NaPro Technológia – A 21. század házaspárjaihoz is szól a Szentírás

– Hogyan lesz valakiből felnőttként hittantanár?

– Röviden magamról annyit mondhatok, hogy egy miskolci katolikus nő, feleség, édesanya és hittantanár vagyok. A hittantanárságot 18 év jogi és pénzügyi területen folytatott munka, valamint két diploma után választottam. Sokat beszélnek a pedagógus pályát elhagyókról, én pont egy másik pályát hagytam el azért, hogy pedagógus lehessek. Hittanári tanulmányaimat az Egri Hittudományi Főiskolán végeztem, ahol kiváló, nagytudású papok és tanárok tanítottak. Elkötelezett és hiteles munkájuk, szolgálatuk minta volt és maradt számomra, illetve nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy a szakdolgozatom és annak átdolgozása, kibővítése elkészüljön. Különösen nagy szerepet vállalt a tanulmány megszületésében Dr. Czapkó Mihály atya, a Főiskola erkölcsteológia tanára.

– Ha ma valaki szeretné természetes módszerekkel megközelíteni a meddőség, a fogamzásgátlás és a gyermekáldás témaköröket, akkor nem mindig talál ilyen megoldást. Miért fontos megismernünk a cikluskövetés elméletét? Merre keressünk szakembert?

– Ezzel kapcsolatosan a személyes tapasztalatomat tudom megosztani. Alapvetően mindig is igyekeztem egészségtudatosan élni, felelősen bánni az egészségemmel, és ebbe abszolút beleillik, sőt azt gondolom, hozzátartozik a cikluskövetés elmélete. De ahogy teltek az évek, egyre több egészségügyi problémával, betegséggel kellett szembenéznem, így még inkább hangsúlyosabbá vált számomra az egészségem, így kerestem azokat a lehetőségeket, amelyek segítenek, gyógyítanak, és mindamellett maximálisan összeegyeztethetőek a katolikus értékrenddel. A Creighton-módszerről és a hozzá kapcsolódó NaPro Technológiáról évekkel ezelőtt olvastam egy katolikus folyóiratban. Utánajártam és kiderült, hogy Magyarországon még csak pár oktató és mindössze kettő orvos foglalkozik ilyen módon a nők egészségének megőrzésével, helyreállításával. Sikerült felvennem a kapcsolatot Schaffler Orsolya Creighton-módszer oktatóval, aki megismertette velem az eljárást. Perfekt módon navigált ezen az úton, nagyon sokat tanulhattam tőle, tulajdonképpen egy életre szóló tudást adott át, amiért nagyon hálás vagyok. Annak idején kisebb fajta kutatómunkát igényelt, hogy megfelelő szakembert találjak, de ma már a Cikluskövetés weboldalon minden szükséges információ megtalálható.

– Házasként és katolikusként miért kiemelkedő fontosságú az, hogy megismerjük a cikluskövetés elméletét?

– Mi a férjemmel egész egyszerűen úgy gondolkodunk, hogy ha nem muszáj, feleslegesen nem kockáztatjuk az üdvösségünket, így is hibázunk eleget a hétköznapokban. És ha az Egyháznak van valamiről elgondolása, mi több a házaspárok felé fordulva azt mondja, hogy a Szentírás tanítása szerint, jelen esetben a családtervezés kérdésében, a természetes módszerek az elfogadhatók, ugyanis ezek teljes mértékben tiszteletben tartják a Teremtő akaratát, akkor az üdvösségünk szempontjából biztosan ez az út helyes, még ha keskeny is. Mindent összevetve mi a férjemmel ebben a kérdésben is ilyen távlatokban gondolkodunk.

– A szakdolgozat egyik nagyobb fejezete a meddőség és az Egyház kapcsolatáról szól. Miért fontos a meddőségről megnyilatkoznia az Egyháznak? Mi olyat tud nyújtani a meddőséggel küzdő pároknak, amely nem csupán testi, hanem lelki segítséget is jelent?

– Egyrészt azért tartom fontosnak, mert a probléma sokakat érint. De elsősorban azért lényeges, mert azoknak a házaspároknak, akik egy ilyen nehéz problémával szembesülnek, mint a meddőség, irányt kell adnia az Egyháznak. Meg kell értetni, tanítani a házaspároknak, hogyan is érdemes a gyermekáldásról egy hívő katolikusnak gondolkodnia, továbbá a gyermekvállalás nehézségeivel szembesülve melyek azok a megoldási módok, eszközök, amelyek a bennünket szerető Teremtő szándékával, az ezt számunkra megmutató Szentírással, a katolikus hittel összeegyeztethetőek. Világunkban a meddőségkezelés kapcsán is többféle értékrenddel, szemlélettel találkozunk, ezek között segít eligazodni az Egyház: a tanítóhivatali megnyilatkozásokkal érzékenyíti a lelkiismeretünket, terelget minket az életszentség útján. Munkámban igyekeztem felsorakoztatni az Egyháznak a meddőségkezeléssel kapcsolatos megnyilatkozásait, morális iránymutatásait. Röviden és egyszerűen azt mondhatom ezekről a tanításokról, hogy

segítik a nehézséggel küzdő házaspárokat gondolkodni, ugyanakkor segítenek abban is, hogy bátran merjék felvállalni a keresztény értékeket, értékrendet a megpróbáltatások között is, mindannak ellenére, amit a világban tapasztalnak.

– A szakdolgozat egyik nagyon érdekes fejezete a bibliai vonal, amelyben különböző sorsokon keresztül szembesülhetünk azzal, hogy több ezer éve hogyan küzdött meg egy hívő pár a meddőség problémájával. Mi motiválta, hogy egy ilyen megközelítésből tekintsen a meddőség kérdésére?

– Minden hívő ember tudja, hogy a Szentírásból Isten szól hozzánk. De ez a tudás sokszor csak egyfajta lexikális tudás, tisztában vagyunk vele, hogy így van, mégsem élünk vele. Talán azt is gondoljuk, hogy régi idők elavult helyzeteiben biztosan mondott valamit Isten, de most a 21. században, a modern embernek ugyan mit jelentenek ezek az üzenetek? Mit mondhat nekünk? És hagyjuk esetleg porosodni a polcon Isten szavát.  Pedig nem így van: Isten az Isten. Ha Ő mond valamit, akkor az mindegy, hogy mikor és melyik korban tette, mivel a szava örökérvényű! Éppen erre szerettem volna felhívni a figyelmet:

 a 21. század emberéhez, házaspárjaihoz is szól a Szentírás.

A környezetünk, az infrastruktúránk fejlődik, de az alapvető emberi természet és az emberi problémák azok ugyanazok minden korban.

Az emberi lélek nem változik, a szív fájdalma, vagy öröme többezer éve ugyanazt jelenti mindenkinek az életében. Isten így rakott össze minket. Tehát kell, hogy a mai korban a meddőség nehézségeivel szembesülve rátaláljunk Istenre és az üzenetére.

A tanulmányban felsorakoztatott bibliai életutak szemléltetik, hogy a meddőség egy házasságban – a férj és a feleség számára egyaránt – valóban probléma, és nem is kicsi, de Isten tud róla! Nem vagyunk egyedül, velünk van, átérzi, látja, tudja, hogy gond van. Ő Mennyei Atya, hogyne tudna arról, hogy min mennek át a gyermekei? Jóformán tele van a Biblia a meddőséggel szembesülő párok küzdelmeivel. És persze mindenkinek saját története van, mindenkinél más kap hangsúlyt: más Sáráé és Ábrahámé, más Rebekáé és Jákobé, más Hannáé és Elkanaé. Pont úgy, mint manapság a termékenységi problémával küzdő házaspárok életében, lelkében is eltérőek a hangsúlyos pontok.

– A dolgozat utolsó nagy fejezete a „Lelkipásztori feladatok” címet kapta. A fejezetet a bibliai vonal vezeti fel, címében is utalva arra, hogy a Szentírás a lelkipásztori gondozás kiindulópontja. Miért tartotta fontosnak, hogy a lelkipásztorokat ennyire direkt módon megszólítsa? Ismer olyan papot vagy lelkészt, aki beszél a meddőség és gyermekvállalás kérdéséről a jegyesoktatás során?

– Kicsit talán tolakodónak is tűnhet, hogy világiként a lelkipásztori teendőkkel foglalkozom, de mégis fontosnak érzem, hogy erről is beszéljünk.  A meddőség nem egy olyan dolog, amit világgá hirdetnek a házaspárok, intim és diszkrét téma ez. Talán pont ezért nehezen tudjuk, akár világi emberként is, hogy mit is kell tennünk, mondanunk, javasolnunk, ha találkozunk az ismerősi körünkben ilyen problémával. A téma diszkrét jellege viszont nem azt jelenti, hogy nem is kell vele foglalkoznunk, vagy esetleg nincs is semmi gond. A meddőséggel küzdő párok lelki segítséget várnak, és a legideálisabb, ha ezt a segítséget az Egyháztól, a lelkipásztoroktól kapják meg.

Sok veszélyt rejt magában, ha nem az Egyház az első, aki támaszt ad ebben a helyzetben. Úgy gondolom, hogy szó szerint életek múlhatnak rajta.

Egyházunkban nagyon jól képzett lelkipásztorok vannak, akik képesek segíteni, ugyanakkor azt is látni kell, hogy sokszor nekik kell nyitniuk a párok felé: eléjük kell sietniük, mert a meddőséggel küzdő párok akár szégyellhetik is feltárni más előtt ezt az igazán bizalmas problémát. Ennek a bizalmi légkörnek a kialakítása megkezdődhet már a jegyesoktatás során. Bár talán ünneprontónak tűnhet előhozakodni a gyermekvállalási nehézségekkel, amikor a párok boldogságban úsznak, de ha felelősen, felnőtteknek beszélünk a gyermekvállalásról, akkor annak mindkét oldalát, örömét és nehézségeit is szükséges bemutatni. Ugyanakkor, ha időben, sőt akár idejekorán megkapják a házaspárok a kellő információt, akkor nagyobb eséllyel nem kell versenyt futniuk az idővel, az életkorukkal: hiszen a gyermekvállalás különösen a nő esetében életkorilag behatárolt.

Milyen jó, amikor nem azzal megy el a házaspárok ideje, hogy keresgéljenek, melyik meddőségkezelési eljárás egyeztethető össze a lelkiismertükkel, az Egyház tanításával.

Az Egyház kezében a 21. században óriási eszközök vannak, hiszen olyan igazi orvosi eljárásokat tudnak megismertetni a párokkal, mint a NaPro Technológia és a FEMM Health amelyekkel számos betegség kezelhető. A legtöbb esetben a reproduktív egészség helyreállítható, ugyanakkor ezek az eljárások teljes összhangban vannak azzal, amit Katolikus Egyház az új élet foganásáról, a meddőségkezelésről tanít. Ezeket az információkat véleményem szerint a lehető leghamarabb meg kell osztani a párokkal!

Arra a kérdésre válaszolva, hogy ismerek-e személyesen olyan lelkipásztort, aki már a jegyesoktatás során beszél a gyermekvállalás nehézségeiről, a meddőségről: nem ismerek, viszont

ismerek olyan lelkipásztorokat, akik bizalommal lehet fordulni ebben a kérdésben, akik tudnak segíteni abban, hogy a párok kikerüljenek a krízisből, továbbá ismerik is gyógyulás orvosi lehetőségeit.

– Hittantanárként mennyire tartja fontosnak, hogy az életvédelemmel és az élet, mint szentség kérdésével foglalkozó témák is megjelenjenek a tanítás során? A ma fiataljai mennyire fogékonyak arra, hogy megvalósítsák életük ezen területén is az Egyház tanítását?

