Napi sajtószemle

A Népszavában (9. o.) Rónay Tamás Konzervatív támadás Ferenc pápa ellen című cikke szerint kemény támadást intéztek a pápa ellen a konzervatív bíborosok, akik levélben tiltakoztak a családszinódus lebonyolításának módja ellen. A dokumentumot a L’Espresso című lap hozta nyilvánosságra, és létezését már két főpásztor is elismerte. Rónay leszögezi: „Ez frontális támadás a pápa ellen. Ami azonban különösen fájdalmas lehet a pápa számára, hogy az aláírók között több közvetlen munkatársának neve is megtalálható.”

A Magyar Hírlapban (7. o.) Dippold Pál Erdőgyűlölők címmel reagál arra, hogy a Magyar Narancs e heti számában arról cikkezett, hogy Ferenc pápa a szinódus két éve alatt egyszer sem szólalt meg, csak most, Erdő Péter bíborosnak, a tanácskozás főrelátorának a szinódust felvezető beszéde után, és egyértelmű tette: a főpásztor jelentése csak „egy a többi nézőpont közül”, vagyis valójában vitába szállt a főrelátorral. Ám Dippold szerint szó sincs erről, a bíboros, prímás „a tőle megszokott szikár pontossággal összefoglalta a tanácskozás lényegét.” A cikk szerzője fölteszi a kérdést: … mi itt a baj, kedves ezereszű narancsosok? Talán csak nem az, hogy a katolikusok most sem uszulnak egymásnak? Hogy Erdő Péter elegáns nagyvonalúsága egyre szélesebb körben válik ismertté? Hogy ismét bele lehet rúgni azokba, akik a világ dolgait nem vadliberálisként szemlélik?”

A Népszabadságban (4. o.) Hajba Ferenc Bíborosokról nincs szó az evangéliumban címmel adja hírül, hogy a közelmúltban Pannonhalmán járt Martin Werlen svájci bencés szerzetes, Egyházprovokációk című könyvének bemutatóján. Elmondta: az egyház legelszántabb kritikusai a szentek voltak. Felidézte egy német bíboros szavait, aki a nyílt viták ellen azzal érvelt, hogy az evangéliumban sehol sem szerepel a dialógus kifejezés. Werlen viszont úgy gondolja, hogy az evangélium egésze párbeszéd, Jézus és az emberek dialógusa. Hozzátette: „Ám a bíborosi rang valóban nem olvasható az evangéliumban.” Arra a kérdésre, hogy mit gondol a migrációról, a bencés szerzetes azt válaszolta: „Isten van jelen minden emberben, a keresztény ember jellemzője, hogy a másikra is egyenlő emberként tekint. Aki fél az iszlámtól, az nem lehet eléggé keresztény. A köpenyét kettévágó Szent Márton nem kérdezte a koldust, mielőtt a ruhadarabot ráterítette volna, hogy muszlim, zsidó vagy pogány.” Martin Werlen elmesélt egy, a könyvében is szereplő jeruzsálemi történetet: „Egy palesztin kisfiút láttam az utcán, a hóna alatt egy kaláccsal. Nem adhatok belőle, mondta a gyerek, a családnak viszem, de meghívlak vendégségbe, ott megkóstolhatod. Szívesen fogadtak. Arra gondoltam, mi történne, ha egy európai kisfiú hazaállítana egy vadidegen szírrel vagy palesztinnel.” A pannonhalmi Bencés Kiadó szerint a szerző a „kétes és eretnek külsőségekkel szemben a remény világos perspektíváját vázolja fel. Könyve bátorító és prófétikus.”

A Magyar Időkben (11. o.) Fricz Tamás Kertész Imre politikailag nem korrekt gondolatai migrációról, liberalizmusról címmel rendkívül nehéz problémának nevezi a menekültválságot. „Mindannyian érezzük, hogy a kereszténység és az iszlám együttélése addig tartható, amíg Európában a keresztény vagy a keresztény gyökerű európai emberek még meghatározó többségben vannak. Azonban ha a jelenlegi menekültáradattal az arányok lényegesen megváltoznak, akkor az együttélés rivalizálásba vált át, s az aktív, terjeszkedő, dinamikus állapotban lévő iszlám egyszerűen átveszi az irányítást. Ez elkerülhetetlen, ugyanis a két vallás egyben két kultúra is… Az állapot tarthatatlan: egymás gyökeres meg nem értése elviselhetetlenné válik – igen rövid időn belül –, s ilyenkor az a dolgok természete, hogy az egyik fél maga alá gyűri a másikat, hogy tiszta, élhető viszonyok teremtődjenek. A liberális papolás a szép és toleráns együttműködésről totális ostobaság, az élet nem ismeretéről tanúskodik.” A cikkíró idézi Kertész Imre Nobel-díjas magyar írót, aki még 2000-ben a következőket írta: „Európa pusztulásának nyomorúságos hétköznapjai. Európa kegyelemért könyörög az iszlámnak, csuklik és vonaglik az alázattól… Undorító ez a színjáték; Európát a gyávaság és az erkölcsi debilitás pusztítja el, a védekezésre való képtelensége és a nyilvánvaló erkölcsi kátyú, amelyből Auschwitz óta nem tud kikecmeregni…”

A Székelyhon.ro Böjte Csaba árvái a Nyírő-lakban – Kettős házavatás Székelyzsomboron című tudósítása szerint hármas ünnepséget tartottak csütörtökön, Avilai Nagy Szent Teréz ünnepén a Brassó megyei Székelyzsomboron: az egyházközség búcsúján Jakubinyi György érsek kért áldást a felújított régi plébánia, illetve egykori iskola épületére, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány legújabb gyermekvédelmi központjára. Csaba testvér az egyház egyik legnagyobb szentjének és a gyulafehérvári főegyházmegye egyetlen, Avilai Nagy Szent Teréz védelmébe ajánlott templomának, a zsomborinak az ünnepén kiemelte: az ötszáz éve született misztikus jubileumi évében a kármelita rend megújítójának nevét viseli a most induló gyermekvédelmi központ. Jelenleg Patakfalvi-Nagy József és felesége, Emese Tünde két saját és négy rájuk bízott gyermekkel népesíti be.

Jakubinyi érsek kiemelte: Az egyháztanító példája utat mutat. A szárnyakat bontó helyi intézmény munkájához a védőszent gondolata kínál útravalóul: „Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: Isten egyedül elég!"

A zsomboriak szellemi és lelki életének művelői voltak a kántorok, iskolaigazgatók, köztük Nyírő Mihály, Nyírő József édesapja is. A család képviseletében az író unokája, Balázsfi Csaba és felesége vett részt az ünnepségen.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír