Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (Európa… 6. o.) Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye új püspöke nyilatkozik, aki a menekültválságról elmondta: „A befogadás eleve nehézségekbe ütközik, mert a migránsok nem akarnak itt maradni. Nem szeretném megbántani a médiát, de a Szentatya azt mondta: ne azt figyeljék, amit az újságírók írnak rólam, hanem amit mondok. Nincs nagy különbség a püspöki kar tagjainak megnyilatkozásai között, mi egységben vagyunk. Azt mondjuk, amit a pápa, fogadjuk be a menekülteket, függetlenül attól, hogy milyen vallásúak, azokat, akik menekülnek az életükért, mert különben levágják a fejüket vagy keresztre fesztik őket. Ha valaki életveszélyben van, azon segíteni kell. Az más kérdés, hogy létezik a szeretetnek hierarchiája. Felelősséggel tartozunk a magyar nép iránt. Elsősorban a hívek, aztán a nem hívők iránt, majd a távolabb élőkért. Két ugyanolyan helyzetben álló gyermek között egy családapa először a sajátján segít, csak aztán fia iskolatársán. Azt gondolom, ez teljesen érthető.” A főpásztor leszögezte: „Ha valaki menekül, és az életét menti, be kell fogadni, de a Szentatya, sőt már XVI. Benedek pápa is arról beszélt, hogy a menekülteknek nemcsak a befogadáshoz van joguk, hanem joguk lenne a helyben maradáshoz is. Ott éljenek, dolgozzanak, alakítsanak ki egzisztenciát, őrizzék kultúrájukat, ahol születtek! Ebben viszont a világpolitika tud nekik segíteni, mi több, azt mondom, kötelessége lenne. Egy biztos, ahogy a pápa is leszögezte nemrég, a háború nem megoldás, mert vért és halált hoz. Az is világos, hogy a világpolitika sok rossz döntésének következménye a térségből útra kerülő emberek megjelenése; ha valaki a jobb élet reményében jön, ahhoz is joga van. Csak akkor hozzá képest elsőbbséget kell élveznie annak, aki idehaza nem él olyan színvonalon, ahogy szeretne. És sajnos nagyon sokan vannak.” Palánki Ferenc azonban arra is figyelmeztet, hogy a jogok mellett kötelességeik is vannak a migránsoknak. „Hamis illúzió a részükről, hogy Európa meseország, ahol nem kell dolgozni, és eltartják őket. Tiszteletben kell tartaniuk az itteni törvényeket és a kultúránkat. A falakat nem szeretem, de azt sem, hogy bárki átsétálhasson Európa határain ellenőrizetlenül. Ehhez senkinek nincs joga. Aki ide akar jönni, lépjen be ott, ahol az elő van írva! Akinek vérzik a lába, azt be kell kötni, de Papp Miklós teológus írja, hogy a szeretet akkor erős, ha okos. Jézus is hangsúlyozza, ’legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok’. Idekapcsolódik az imént említett szeretethierarchia, nem mindenkiért ugyanolyan szinten vagyunk felelősek. Embertársamért felelős vagyok, de azért, aki a közelemben él, akit rám bízott az Isten, sokkal mélyebben vagyok felelős a lelkéért, az életéért, az ellátottságáért, a fejlődéséért, a növekedéséért.” Palánki püspök elmondta azt is: „Jézus nem azért jött el erre a világra, mert megérdemeltük. Nem, nem érdemeltük meg, de a Megváltó szeretete túlcsorduló, Ő irgalmas. Fodor Ákos írja egy helyütt, hogy ha valakit megbántunk, és ő nem vigasztal meg, akkor nem szeretett eléggé. Ez a megváltás nagy műve: az ember megbántotta Istent, de Ő megvigasztalt minket Jézusban. Isten nem tud mást tenni, csak szeretni… Az ember személyén múlik minden, az ő lelki világán. Az egyház egy nagy menetelés Isten felé, aki ki akar állni a sorból, az lemarad. De senki nem állítja ki, az a saját döntése. Lehet, hogy most kevesebben zarándokolnak Isten felé. Hogy a társadalmak liberálisak? Én nem hiszek a közfelfogásban, a világszemléletben, csak abban, ahogy egyes emberek kapcsolatba kerülnek Istennel.”

A Magyar Időkben (34. o.) Szabó Levente Ostyaház címmel leszögezi: „A megújult mátraverebély-szentkúti zarándokhelyet katolikusnak és protestánsnak, hívőnek és nem hívőnek is érdemes meglátogatnia. A különleges szépségű természeti környezetben további magyarázatot nem igénylő módon van jelen a történelem, az évszázadok hagyománya, kultúrája és az azokat most kihangsúlyozó vagy kiegészítő, kimagasló minőségű, de nem tolakodó kortárs építészeti világ.”

A Székelyhon.ro Gyertyát gyújtanak a szegényekért címmel számol be arról, hogy tegnap este hattól nyolc óráig immár hetedik alkalommal rendezte meg a Gyulafehérvári Caritas az Egymillió csillag a szegényekért akciót. Mécsesekkel világítanak meg egy-egy közteret, ahol minden egyes meggyújtott gyertya jelképes sorsvállalás a nélkülözőkkel. Székelyudvarhelyen a Dávid Ferenc téren, Székelykeresztúron a központban, Szentkeresztbányán pedig a Hársfa sétányon zajlott az akció. Az átfogó szolidaritási gesztust Románia ötvennégy településén rendezték meg párhuzamosan, bárkinek lehetőséget biztosítva arra, hogy egy-egy gyertya meggyújtásával és pénzadományával láthatóan is kifejezze: minden nehézség ellenére fontos számunkra a közösségünk, és érdekel bennünket a szegény emberek sorsa. A Gyulafehérvári Caritas sajtószolgálata szerint „Évről évre szó szerint nagyobb teret és figyelmet nyer a szolidaritási akció, hisz amellett, hogy bővül a csatlakozó települések száma, egyre többen jönnek ki a terekre tettekben is kifejezni együttérzésüket… Tavaly a helyszínen elhelyezett perselyekben 28 582 lej gyűlt össze. Az adományokból több nehéz sorban élő családnak és egyedül élő idős személynek készítettünk élelmiszercsomagokat, így tettük szebbé karácsonyi ünnepüket. Az ő nevükben köszönjük!

Bodnár Dániel/Magyar Kurír