– Kétségkívül nagyon fontos. Eddigi tapasztalatom az, hogy nagyon érdekli a fiatalokat minden élettel, életvédelemmel kapcsolatos téma. Tele vannak kérdéssel, legyen szó akár az eutanáziáról, akár az abortuszról, akár a gyermekvállalásról, fogamzásgátlásról. A fiatalok napjaik jelentős részét a virtuális világban élik, így ezekben az életbevágó témákban is főleg az internetről kapnak információkat, amelyek sajnos válogatás nélkül zúdulnak rájuk. És egyedül nem tudják eldönteni, hogy melyik a helyes út egy adott kérdésben, ha valamiről sejtik is, hogy rossz, nem tudják, hogy miért. Nekünk hittan tanároknak dolgunk és felelősségünk, hogy ebben a kusza világban segítsük a fiatalokat a katolikus értékrend és gondolkodásmód kialakításában. Sokszor azzal kezdik a mondandójukat, hogy az Egyház tiltja ezt, tiltja azt, nem halad a korral, nem érti meg a különböző élethelyzeteket. De aztán hosszú órákon keresztül beszélünk a témáról és valahogy megszelídülnek az indulatok, szinte „megáll a tudomány”, és valóban eljutnak arra a felismerésre, hogy az emberi méltóságunk alapja istenképiségünkben rejlik.

Csak Isten dönthet az emberi életről, és ha mégis nehéz helyzetbe kerülünk, akkor az Istenbe vetett bizalom és hit fog majd segíteni abban, hogy helyes döntést hozhassunk.

Azt gondolom, hogy el kell indítani a fiatalokat a kritikus gondolkodás útján, meg kell ismertetni velük a hívő ember cselekvési szokását: bármilyen élethelyzetbe jutva előbb imádkozzanak, gondolkodjanak és csak ezután cselekedjenek. Ha rászánjuk az időt, és az ő nyelvükön igyekszünk elmondani az Egyház tanítását, amit mindig hangsúlyozok nekik, hogy az egyben és elsősorban a Szentírás tanítása, akkor elkezdik kapizsgálni a lényeget, ilyen értelemben fogékony a gimnazista korosztály az élet és életvédelem témája iránt. Aztán hogy mi lesz velük az életben, azt nem tudjuk előre, a lényeg, hogy mi minden tőlünk telhetőt megtegyünk az ügyért és értük.

– A szakdolgozata elején kiemelte, hogy felmerültek Önben kérdések a meddőséggel kapcsolatban. Kapott végül megnyugtató választ ezekre a kutatás során?

– Minden kérdésemre választ kaptam. Szeretek utánanézni a dolgoknak, így jelen esetben annak is, hogy mit tanít az Egyház a meddőségkezelésről. A gyarló emberi kérdés is ott motoszkált a fejemben: hova van mindez a tanítás leírva? Aztán amikor először olvastam a Creighton-módszerről és a NaPro Technológiáról, akkor pedig kénytelen voltam utánanézni annak is, hogy az eljárások hogyan vannak összhangban egyházi megnyilatkozásokkal és mennyiben felelnek meg az Egyház tanításának. A munkámban csupán igyekeztem mindent összerendezni, egy csokorba gyűjteni annak reményében, hogy hátha másoknak is tudok segíteni ezekkel az objektív információkkal.

– Összességében mi a személyes véleménye a cikluskövetési módszerek fontosságáról? Mit tudnak ezek a módszerek nyújtani a reprodukciós egészség helyreállítása érdekében?

– Először is azt emelném ki, hogy a meddőség, meddőségkezelés problémáját a tény, adat, illetve tárgyi tudás ismerete mellett elengedhetetlen, hogy hittel is szemléljük, sőt kezeljük. A mi történetünk sem sikertörténet. Annak ellenére, hogy a házaspárok egészségének helyreállításáért valóban minden megtesz a NaPro Technológia, nem minden betegség gyógyítható sem a NaProval, sem más orvosi eljárással. Személyes tapasztalatom ugyanakkor, hogy a Creighton-módszer oktatói és a NaPro Technológia orvosai rendelkeznek egy olyan szemlélettel, amit nehéz megfogalmazni, de a lényeg, hogy a történetből nem marad ki Isten, és ha nem is köszönt ránk a vágyott gyermekáldás, akkor sem úgy kerül ki az ember az oktatók és orvosok kezéből, hogy ez most kudarc, hanem megerősödve, Istenre ráhagyatkozva. Mindent összevetve a NaPro Technológia több mint egy szimpla orvosi eljárás.

Forrás: Katolikus Szeretetszolgálat

Fotó (illusztráció): Pixabay

Magyar Kurír