Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (15. o.) Mindenkinek üzen valamit Ferenc pápa címmel számol be a Szentatya kubai apostoli látogatásáról. A tudósítás szerint azoknak, akik elhitték, hogy Ferenc pápa tartózkodni fog a politikai töltetű kijelentésektől, „máris csalódniuk kellett, az egyházfő a diktatúrák rejtett kritikája helyett nagyon is érthető formában nyújtott útmutatást a kubaiaknak.” A lap Ferenc pápa ma kezdődő egyesült államokbeli látogatása előtt megemlíti, hogy az amerikai konzervatívok ezúttal azért kritizálják Obamát, mert felrúgva a diplomáciai etikettet, a pápát már a reptér betonján köszönti a tervek szerint. Elemzők szerint az elnök politikailag sokkal jobban ki tudja használni a Vatikán fejének látogatását, mint az ellenzéki republikánusok. Obama párhuzamot tud vonni – ha akar – demokrata kabinetje intézkedései és a pápa egyenlőségelvű tanítása között. A Magyar Nemzet úgy véli: Ferenc pápa jól időzített, „az abortusz megbocsáthatóságával” kapcsolatos közelmúltbeli állásfoglalását is jó eséllyel felkaphatja az amerikai sajtó, mert a képviselőházi republikánusok éppen múlt héten blokkolták a Planned Parenthood (tervezett szülőség) abortuszklinika-hálózat szövetségi költségvetésből történő támogatását. A klinikáról nemrég derült ki, hogy magzatok szervével kereskednek, és Barack Obama még Isten áldását is kérte az egyébként nonprofit szervezet küldetésére.

A Népszabadság (2. o.) Alulról jöjjön a kezdeményezés címmel számol be Jean-Marie Carriere jezsuita papnak, a Jezsuita Menekült Szolgálat (JRS) európai igazgatójának közelmúltbeli, budapesti látogatásáról. A jezsuita atya azért jött hazánkba, hogy felmérje: a JRS hogyan támogathatja a magyarországi szervezetet, amelynek megalakulását Forrai Tamás Gergely tartományfőnök kezdeményezte. „Projektek összerakásában, szervezésében és a megvalósításhoz szükséges anyagi források felkutatásában tudunk segíteni. Semmit sem kényszerítünk rá senkire. Alulról jöjjön a kezdeményezés, az a legjobb” – mondta Jean-Marie Carriere, aki így illusztrálta, hogyan működik hazájában, Franciaországban a keresztény-muzulmán együttélés: „A mecset építésének költségeit teljes egészében a muzulmán közösségnek kell állni, a minaret magassága nem versenyezhet a katolikus templom tornyának magasságával. Az együttélésbe sok munkát kell fektetni, de igenis lehetséges. A menekültek fogadása krisztusi cselekedet, Jézus is vendégszerető ember volt. A mostani menekültválság szerintem nem muzulmán invázió. Európa kétségkívül változik, meg kell értenünk a változásokat.”

Forrai Gergely Tamás elmondta: a magyar katolikus egyházban sajnos félreértették Ferenc pápa menekültekkel kapcsolatos állásfoglalását. A Keleti pályaudvaron is többször megfordult tartományfőnök fontosnak tartotta, hogy magyar családok és egyházi közösségek befogadtak menekülteket egy-egy éjszakára. A magyarországi jezsuiták, élükön a romaintegrációban aktív Gergely atyával a felnőtt kísérő nélkül érkező fiatalkorú menekülteknek indítanak sportprogramokat, angol nyelvi képzést és az európai kulturális szokásokat, így a férfi-nő viszonyt bemutató kurzusokat. „Ha megértjük, hogy a társadalomban miért félnek az iszlámtól, akkor elérhetjük, hogy az emberek nyissanak mások sérülékenysége, kiszolgáltatottsága felé” – mondta a tartományfőnök. Hozzátette: a kéznyújtás bármi lehet. Felidézte, hogy a Keletibe esténként kijárt egy idős hölgy, akinek a kutyájával a menekült gyerekek játszottak. A hölgy mondta is, ő ezt tudja tenni. Ami önkéntes, személyes és emberi tett volt egyszerre.

A Nyugatijelen.com Szeretet, helytállás és nyitás című tudósítása szerint a szeretetparancs megélésére, munkára, helytállásra biztatott Böjte Csaba ferences szerzetes a szeptember 20-án tartott dévai tanévnyitó szentmisén. Csaba testvér egy római konferenciáról érkezett haza, ahol az utcán élő emberek gondozását vállaló szerzetesek osztották meg tapasztalataikat. Felidézte: megrendült lélekkel hallgatta végig az Afrikából, Ázsiából érkező szerzetes társak beszámolóit. „Szinte hihetetlen volt számomra, hogy Szenegálban manapság is több mint 300 000 gyermek él rabszolgasorsban. Ha nem bírják az iramot, akár agyon is verik őket. Kongóban 12 éves lányokat erőszakolnak meg, utcára kerülnek, prostituálódnak. Kenyában 250 000 család él az utcákon. De nagyon nehéz a helyzet Pakisztánban is és számos más afrikai, ázsiai országban. A szerzetesek beszámolói durva erőszakról, gyermek- és szervkereskedelemről szóltak. És ami még szomorúbb, hogy ezeknek az elesett, szenvedő gyermekeknek, fiataloknak, családoknak senki sem nyújt segítő kezet. Csupán a terroristák ígérnek nekik jobb jövőt, és a szegények vakon követik őket. Jólétünkbe begubózva hányszor gondolunk ezekre az emberekre?” – tette fel a kérdést az erdélyi elhagyott gyerekek támogatója. Rámutatott: a Föld lakossága 95 százalékának jóval kevesebb jólét jut, mint például az alacsony bérből élő hazai pedagógusoknak. „Meg tudjuk-e becsülni jólétünket? Képesek vagyunk-e megosztani javainkat? Képesek vagyunk-e dolgozni azért, hogy jobb legyen az emberiség jövője?” – kérdezte a ferences szerzetes. Hozzátette: „Európának hosszú békeidő adatott meg, de ez nem hozta meg a lelki békét és összefogást. Irigység és önzés lett úrrá az embereken. Ideje lenne nekigyürkőzni, és komolyan dolgozni, megnyitni a szíveinket, megosztani a javainkat. Bölcsen gazdálkodni a ránk bízottakkal. Isten soha nem bíz ránk olyan feladatot, amit ne tudnánk megoldani. De helyt kell állnunk: a tanárnak úgy kell tanítania, hogy eredménye legyen a munkájának, a nevelőnek, szülőnek oda kell állnia a gyermek mellé, hogy biztassa, támogassa, vezesse. A gyermekeknek, fiataloknak tanulni és dolgozni kell, hogy erősödjenek, megedződjenek, képesek legyenek megélni egy változó világban” – mondta Csaba testvér.

Figyelmeztetett: az önmagával elfoglalt jóléti társadalmakat már számtalanszor elsöpörte a szegénységben sínylődő tömeg. Napjainkban egy világméretű forradalom van kitörőben. Ezt a zűrzavart azonban sem kerítésekkel, sem fegyverekkel nem lehet helyreállítani. „Csupán szeretettel, jósággal, nyitottsággal. A megkeseredett tömegek agresszivitással, erőszakkal közelednek felénk. A bezárkózás nem megoldás. Nekünk kell elindulnunk feléjük, és megmutatni a szeretetet.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír