Napi sajtószemle

A Népszabadság (Tagadja… 15. o.), a Népszava (Agyi… 9. o.) és a Magyar Nemzet (Ferenc pápa… 14. o.) is foglalkoznak a Szentatya egészségügyi állapotával kapcsolatos sajtótalálgatásokkal (Lásd tegnapi, október 21-ei számunkban a Lombardi: Megalapozatlanok a pápa egészségi állapotáról terjedő híresztelések című hírünket – a szerk.)

A Népszavában (9. o.) Rónay Tamás Egymásnak estek a bíborosok című cikke szerint ma mutatják be a vatikáni családszinódus záródokumentumát, amelyről szombaton szavaznak a bíborosok. A cikkíró szerint „Mintha méhkashoz hasonlított volna a Vatikán a családszinódus előtt és alatt… Rendkívüli idegesség jellemez néhány főpapot… A végső szöveg révén talán már tisztábban láthatjuk, sikerül-e keresztülvinnie a pápának fontos reformjait.”

A Magyar Hírlapban (4-5. o.) Tóth Eszter Zsófia Hűen megőrizték a forradalom szellemiségét Pannonhalmán címmel Soós Viktor Attila Örökség és küldetés című tanulmánykötete alapján idézi fel, hogy 1961. október 23-án a Pannonhalmi Bencés Gimnázium III/a osztályának diákjai Karsai Géza magyar-történelem szakos tanár óráján a Himnusz eléneklésével, imádsággal emlékeztek meg az 1956-os forradalom áldozatairól. Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) vizsgálatot folytatott az ügyben. Egy év múlva az igazgatót, Vályi Hugót leváltották, két szerzetes tanárnak (Domnanovich Ábel, Szabó Zerind) két évre el kellett hagynia a bencés rendet. Karsai Gézát nyugdíjazták. Szabó Péter és Cserháti Károly tanulókat az ország összes katolikus iskolájából kizárták.

A Heti Válaszban (48. o.) Novák Zsófi Aliz Különleges játékok a II. kerületben címmel adja hírül, hogy neves művészek – többek között Kő Boldizsár grafikus és Balla Gábor szobrász – készítették a II. kerületi Szent Ferenc Kórház udvarára azt a színes és különleges játszóteret, amelyet szeptember közepén adtak át. Az egyedi tervezésű játékok Assisi Szent Ferenc életét idézik.

A Székelyhon.ro Nem volt könnyű a Caritas beteggondozó szolgálatának kiépítése címmel számol be arról, hogy a közelmúltban készült el az a film, amelynek főszereplői nem világhírű sztárok, hanem hétköznapi emberek. „A története valóság, mégis időnként hitetlenkedik a néző: tényleg élnek így emberek? Emberek, akik lehet, hogy szüleink, szomszédaink vagy rokonaink, de egyszer majd akár mi is lehetünk. Segítségre várók.” A film címe: Áldásos szolgálat, témája pedig a Gyulafehérvári Caritas otthoni beteggondozó szolgálat bemutatása. András Ildikó, a szolgálat ápolási vezetője elmondta: „Óriási dolog, ha egy ember elkészül ebből a földi életből. A betegség mindig valami nyomot hagy, legtöbbször csak csontváz marad. Valami kipislákol a testből, de még a tekintet sem a régi ismerős. A család megrémül, nem tudja, mit kell tegyen. És akkor ott van az ápoló, aki segít, biztat: igen, ez az ember az, akit te szerettél, és gyere, fogd meg a kezét. És mi is megfogjuk a beteg kezét, ha kell, vigasztaljuk, ha kell, vele hallgatunk. Közben pedig megtanuljuk, hogy mit jelent meghalni. Hol az életet szolgáljuk, hol a halált...”
A Caritas ezen tevékenységi ágazatában a tavalyi adatok szerint 114 településen naponta 260 beteggondozó indult az ellátásra szorulókhoz, nem kevesebb mint 8 ezer személyt láttak el a szükségleteiknek megfelelően, akár naponta többször vagy hetente két-három alkalommal. Az ellátottak idős, beteg, egyedül maradt, szakápolásra, gondoskodásra váró emberek. Vannak köztük, akiknek gondozóik az egyedüli hozzátartozóik. Róluk szól a film, amely feleleveníti a múltat is, a beteggondozás caritasos történetét.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír