Napi sajtószemle

A Népszabadság (Egyházi tantárgy… 6.o.), a Népszava (Hiller… 4.o.), a Magyar Hírlap (Semjén… 3.o.) és a Magyar Nemzet (Hillerék… 3.o.) is beszámolnak az Országgyűlés emberi jogi, illetve oktatási bizottságának tegnapi közös, rendkívüli üléséről, amelyet fideszes és kereszténydemokrata képviselők kezdeményeztek. Az ülésen a honatyák Hiller István miniszter jelentésében arról a számvevőszéki jelentésről tárgyaltak, amely szerint az oktatási tárca 2005-2006-ot illetően törvénytelenül számította ki az egyházi iskoláknak járó közoktatási kiegészítő támogatást, és emiatt 2,7 milliárd forint jogos járandóságtól estek el az egyházi intézmények. Az ÁSZ felelősségrevonást sürgetett. Az ülésen elbukott a jobboldali képviselők határozati javaslata, amely szerint a két bizottság felszólította volna a kormányt, hogy fizesse meg a számvevőszéki jelentésben megállapított tartozását az egyházi iskoláknak.

A Népszava Hiller Istvánt idézi, aki közölte: június 30-áig kormányrendeletet alkotnak a részletes számítási metódusról.

A Népszabadság ironikus hangvételű beszámolója szerint „Majdnem négy órán át gyűrték egymást a politikusok, hogy eldöntsék, tényleg milliárdokkal tartozik-e a költségvetés az egyházi iskoláknak. A kormány szerint inkább túlfizetés történt, a számvevőszék főigazgatója megsértődött.”

A Magyar Nemzet megállapítja: „Súlyos sebet kapott a honi parlamentarizmus, hiszen… megmutatkozott: az Oktatási és Kulturális Minisztérium semmibe veszi az Állami Számvevőszék jelentését… Bihary Zsigmond, az ÁSZ főigazgatója nyomatékosította: konkrét szabálytalanságokat követett el az oktatási kormányzat a támogatás kiszámítása során. Hiller István MSZP-s miniszternek és a védelmére szegődő párttársainak eszük ágában sem volt elfogadni mindezt. Holott Pokorni Zoltán és más jobboldali képviselők emlékeztették őket: az ÁSZ az Országgyűlés pártatlan és szakavatott intézménye a kormány ellenőrzésére. Balog Zoltán, az emberi jogi bizottság fideszes elnöke arra biztatta a Magyar Bálint exminiszter módszereivel az egyházi oktatást az államihoz képest túlfinaszírozottnak mondó Hillert: bizonyítsa be, hogy nincs többé koalíciós kényszer, s nem az SZDSZ hatja át az MSZP egyházpolitikáját. A kultuszminiszter azonban tagadta, amit Semjén Zsolt (KDNP) állított, hogy a kiegészítő normatíva kiszámítása tökéletesen levezethető a jogszabályokból…. A szocialista Szabó Zoltán oktatási bizottsági elnök kijelentette: ’az ÁSZ nem bíróság, hogy a kormány fizessen’.”

A Magyar Hírlapban (Semjén… 3.o.) a KDNP elnöke nyilatkozik, aki elmondta: a bizottsági döntés tragikomikus és alkotmánysértő. „Az ÁSZ tevékenységét nem egy bizottság, hanem az alkotmány határozza meg. Egy megoldás van, vissza kell adni az egyházaknak járó 2,7 milliárdot.” Semjén Zsolt leszögezte: most nem 1948-ban, az egyházak elleni kommunista hadjárat kezdetén, hanem 2008-ban vagyunk. Egyúttal emlékeztetett rá: a kiegészítő normatívák kiutalását egészen 2005-ig rendesen és pontosan végezte a kormány, azzal az ÁSZ-nak sem volt baja. Ebből következően nincs szükség a kormányrendeletre a számítási képletre vonatkozóan. „Kecskére bíznánk a káposztát” – mondta Semjén, hangsúlyozva: a mostani törvényi szabályozás megfelelő.

A Magyar Hírlapban (4.o.) Szalay László A demokrácia és a közoktatás gyászos pillanata címmel idézi fel, hogy június 16-ához Nagy Imre és mártírtársainak kivégzéséhez történelmünk egy másik tragikus eseménye is kötődik. Hatvan évvel ezelőtt ezen a napon szavazta meg az Országgyűlés az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényt. A cikkíró emlékeztet rá, hogy a parlamenti vitában az ellenzéki felszólalók beszédeit a baloldali képviselők folyamatos bekiabálásai, mocskolódó megjegyzései zavarták meg, „Marosán György volt a legbuzgóbb ordibáló, aki például – virtigli rasszistaként – Mindszenty Józsefet következetesen eredeti nevén, Pehmként emlegette. A Demokrata Néppárt vezérszónoka, Barankovics István még viszonylag kevés gyalázkodással megúszta, a másik ellenzéki felszólaló, Slachta Margit viszont – akit egy évvel korábban egyik felszólalása után neves képviselőtársa úgy jellemzett: ’az egyetlen férfi az Országgyűlésben’ – nem mondhatta el beszédét, beléfojtották a szót.” Szalay cikkében azt is felidézi, hogy amikor a Ház elnöke bejelentette a törvényjavaslat megszavazását, a kommunisták „felugráltak és elkezdték a Himnuszt kiabálni. Mert énekelni nem tudták, csak kiabáltak. Erre a Ház összes képviselője, egyet kivéve, felállt. Az ellenzék azonban néma volt, és csak nézte, hogy Lenin és Marx hívei ’Isten áldd meg a magyar’-ral ünneplik a gyászos pillanatot. Az ülve maradt képviselő Slachta Margit volt. A Himnusz befejezése után a kommunisták műfelháborodva, Révaival az élen, Slachta Margit ellen fordultak. Ügyét a Ház mentelmi bizottsága elé vitték… A magyar parlamentarizmus történetének első női képviselőjét egy évre kitiltották a Házból és soha többé nem lépte át a küszöbét: nemsokára emigrált.” Szalay László Babits Mihályt idézi: „Nemzeti himnuszunk igazában a szabadság himnusza. Káromlás szolgaszívvel énekelni.” A cikkíró leszögezi: „Ezt a babitsi gondolatot képviselte radikális gesztussal Slachta Margit a magyar történelem egyik legnagyobb, törvényesített rablásának pillanatában. Mert ő és ellenzéki társai pontosan tudták azt, amit – az országgyűlési vitában még az iskolai hitoktatás megtartásáról és az egyházak iskolaállítási jogának tiszteletben tartásáról hazudozó – Ortutay Gyula csak hónapokkal később mondott ki nyíltan: az iskolaügy elsőrendű politikai és hatalmi ügy, az ’iskolaügyön keresztül az állami apparátusnak módja van, ha tetszik, bármiféle eszmét begyakoroltatni, beidegeztetni.” Szalay László hozzáteszi: „Hogy az iskolák államosítása – s az azt követő több évtizedes ’beidegeztetés’ – milyen szellemi, kulturális és erkölcsi rombolást okozott, azt hatásaiban még ma is érezzük.”

Magyar Kurír