Napi sajtószemle

A Népszabadság (3. o.) Meglepett koptok címmel emlékeztet rá, hogy a lap szeptember 9-ei, szerdai számában nyilatkozó Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azt mondta: „Magyarország is fogad be menekülteket, de nem beszélünk róla. Ezres nagyságrendben fogadtunk be kopt keresztényeket, amikor Egyiptomban üldözték őket.” A nálunk élő koptok képviselői viszont nem tudnak erről. Khalil Youssef, a magyarországi kopt egyház vezetője úgy tudja, hogy azok a családok, amelyek az elmúlt években jelentek meg a budapesti templomban, elsősorban nem titokban befogadott menekültek, hanem üzletemberek. Rendelkeznek tartózkodási engedéllyel, de nem állandó jelleggel élnek Magyarországon: „jönnek-mennek, Európában és a világban.” A tradíciók szerint a templom az első gyülekezései hely, ahol a koptok jelentkeznek, ha új környezetbe, új országba kerülnek. Khalil Youssef éppen ezért kizártnak tartja, hogy egyháza ne szerzett volna tudomást arról, ha kopt keresztények – ráadásul ezres nagyságrendben – letelepedtek volna Magyarországon.

Ugyancsak a Népszabadságban (10. o. ) Fenyő D. György Testvéreink, menekültek című cikke szerint a menekültek mindent maguk mögött hagytak, „nem jókedvükből és nem hódítási céllal, hanem egy jobb vagy legalábbis élhető élet reményében. Nekünk tehát nem úgy kell kezelnünk őket, mintha egy ellenséges hadsereg arc nélküli hadoszlopa lennének, hanem mint rászoruló embereket. Mint olyan embereket, akik nálunk ezerszer rosszabb helyzetben vannak”. A cikkíró figyelmeztet: a keresztény vallás alapvető parancsa, hogy a nálunk elesettebbeket, szerencsétlenebbeket, szegényebbeket támogatnunk, segítenünk kell. „A krisztusi tanítás értelmében a szegényt támogatni kell, a szenvedőt megvigasztalni. Az a retorika és politika, amely a bezárkózást, a félelmet táplálja az emberekben, amely nem a rászorulóra figyel, mélyen amorális, mélyen keresztényietlen és kultúraellenes. Ha az emberekkel sikerül elhitetni, hogy minden barnább bőrű emberre, minden nem magyarul beszélőre mint veszélyforrásra kell tekinteni, az a bizalmatlanság, a bezárkózás, a háború logika nyelvét és érzelemvilágát, az önzés és a görcsös önvédelem magatartását tanítja. Ez pedig nem állhat meg még a menekülteknél sem, hanem átterjed mindenre és mindenkire. Ilyen mély morális mélységbe taszítja az országot az, aki nem az emberekre, nem a rászoruló emberekre veti tekintetét.” A cikkbe ékelve közli a lap Marabu rajzát, amelyen rengeteg Mária és József kér bebocsátást a betlehemi éjszakában.

A Magyar Nemzet (Üzent… 4. o.) az Iszlám Állam egyik ügynökére hivatkozva közli, hogy eddig négyezer terrorista érkezhetett a menekültek soraiban Európába. Közben a terrorszervezet egyik kiadványában súlyos bűnnek nevezte, hogy az európai keresztény országokba tartó muzulmánok „a fajtalankodás, a szodómia, a kábítószerek és az alkohol” fenegetésének teszik ki gyermekeiket.

A Kárpátinfo.net Megölik, elüldözik a keresztényeket az Aszad-rendszer ellen küzdő fegyveresek is címmel a Magyar Idők című napilapra hivatkozva közli, hogy szerint a nyugati sajtó által csak felkelőknek nevezett fegyveresek, akik az Aszad-rendszer ellen küzdenek, sokszor ugyanúgy elüldözik vagy megölik a keresztényeket és az ország lakosságának 12 százalékát kitevő síita alavitákat, Aszad támogatóit, mint az Iszlám Állam.

Az Erdély Online  Illegális bevándorlás – Times: súlyos hiba a migránsok befogadása című beszámolója szerint a tekintélyes konzervatív brit napilap, a The Times csütörtöki számában Melanie Phillips öthasábos cikkében azt írta: Orbán Viktor miniszterelnököt már „nácinak” is bélyegezték a menekültek befogadásával kapcsolatos álláspontja miatt, ám éppen az ilyen megbélyegzésekkel lehet elérni, hogy Európában a fasizmus realitássá váljék. Ha ugyanis a „liberális uralkodó osztály” nácinak bélyegez mindenkit, aki kultúráját akarja megvédeni, azzal az embereket az igazi rasszisták és fasiszták karjaiba hajtja.
Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front vezetője ki fogja aknázni a jelenlegi folyamatok táplálta dühöt, csakúgy, mint Magyarországon “az ultranacionalista Jobbik”, Görögországban az Arany Hajnal, vagy Belgiumban a Vlaams Belang. Melanie Philips szerint a válság mibenlétének megjelölése is hibás. Nem humanitárius menekültválságról, hanem politikai migránsválságról van szó, hatalmas, példátlan méretű népvándorlásról a fejlődő térségből a fejlett világ felé, amely elöntéssel fenyegeti Európát. A szerző úgy véli: a migránsok többsége nem felel meg a menekültek jogállását meghatározó 1951-es konvenciónak sem, mivel zömük nem az életét féltve menekül.
Melanie Phillips ugyanakkor érthetőnek nevezi, hogy a migránsok ott akarják hagyni hazájukat, mivel tudják, hogy ott nincs jövőjük. Az arab és a szélesebb muszlim világ káosz, háború és terror közepette esik éppen darabjaira, a Nyugat által exportált nemzetállami modellt törzsi háborúskodás söpri el; egy haldokló kultúra fordult gyilkos módon saját maga ellen, miközben egyidejűleg a világot is meg akarja hódítani. Ebben a helyzetben „látványos tévedés” az az álláspont, hogy Nagy-Britanniának és Európának „erkölcsi kötelezettsége” befogadni a konfliktustól érintett százezreket.
„Először is miért a mi felelősségünk ez, amikor az Öböl-menti (arab) országok egyetlen menekült befogadását sem vállalták… A jelenlegi migráció nem tekinthető-e elsődlegesen az arab és a muszlim világ felelősségének?” – teszi fel a kérdést a cikkíró. Hozzáteszi: néhány kelet-európai ország kivételével Európa keresztény országai nem törődnek az iszlám terror elől menekülő keresztényekkel, miközben megnyitják határaikat több százezer muszlim előtt.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír