Napi sajtószemle

A Népszabadság (8. o.) Közvetít és sebet gyógyít, a Népszava (8. o.) „Példamutató a közeledés folyamata”, a Magyar Idők (7. o.) Politikai üzeneteket vitt Ferenc pápa Kubába, a Magyar Nemzet (15. o.) Fidel Castrót is üdvözölte a pápa, a Magyar Hírlap (1.,5. o.) Ferenc pápa találkozott Fidel Castróval is – Pápai vizit kérdőjelekkel címekkel számolnak be a Szentatya kubai apostoli látogatásáról.

A Népszabadság tudósítása idézi Austen Ivereigh pápai életrajzírót, aki szerint Ferenc azért látogat Kubába és az USA-ba, hogy „a két ország közti nézeteltérésből fakadó sebeket begyógyítsa, nem azért, hogy sóval hintse be.” A lap ezzel magyarázza, hogy a pápa nem találkozik a kubai vallásos ellenzékkel. Bertha Soler, az Európai Parlament Szaharov-díjával kitüntetett Asszonyok Fehérben vezetője a Népszabadságnak elmondta: „Csupán egy percet kérünk. Kubában nem változott semmi, csak nőtt a politikai üldözés. Ezért szeretnénk találkozni a Szentatyával… A kormány emberei már jó tíz napja megjelentek a vidéken élő emberi jogi aktivistáknál, és megakadályozták, hogy Havannába jöjjenek. A rezsim sok vallásos embert fog megfosztani attól, hogy láthassa a pápát.” Bertha Soler azt állítja, hogy a kubai katolikus egyházon belül sokan hűek a kormányhoz, és „megtagadják a valóságot.” A Népszabadság ismerteti az Univision közvélemény-kutató cég idei felmérésének eredményét, amelyből kiderül: a kubaiak mindössze 27 százaléka vallja magát katolikusnak, de a válaszolók 80 százaléka jó véleménnyel van Ferenc pápáról. Köztük van Raúl Castro államfő is, aki májusi vatikáni látogatásakor azt mondta: annyira szimpatikus neki a Szentatya, hogy komolyan fontolgatja a megtérést.

A Magyar Nemzet a Vatican Insiderre hivatkozva közli, hogy az Amerikában élő kubai emigránsok „bizonyára nem repesnek az örömtől”, amiért Ferenc pápa külön köszöntötte, majd személyesen is fölkereste Fidel Castrót. A hírportál azonban felidézi, hogy Ferenc pápa elődje, XVI. Benedek is találkozott személyesen Castróval.

A Magyar Hírlap beszámolója szerint kubai ellenzékiek azt állítják: a Szentatya útjából a hatóságok eltüntettek több ezer hajléktalant és koldust, akiknek a kiszabadításához a pápa segítségét kérték.

A Népszavában (9. o.) Rónay Tamás Vizit a kölcsönös megismerés jegyében címmel arra keresi a választ, mi várható Ferenc pápa holnap kezdődő, egyesült államokbeli látogatásától. Timothy M. Dolan New York-i bíboros elmondta: izgul is egy kicsit a politikai szempontból sem jelentéktelen út előtt. A cikkíró szerint az amerikai egyház identitásválságban van, és sokan a pápától várják az egyház megújulását. Rónay arra is kitér, hogy a Gallup 2014 elején végzett felmérése szerint még 89 százalék vélekedett kedvezően Ferenc pápáról, de ez a szám most júliusra 71 százalékra csökkent. A konzervatívoknál 72 százakról 45 százalékra csökkent Jorge Mario Bergoglio népszerűsége. 2015 júliusában viszont a PEW azt közölte, hogy a pápát a kérdezettek 89 százaléka kedveli, míg a Public Religion Research 90 százalékot állapított meg. A cikk szerzője megemlíti azt is, hogy a Fehér Ház fogadást ad a Szentatya tiszteletére, és meghívót kapott egy abortuszt támogató apáca, egy meleg püspök és egy nemét megváltoztató nő. A Szentszék attól tart, hogy ha közös fotó készül a pápával és az említett személyekkel, akkor azzal visszaélhetnek mások. Josh Earnest fehér házi szóvivő azonban közölte: nem kell messzemenő következtetéseket levonni a meghívottak listájából, mert összesen 15 ezren kaptak meghívót.

A Magyar Időkben (10. o.) Pál József Egy nápolyi filozófus gondolatai a jelenlegi bevándorlásig címmel a menekültválság tükrében elemzi Giambattista Vico (1668-1744) Az új tudomány című könyvét, amelynek alapgondolata, hogy a létért folytatott élet-halél harcban a megszervezett társadalom képes inkább megfelelni a valóság kihívásainak, mint a különféle érdekek által vezérelt individuumok laza konglomerátuma. A cikkíró megállapítja: a migránsok és támogatóik „példásan szervezték meg kontinensfoglaló akciójukat, pontosan ismerve és kihasználva az EU gyengeségeit. Most is megtalálva ’francia’ és ’velencei’ szövetségeseiket. Sőt, nagyon ravaszul kiszámítva támaszkodnak a (keresztény) emberi szolidaritás érzésére is. A beözönlésnek az EU képtelen gátat szabni. Vége akkor lesz, ha a nagyhatalmak Európa fölött ebben állapodnak meg, vagy maguk a szervezők tartják megfelelő számban itt lévőnek a hatalmas pénzen általuk küldött, egyébként főleg katonakorú férfiakat.” A cikkíró kifejti: „A közösségi lét főpillérének tekintett keresztény vallás a felvilágosodás laikus társadalomeszményének szellemében mára a perifériára szorult. Európában a nagy egyházak akaratuk ellenére sem képesek olyan szellemi és morális erőt kifejteni, amely egyben tudná tartani ezeket a népeket. A kereszt helyén az iskolatermekben egyelőre üres a fal… Minden jognak az erkölcsön kellene alapulnia (Kant), pusztán a ráció nem képes az emberi együttélés igazságos és így tartós szabályozására. Az Istenre utaló igazságszolgáltatás helyét a jogszolgáltatás vette át. Ami nem azért rossz, mert még nem javították ki minden hibáját, hanem azért, mert nem lehet tökéletes. Az egyes ember fölött álló szilárd vallási-erkölcsi közmeggyőződés nélkül mi akadályozhatja meg azt, hogy Európában ne legyen akasztás, kézlevágásos büntetés, megkövezés, vérbosszú vagy többnejűség, ha egy új parlamenti többség majdan ezzel akarja kielégíteni választói követeléseit?... miért ne élhetne a több száz milliósra duzzadt iszlám közösség Európában is a saría szerint?”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír