Nápoly védőszentje: Szent Januarius

Januarius, olaszul San Gennaro születés ideje és helye ismeretlen.

A VII. századi vértanúakta szerint egy harmincesztendős misenói diákonus, Sossus megtudta, hogy Pozzuoliba érkezett a beneventói püspök, Januarius a diakónusával, Festusszal és a lektorával, Desideriusszal. Sossus többször is fölkereste őket, de mindig titokban, mert a Sibyllához zarándokló pogány tömeg veszélyes volt a keresztényekre. Sossust minden óvatossága ellenére fölfedezték, s mint keresztényt Dracontius bíró parancsára bebörtönözték. Ekkor Januarius és két kísérője elment hozzá. Amikor megvallották, hogy ők is keresztények, mindhármukat letartóztatták és a bíró elé vitték. A bíró felszólította őket, hogy áldozzanak az isteneknek, s mivel nem voltak hajlandók, kimondta az ítéletet, hogy Sossusszal együtt mind a négy keresztényt vessék medvék elé Puteoli amfiteátrumában. Az ítéletet azonban megváltoztatta, és kard általi halálra ítélte őket. Miközben a vesztőhelyre kísérték a püspököt és három társát, a puteoli egyház diákonusa, Procolus és két hívője, Eutyches és Acutius tiltakozott az igazságtalan ítélet ellen. Erre elfogták, és velük együtt lefejezték őket is – szerepel a Katolikus Lexikonban.

Gennarót később latin néven mint Szent Januariust avatták szentté.

1936-ban látott napvilágot egy olyan föltevés, mely szerint a Nápolyban tisztelt Januarius azonos a beneventói vértanú püspökkel, aki a szardikai zsinaton (343) védte az igaz hitet, ezért Constans császár száműzetésbe küldte, s vértanú lett. Egyes történészek elfogadják, más hagiográfusok szerint ennek a föltevésnek semmi történeti alapja nincsen – írja Diós István A szentek élete című kötetében.

A szent vértanúk tiszteletét a IV. század óta őrzi a hagyomány. A Jeromos-féle Martirológium szerint szeptember 19-én temették el Januariust és vértanútársait a Nápoly melletti Puteoliban. A római naptárba 1586-ban vették föl ünnepüket.

Januarius nevéhez kötődik a „nápolyi vércsoda”: a templomban őrzött, üvegtégelyben lévő alvadt vér időről időre folyékonnyá válik és láthatóan felbuzog. Két nagy ampullát Nápolyban őriznek; a nagyobbik ovális keresztmetszetű, köbtartalma kb. 60 cm³, a kisebbik hengeres, köbtartalma mintegy 25 cm³. Általában a május első vasárnapja előtti szombaton és szeptember 19-én történik a csoda, és mindkét ünnepet követően nyolc napon át tart. Ezután a vér ismét megalvad.

A hagyomány szerint egy nápolyi asszony Januarius lefejezésekor felfogta a vértanú püspök vérét, s évekig magánál őrizte; később átadta az ereklyét a nápolyi egyháznak. A csoda első hiteles leírása 1389. augusztus 17-éről való, amikor a nápolyi hívek körmenetben vonultak ki a vérereklye fogadására, és magukkal vitték Januarius püspök fejereklyéjét is. Amikor a két ereklye találkozott, a megszáradt vér folyékonnya vált.

Nápoly népe a város fő patrónusaként tiszteli a vértanú püspököt. A csodás jelenség bekövetkeztét a következő hónapok kedvező vagy kedvezőtlen előjeleként értelmezik. A vércsoda nemcsak Nápolyban, hanem egyidejűleg Pozzuoliban is bekövetkezik: abban a templomban, amelyet a kivégzés helye fölé építettek.

Magyar Kurír