Napi sajtószemle

A Népszavában (9. o.) Rónay Tamás Áttörést remélnek a pápalátogatástól címmel készített összeállítást abból az alkalomból, hogy ma Kubába érkezik Ferenc pápa, majd 22-én az Egyesült Államokba utazik tovább. A cikkíró kiemeli: a vizitre akkor kerül sor, amikor a szigetországban fontos politikai változások mennek végbe, és sokan azt remélik, hogy a Szentatya jelenlétének köszönhetően felgyorsul a politikai nyitás folyamata.

A Magyar Nemzet (2. o.) Istenre hívják fel a figyelmünket a szerzetesek címmel számol be arról, hogy a Szerzetesek tere elnevezésű, ma estig tartó rendezvény tegnapi megnyitóján Erdő Péter bíboros, prímás leszögezte: „A szerzetesek az egyház reménységei Magyarországon és szerte a világban” (Lásd pénteken, szeptember 18-án a Veled együtt vagyunk rendben – Megnyílt a Szerzetesek tere című tudósításunkat – a szerk.)

A Magyar Nemzetben („Az emberekben…” 6. o.) Fekete Károly tiszántúli református püspök nyilatkozik, aki elmondta: migránsügyben az emberekben nagyfokú a félelem, illetve a tanácstalanság azzal kapcsolatban, hogy amit tapasztalnak, „még csak a kezdet-e? Mi lesz ezután? Fokozódik-e a helyzet? Leginkább a migránsok száma ad okot az aggodalomra, valamint az európai tanácstalanság, ami a tőlünk sokkal tehetősebb országok részéről tapasztalható.” A református püspök szerint a legfontosabb az, hogy a migráció törvényes keretek között bonyolódjon le, regisztrációra szükség van.

Fekete Károly emlékeztet rá: „A keresztény gyökerű jóléti társadalmak évszázadok óta a gyengébb nemzetek, a más kontinensen élők kizsákmányolása, kiskorúságban tartása, a belőlük való élés árán jutottak oda, hogy jobban élnek.” Szerinte a kereszténységet „ezer veszély fenyegeti, ezek közül az egyik jelentős a mohamedánok beáramlása. A kereszténység elesettsége vagy gyengesége azonban nem ezzel a folyamattal indult, hanem a szekularizációval, a hitvesztéssel, ami már korábban bekövetkezett. Számunkra ennek felrázó hatásúnak kell lennie, hogy azt az öntudatot, ami még megvan, úgy erősítsük meg, hogy a hitünket nem adjuk föl. Meg kellene becsülnünk azt a hittartalmat, amit a kereszténység adott Európának, ez az egyetlen esély, hogy meg tudjunk itt maradni. Bízom abban, hogy a gyökerek, amik eddig bennünket, magyar keresztényeket megtartottak, olyan mélyen vannak, hogy nem morzsolnak fel bennünket. Németországban azonban a vendégmunkások megmaradtak zárt csoportban. Kérdés, mekkora embermennyiség szeretne zárt közösségben megmaradni a jövőben, illetve születik-e olyan missziós hevület, hogy a keresztény Európát iszlám hitre térítsék? Az biztos, nem elegendő az iszlám negatívumairól beszélni, hiszen hitfelfogás áll majd szemben egy másik hitfelfogással. Nekünk a keresztény hittudatot kell megerősíteni kereszténységünk megőrzéséért.”

A református püspök arról is beszélt, hogy a keresztény hit válsága korábban megkezdődött, „de a konzumkultúra, ami nem hitet, hanem egy másfajta jólétet kínál, háttérbe szorította az Isten-kérdést. Ám még ez sem jelentett olyan látványos válságot, mint amikor megjelent egy másfajta hit. Azaz eddig nem a hit versengett a hittel, hanem a hit a pénzzel és a gyakorlati materializmussal, az anyagiassággal. Az iszlám tanítása ezzel szemben feszesebb rendet jelent, hogy ezt ki vállalja, ki nem, még nem tudható. Az, hogy a hitet alapjaiban kikezdő, ’kételkedek, tehát vagyok’ gondolat szembe tud-e majd szállni a masszív, nem kétkedő, a teljes embert és mentalitást kiváltó hitrendszerrel, az iszlámmal, nagy kérdés,.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (Csúszós… 19. o.) Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija nyilatkozik, aki elmondta: „A migránshelyzettel kapcsolatban láthatóan mindenki zavarban van, és egyelőre nem úgy tűnik, hogy bárki tudná, mit is kellene csinálni. Az bizonyos, hogy a komplex helyzetre nem egyházi vezető fogja a végső választ megadni.” Az EMIH vezetője kifejtette: függetlenül attól, hogy mit gondolunk arról, hová vezetnek ezek a folyamatok globális szinten, „amikor rászoruló embereket látunk, akik a lefejezés és az élve elégetés elől ide menekülnek kapuinkhoz, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy enyhítsük szenvedéseiket. Másfelől veszélyt jelent-e a zsidó-keresztény hagyománynak nevezett civilizációra, ha más gyökerű tömegek jelennek meg benne? Ha egy kultúrára veszélyt jelent, hogy megjelenik mellette egy másik kultúra, az azt jelezi, hogy az a kultúra nagyon gyönge lábakon áll, és feltehetőleg jelentős hitelességi deficittel küzd a másik kultúra ’fenyegetése’ nélkül is. Konzervatív emberként úgy vélem, nem problémamentes, ahogyan Európa viszonyul a gyökereihez, a közérdek és a személyes erkölcs és felelősség kérdéseihez, valláshoz és Istenhez. Ezzel akkor is foglalkozni kellene, ha most nem tűnne fel itt egy kultúrájában és vallási gyökereiben sokkal magabiztosabb hagyományközösség. Zsidó alapvetés, hogy a jólét próbatétele sokszor nehezebb, mint a szegénységé, mert a jólétben az ember hajlamos elfelejtkezni róla, hogy nem önmagától és nem önmagáért van itt, hanem egyfajta küldetést teljesít, hogy a világot és önmagát jobbá és szentebbé tegye. Európának néhány évtizede sok tekintetben ezt a próbatételt kell kiállnia. Valljuk meg, nem sok sikerrel.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír