Napi sajtószemle

– 2015. szeptember 26., szombat | 10:26

A szeptember 26-i nyomtatott és online sajtó szemléje

A Népszabadság (8. o.) Kemény pápai üzenet címmel számol be Ferenc pápának az ENSZ-közgyűlésén elmondott tegnapi beszédéről. A lap kiemeli, hogy Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár a népszerű, ám kemény szavaktól sem tartózkodó pápától várta, hogy „odacsap”, és cselekvésre ösztönzi a magas rangú társaságot. „Nem kellett csalódnia. A katolikus egyházfő számos globális problémát érintett, többek közt szót emelt a közel-keleti háborúk, a rabszolgaság és a drogkereskedelem ellen, miközben méltatta az Irán és tárgyalópartnerei között júliusban létrejött nukleáris megállapodást. Beszédének leghangsúlyosabb témája ismét a környezetvédelem és a szegénység volt, illetve a kettő kapcsolata.”

A Magyar Nemzetben (A Jóisten… 22. o.) Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője nyilatkozik a menekültválságról. Elmondta: „Az országot járva azt tapasztalom, hogy az emberekben, az egyházon belül, de bennem is, két, egymással szemben álló erő van. Egyrészt egy védekező mechanizmus, mert napi több ezer ember, hónapokon keresztül, ráadásul úgy, hogy az ember nem is látja a végét, cunaminak tűnik. Féltjük a békét. Félünk, nehogy az történjen velünk, hogy a jobb élettel kecsegtető embertömeg, amely mindent hátrahagyva az ígéret földjére elindult, kiábrándulva, álmaiban csalódva, kétségbeesésében hitegetői, befogadói ellen forduljon. És naivitás lenne azt is elképzelni, hogy a kalifátus vezetője ne ragadná meg az alkalmat, hogy néhány munkatársát a menekültek közé csempéssze. Másfelől bennem is és még nagyon sokakban mélyen él, hogy az igenek viszik előre a világot, a befogadásból születik az élet. Mindkét erő, a félelem és a segíteni akarás elég erős bennünk, keresztényekben is… Egyébként különbséget kell tenni a háborús övezetekből menekülők és a jobb élet reményében útra kelők között… Az természetes, hogy a közvetlen veszélyben lévő emberen segíteni kell, de neki is együtt kell működnie a fogadó országok hatóságaival.” Csaba testvér elmondta azt is: „Én nem a bevándorlóktól féltem Európát, hanem a lagymatag keresztényektől. Az a természet rendje, hogy az a népcsoport, amely vegzál, amely nem alkalmas rá, hogy az életet továbbvigye, elsorvad, kihal, lehúzzák a lefolyón, és a helyüket elfoglalják azok a népek, amelyekben van életerő, lendület, bátorság. Teherbe ejtik feleségüket, csobogó élet veszi őket körül. A mai Európa langyos állóvíz, ahol sok ember egyik legfőbb gondja a fogyókúra, az alakformálás és értéktelen, csillogó kacatok gyűjtése, a testet, lelket megrontó élvezetek utáni hajsza. A Jóisten, úgy látom, a migrációs kérdéssel egy jó nagy fakanalat ragadott, és elkezdte kavarni ezt a hatalmas fazekat. Isten azt szeretné, hogy térjünk észhez, térjünk meg, különben elveszünk. Ne magunkra aggatott címkékkel jelezzük, miben hiszünk, hanem legyen gerincünk, jól definiált értékeink, amelyekhez tartjuk magunkat. Ne nyafogjunk, hogy nehéz a feladat, hanem küzdjünk. A focicsapat sem siránkozhat, ha erős az ellenfél, hogy jaj, összeesküdtek ellenünk, tervet eszeltek ki, hogyan győzzenek le bennünket! Küzdeniük kell, megfogalmazni saját elméletüket, hogyan nyerhetik meg a meccset! Az most a kérdés, káoszba süllyed, harmadik világ lesz-e Európából, vagy a tolerancia, a becsületes munka, a párbeszéd útján mi leszünk képesek segítő kezet nyújtani, hogy mindenütt megteremtődjön egy rendezett, békés világ. Nem lehet folyamatosan félrevert harangok zajában élni, ezért nyugtassuk meg magunkat, s arra összpontosítsuk erőinket, ami a feladatunk. Jókedvvel, örömmel, gyermekekkel töltsük meg a Kárpát-medencét, mert az ország mindig azé lesz, aki élettel, gyermekkel tölti meg. Ha nem lesz gyermek, a légüres teret a máshonnan jövő emberek töltik be. A demográfiai kérdés az egyik legfontosabb a Kárpát-medencében. Ha ezt nem tudja népünk megoldani, legördül számunkra a függöny.”

Az ÚjSzó.com Évente 2000 szerzetes „szerel le” című beszámolója szerint a Szlovákiába látogató José Rodríguez Carballo, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregáció titkára közölte: Évente mintegy kétezer katolikus szerzetes hagyja el a kolostorokat világszerte. A válság nemcsak Európát érinti, hanem Latin-Amerikát is, ahonnan a legtöbb szerzetesi hivatás érkezik. Az érsek az okok között említette a mély lelki válságot, a közösségi élet problémáit és a szerelmet. „A Vatikánba küldött kérvényekben éppen a harmadik ok a leggyakoribb. De kérdeznünk kell. A szerzetes, ha szerelmes lett, és házasságra akar lépni, hogy került ilyen helyzetbe. Ez lelki válság, és válság az életben és a társadalomban” – mondta Carballo. Hozzátette: a csökkenés oka az alacsony gyermeklétszám is. „Ha nincsenek gyermekek, nem lesznek hivatások sem” – mondta.

Jeremiáš Daniel Kvaka, a Szlovákiai Szerzetesrendek Vezetői Kongregációjának elnöke igazolta az érsek szavait. Emlékeztetett rá: Szlovákiában a rendszerváltás után sokan léptek be a szerzetesrendekbe, azóta ez a szám folyamatosan csökken. 

Bodnár Dániel/Magyar Kurír