Napi sajtószemle

A Népszabadság (2. o.) Vitáznak a tények Orbánnal című cikke szerint szociológiai felmérések, tanulmányok, szakértők sora cáfolja Orbán Viktornak azt a hétfői kijelentését, amely szerint Magyarországon a gyermekek 90 százaléka – szülei anyagi helyzete miatt – nem éhezhet. A lap rámutat: a helyzet súlyosságát jelzi, hogy idén tavasszal – Falus András akadémikus javaslatára – az MTA közgyűlése úgy döntött, elkülönített számlát hoz létre és felajánlások gyűjtésébe kezd a gyermekéhezés enyhítésére. Az MTA közgyűlése támogatta az előterjesztést. Ferge Zsuzsa szociológus felhívta a figyelmet: a szegényebb sorsú gyerekek sokszor már születésük előtt éheznek, és például a magzat fejlődését komoly mértékben hátráltatja a kismama rossz táplálkozása és a nélkülözés miatti tartós stressz. A közgyűlésen bemutatták az MTA és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közös tanulmányát is, amely arra jutott, hogy idehaza 30-50 ezer gyermek éhezik mindennap. Marozsán Csilla, a tanulmány egyik készítője úgy nyilatkozott: 200 ezerre becsülik azon kiskorúak számát, akik időszakosan nem jutnak elegendő élelemhez, azaz kríziséhezők. Ez azt jelenti, hogy nem folyamatos az éhségállapot, hanem vannak bizonyos időszakok, amikor ez inkább megjelenhet – például a nyári szünetben, vagy akár a hónap végén, amikor a családnak már nincs pénze élelemre.

Az Újszó.com Mózes Ehnaton fáraó követője volt? címmel tudósít arról, hogy november 10-én, kedden Ehnaton egyiptomi fáraó és a bibliai Mózes kapcsolatáról, valamint a monoteizmusról tartott előadást Jan Assmann világhírű egyiptológus Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A német tudós előadásában kiemelte: már az egyiptológia tudományának 19. századi első képviselőit is foglalkoztatta a kérdés, vajon hatással volt-e a Bibliából ismert Mózesre a Kr.e. 14. században élt fáraó, Ehnaton, aki gyökeresen fölforgatta a hagyományos egyiptomi vallást, a napkorongot téve meg Aton néven egyedüli istennek. A 20. század első felében Sigmund Freud egyenesen úgy vélte a kérdésről írt értekezésében, hogy Mózes Ehnaton vallásának követője volt. Jan Assmann szerint a két alakkal első látásra ellentétes módon bánt a kulturális hagyomány. Míg Ehnatont – akinek történetiségét számos régészeti, történeti nyom igazolja – halála után a szándékos felejtés átkával sújtották, Mózes alakját kizárólag az emlékezés, a hagyomány tette naggyá, történelmi létezésére semmiféle bizonyíték nincsen.

Az egyiptológus leszögezte: a mózesi könyvekből kirajzolódó egyistenhit és az Ehnaton által bevezetett kizárólagos Aton-kultusz között számos eltérés kimutatható. Míg előbbi középpontjában a törvény és az Istennel kötött szövetség áll, utóbbi inkább olyan mindennemű transzcendenciától megfosztott kozmológiai elmélet, amely szerint a Nap nem csupán életet ad a fényével, de mozgása hozza létre az időt is, vagyis egyedül alkotja meg a valóságot. Ehnaton istene erkölcsi kérdésekben nem nyilatkozik, szemben a Bibliából ismert istenelképzeléssel. A német tudós hangsúlyozta: forradalmi újításai ellenére Ehnaton vallásreformja feledésbe merült, és annak feltérképezésére, hogy ez miként és miért történhetett meg, érdemes Sigmund Freudnak a traumákról alkotott elméletéhez nyúlni. Ehnaton törekvése – amely együtt járt a hagyományos kultuszok tiltásával, a templomok bezárásával és a kultuszképek elpusztításával – traumatikus hatást gyakorolt Egyiptomra. Mindez élésen rajzolódik ki Tutanhamon úgynevezett restitúciós sztéléjének szövegéből, amely mint „nagy betegség” hivatkozik a vallásújításra. A megrázkódtatást több évszázados elfojtás követte a kulturális emlékezetben, Ehnaton alakja csupán a Kr.e. 7. századtól kezdve bukkant fel torzulva egyes írott forrásokban, amikor Egyiptom az asszír hódítás után visszanyerte szuverenitását.

Jan Assmann szerint a feledés motívuma, a súlyos bűntett és válság emlékképei végigkísérik a zsidó-keresztény egyistenhit történetét. Sigmund Freud például úgy vélte, hogy Mózest megölték a zsidók, azonban ezt az emléket elfojtották magukban, ennek eredményeként a zsidó vallás egyfajta kollektív neurózis eredménye. De Johann Wolfgang von Goethe német író-költő és David Hume skót filozófus is valamilyen eredendő és megoldatlan konfliktust, valamint ebből fakadóan intoleranciát feltételezett az egyistenhit mélyén. Az ókortudós előadása zárásaként kiemelte: mind az ehnatoni válság torzult formában való előbukkanása Egyiptom kulturális emlékezetében, mind a mózesi törvények „elképzelt elfeledésének” gondolata ugyanabban a korban, hasonló körülmények, külső fenyegetések közepette valósult meg. „Egyiptomban a legfőbb félelem a vallási kiüresedés visszatérése volt, Izraelben az Ígéret Földjéről való száműzetéstől, a diaszpórától tartottak. Mindkét félelem beigazolódott”.

A Nyugatijelen.com Azáltal leszünk jobbak, ha jót teszünk címmel tudósít arról, hogy jótékonysági koncertet szervezett az elmúlt hétvégén a Romániai Máltai Segélyszolgálat temesvári filiája, ahol olyan kiváló zenészeket tapsolhatott meg a temesvári közönség, mint a szegedi Benedekfi zeneszerző-előadóművész testvérpár és a világhírű Molnár Dixieland Band. A felajánlott adományokat a Máltai Segélyszolgálat temesvári filiája gondozottainak támogatására fordítják a szervezők.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Magyar Kurír