Napi sajtószemle

A Népszabadság (8. o.) Botrányokért kért bocsánatot a pápa, a Magyar Hírlap (5. o.) Ferenc pápa bocsánatot kért címekkel számolnak be arról, hogy Ferenc pápa az egyház nevében bocsánatot kért tegnap a római Szent Péter téri általános kihallgatáson a megfogalmazása szerint az „utóbbi időkben a Rómában és a Vatikánban történt botrányokért.” (Lásd tegnapi, október 15-ei számunkban a Ferenc pápa: Megtartjuk-e gyermekeinknek tett ígéreteinket? című hírünket – a szerk.)

A Magyar Hírlap megemlíti azt is, hogy a milánói Corriere della Sera kommentárja szerint Ferenc pápát ellenségek veszik körül, akiknek az a céljuk, hogy destabilizálják az „egyházat megtisztítani akaró” egyházfőt. A napilap a pápa elleni támadásként értékeli, hogy a Szentszéknél dolgozó Krzysztof Charamsa lengyel pap éppen a családról szóló szinódus kezdetén jelentette be, hogy meleg, és homofóbiával vádolta a Vatikánt. A La Reppublica is a pápa ellenségeiről írt, akiknek a manőverei Ferenc pápa karizmájának és erejének gyengítését szolgálják.

A Heti Válaszban („Aki beront a házunkba, betörő” 20-22. o.) Barsi Balázs, a sümegi ferences kolostor házfőnöke nyilatkozik, aki felidézte: „Néhány éve döbbenten hallottam egy filozófusnőtől: a filozófiának ma már nem célja, hogy a végső igazságot kutassa, mert mindenkinek megvan a maga igaza. Hát, kérem, ez esetben adja vissza a diplomáját, mert ehhez nem kell egyetem. Mindez egyébként azzal kezdődött, hogy semleges iskoláról beszélünk. Mármost amely intézmény ezt hirdeti magáról, az nem több, mint szellemi-lelki bordélyház. Az állami iskolának ehelyett, miközben persze nem a hittérítés helyszíne, katolikus, református társaihoz hasonlóan egy feladata lehet: a lét értelmét keresni. Ha erről Európa lemond, akkor nem kellenek ide muszlimok, megássuk a sírunkat magunk is.” Balázs atya föltette a kérdést: „Mit észlelünk ma a mélyben? Azt, hogy miközben a migráció képében hatalmas problémával szembesülünk, nem vagyunk tisztában azzal, kik vagyunk, és mire alapozva keresünk megoldást. Egy viszont biztos: a házunkon egyelőre van ajtó, így joggal várhatjuk el, hogy aki bebocsátást kér, előbb kopogtasson. Mi pedig majd ajtót nyitunk, és azt mondjuk: fáradj beljebb, és ha ínséget szenvedsz, segítünk. De aki csak úgy beront a házunkba, anélkül, hogy megmondaná, mi a neve, honnét jött, és mit akar, az betörő. Megdöbbentő egyébként, hogy a hozzám hasonló kisemberek már hónapokkal ezelőtt tudták, mi zajlik itt, a politikusok egy részének viszont állítólag fogalma sem volt róla. Nos, vagy hazudnak, vagy ha valóban nem voltak képesek felmérni a helyzetet, alkalmatlanok a posztjukra. Mi ugyanis régóta látjuk, hogy a migráns egyrészt az üldözöttet jelenti – őt be kell fogadni, segíteni –, másrészt a honfoglalót; azt az embert, aki egyébként nem feltétlenül rossz szándékkal, hanem a jobb élet reményében érkezik, de tömegesen alkalmasint hódítóként fog viselkedni. Ez tehát két külön kategória, és valószínűleg ők maguk sem gondolták, hogy egyként fogunk bánni velük.”

Az Újszó.com Böjte Csaba közös imára hív Európa békéjéért címmel adja hírül, hogy Böjte Csaba ferences rendi szerzetes kilencnapos közös imára és böjtre hív Európa békéjéért október 16-ától.

„Nagy felfordulás van a világunkban, eljött az önmegtagadás, a böjt, az imádság ideje!” – írta felhívásában a szerzetes. Csaba testvér azt szeretné, ha sok nyelvre lefordítva sokan tudnának együtt imádkozni a világ békéjéért. A romániai Déván személyesen is részt lehet venni minden este a szentmiséken, és együtt imádkozni azért, hogy „elhallgassanak a fegyverek, és elkezdődjön a bölcs párbeszéd a világunkban”. „Nagyon szeretném, ha sok-sok templomban, magánházban, de a médián keresztül is minél többen be tudnának kapcsolódni Flüei Szent Miklós által vezetett kilencedünkbe!” – olvasható Böjte Csaba felhívásában. A kezdeményezés ihletője Svájc védőszentje, Flüei Szent Miklós, aki „kiimádkozta, hogy Svájc a békesség szigete legyen. Az ő közbejárásával kérjük ugyanezt a kegyelmet Európának, világunknak!”

Flüei Szent Miklós a kegyetlen háborúk miatt úgy döntött, hogy visszavonul a világtól, és térden állva böjtölve, imádkozva, remeteként életét ajánlja az áldott békéért. 1467. október 16-án a felesége által varrt remeteruhában elhagyta családját, és egy patak partján életét az imádkozásnak, elmélkedésnek szentelte. Hamar híre ment, és sokan mentek hozzá tanácsért, nemcsak egyszerű emberek, hanem a hatalmat gyakorló urak is. „Bölcs útmutatásai alapján születik meg az a kényes egyensúly, amely a soknemzetiségű, felekezetű kantonokból álló Svájcot a béke szigetévé tette Európa közepén! Ezért tisztelik Szent Miklóst, Svájc védőszentjeként. Úgy gondolom, hogy a példa adott, és működik is ötszáz éve, most már csak nagyban, európai, világméretben kellene megvalósítani mindezt!” – írta Böjte Csaba.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír