Napi sajtószemle

A Népszava (Kubai amnesztia… 8. o.) és a Magyar Hírlap („Pápai”… 6. o.) beszámolnak arról, hogy Kuba bejelentette: a közelgő pápalátogatás előtt 3522 foglyot enged szabadon a börtönökből. A szabadlábra kerülő rabok közül többnek jövőre járt volna le a büntetése, külföldi állampolgárokat is elengednek. Szabadulhatnak a 60 év felettiek, 20 év alattiak, s olyanok is, akik valamilyen krónikus betegségben szenvednek. A legismertebb politikai foglyokra nem vonatkozik az amnesztia. Mindkét lap kiemeli, hogy Ferenc pápa jövő héten érkezik a karibi szigetországba, s várhatóan a visszavonult kubai vezetővel, Fidel Castróval is találkozik majd. Az orgánumok emlékeztetnek rá: a Szentatyának komoly szerepe volt abban, hogy az Egyesült Államok és Kuba párbeszédet kezdett, s fél évszázad után helyreállították a diplomáciai kapcsolatokat.

A Népszavában (7. o.) Mészáros Tamás Őszentsége nem érti, vagy őt nem értik? címmel méltatja Ferenc pápát, aki múlt vasárnap felszólította az európai plébániákat, hogy fogadjanak be egy menekült családot.

A Magyar Hírlap (2. o.) Körmenden is segítenek a karitászosok, a Magyar Nemzet (3. o.) Segíteni kell az úton lévő embereket címekkel számolnak be arról, hogy tegnap Körmenden, a helyi rendészeti szakközépiskola előtti sajtótájékoztatón Veres András szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) új elnöke leszögezte: „A keresztényeknek segíteniük kell az úton lévő, nehéz élethelyzetbe került embereket, nemre, korra, nemzetiségre vagy éppen felekezetre való tekintet nélkül” (Lásd pénteki, szeptember 11-ei számunkban A keresztényeknek segíteniük kell az úton lévőket című hírünket – a szerk.)

Az Újszó.com Hogyan látjuk az iszlámot? címmel interjút készített Kovács Attila iszlamológussal, a Komenský Egyetem összehasonlító vallástudományi tanszékének docensével, aki elmondta: a muszlim és az iszlamista két nagyon különböző fogalom. „Az iszlám maga a vallás, és erre telepedik vagy telepedhet rá az iszlamisták radikális ideológiája. Ha valaki vallásában az iszlámot követi, annak távolról sem kell radikálisnak lennie. Ellenkezőleg, az egyszerű muszlim bátran lehet konzervatív vagy éppenséggel liberális felfogású. Emellett az iszlámnak erős identitásteremtő kulturális szerepe is van, aminek beszédes jele például, hogy a muszlim világban általában a kommunisták is jártak a mecsetekbe. De azért is lényeges a fölvetett kérdés, mert a radikális ideológiát követő szervezetek többségét az iszlám mérvadó autoritásai nem is tartják muszlimnak, hanem hitehagyottnak vagy valamiféle elhajlónak. Ugyanis az iszlámban megvan az arany középút követésének szándéka, bár a közép-európai közvélemény ezt nem igazán tudatosítja.” A professzor egyúttal figyelmeztet: „Inkább értsük meg a békés iszlámot, mint ahogy az évek óta húzódó háborúk, az Iszlám Állam, a Boko Haram, az al-Kaida elől menekülőket is. Ők is csak emberek, akik békét és békességet, nyugodt családot és prosperitást szeretnének. Persze, a megértés szándékának kölcsönösnek kell lennie. És nem jó, ha a vélemények a kizárólagos fekete-fehér érzelmi sémák felé tolódnak. A muszlimokat nem szeretni vagy utálni kell! Ezekhez a kérdésekhez a 21. században már jóval több empátiával és racionálisabban érdemes hozzáállni.”

A Magyar Időkben (Téves… 21.,22-23. o.) többen is véleményt nyilvánítanak az Amerikai Legfelsőbb Bíróság közelmúltban meghozott határozatáról, amely kimondta, hogy a házasság az azonos nemű párok számára is alapvető jog. Frivaldszky János jogfilozófus kijelentette: „A melegházasság legalizálásától e párok együttélése még nem lesz több és más, főleg nem lesz házasság! Vagyis nevezhetünk egy meleg párt anyának, apának, szülőknek, de ettől még nem válik azzá. Az amerikai legfelsőbb bíróság tehát a döntése indoklásában olyan valóságot ír le, amely nincs, mivel csak mímelni tudják a házasságot. Az ő kapcsolatuk struktúrájában nem hasonlítható semmiben a házassághoz.” Köves Slomó ortodox rabbi kifejtette: „Ha a házasság intézménye jogi kérdés, akkor a döntés értelmezhető úgy, hogy ugyanazok a jogok illessék meg a különböző szexuális preferenciákkal rendelkező embereket. Ez érthető érvelés akkor, ha a házasságról mint jogi intézményről beszélünk, olyanról, amelyben az öröklés, a vagyonközösség szempont. Számomra azonban a házasság elsősorban spirituális, az alapvető, ember és Isten közötti kapcsolatban való értékrendbeli kérdés, ebből a szempontból viszont az egyneműek házasságának intézménye nehezebben értelmezhető. A házasságnak ugyanis nem kizárólag a kellemes együttlét a lényege, hanem a családalapítás, a gyermeknemzés, az a fajta együvé válás, amelynek fizikai eredménye is lehetséges, a közös gyermek.” Csókay András idegsebész kijelentette: „A házasság szentség, hasonló Krisztus és az egyház kapcsolatához. Isteni törvény. Az ostoba emberi elme kitalál öntörvényeket, ezen az ember szomorkodik. Sosem szabad, hogy az emberek által alkotott törvények, jogrendszer, tudományos megállapítás szembehelyezkedjenek Isten törvényeivel. Nagyszerű, ha felfedezzük magunkban, a lelkiismeretünkben a bennünk élő Urat, és a törvényeivel összhangban alkotunk jogot, politikát, kultúrát, művészetet, tudományt. Az egyneműek házassága hasonló a kannibalizmushoz, voltak olyan kultúrák, ahol azt el is fogadták. Mindkettő istenellenes, gyógyítani kell, mint a betegséget.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír