem merik vállalni kilétüket.” Tóth Gy. szerint az európaiak egy része nem érti, hogy Allah hívei miért Európában keresnek menedéket, miért nem fogadják be őket a gazdag öböl menti olajállamok.

A Magyar Nemzetben (28. o.) Pálfalvi Lajos Az inkvizíció dicsérete címmel leszögezi: „Inkvizíció volt, csak nem pont úgy és nem pont olyan léptékben, ahogy ma tudjuk. De kinek állt érdekében, hogy mást tudjunk róla, mint a valóság?” A cikkíró rámutat, hogy máig hatásos az inkvizícióval kapcsolatos „katolikusellenes uszítás gyermeteg eszköze… A politikai korrektség korában, amikor minden Európán kívüli kultúra a sokszínűséget erősíti, csak a régi ismerősök közül lehet ellenséget választani, ezért még nagyobb szükség van az északi liberálisokat riogató katolikus rémre.”  

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (6. o.) Velkei Tamás Egyre kevesebb a keresztelő című riportja szerint hazánkban a keresztelés továbbra is fontos, de megállapítható, hogy a keresztelések száma évtizedek óta stagnál vagy csökken, elsősorban azért, mert a felekezeten kívüliek körében mind kisebb jelentőséggel bír a keresztelés szentsége. A felnőttkeresztség inkább városi jellegzetesség, de akit nem gyerekkorában kereszteltek meg, nagyobb valószínűséggel marad meg a keresztény közösségekben. A katolikus egyház Magyarországon 2007 kiadvány szerint a katolikus keresztelések száma a 2004-es 46 883-ról 2007-re nagyjából 1500-zal csökkent. 2012-ben pedig már csak alig több mint 39 ezer keresztényt regisztráltak. Beer Miklós váci megyéspüspök a lapnak elmondta: „Pontos statisztikai adatunk nincs – sem országosan, sem egyházmegyei szinten –, de véleményem szerint a 90-es évek elején volt egy kis emelkedés, ám hamar beállt az a gyakorlat, hogy évről évre kevesebben kérik gyermekük megkeresztelését.” A főpásztor szerint egyre kevesebb az olyan nagyszülő, akinek hatása van az unokákra. „Természetesen nagyon nagy a különbség városi, nagyvárosi és falusi környezet között. Falun még mindig nagyobb az arány. A cigányság körében szinte minden gyereket megkereszteltetnek. Ezzel együtt sajnálatosan csökken a keresztelések száma.” Huszár Nándor, a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye hivatalának irodavezetője kifejtette: a rendszerváltás óta a keresztelések száma apad, ugyanakkor a népesség is csökkent az említett időszakban. A katolikus főegyházmegyében tavaly összesen valamivel kevesebb mint 2800 személy részesült a keresztség szentségében, ebből 7 éves kor fölött majdnem 300-an keresztelkedtek meg, azaz kicsivel több mint egytizedük. Velkei Tamás adatok alapján megállapítja: a katolikusok esetében továbbra is a lassú csökkenés a meghatározó mind a nyers számokat, mind a népességhez viszonyított arányokat tekintve, míg a nagy protestáns felekezeteknél lassú csökkenésről különösen a rendszerváltás utáni évtizedben beszélhetünk, majd az ezredforduló utáni évtized második felére a stagnálás jellemző.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír