Naregi Szent Gergely: A bánat könyve – „Beszélgetés a szív mélyéből Istennel”

A közelmúltban a Kairosz Kiadó jóvoltából, Szám László fordításában magyarul is megjelent imádságos könyv szerzője Vaszburagan örmény tartományban élte le életét, amely ma Törökországhoz tartozik. A Ván-tó déli partján, a hegyekben, a náregi kolostorban nevelkedett, majd ugyanott tanított. Ezért vált ismertté Nareg néven az örmények szeretett könyve és a szerző is, más néven Szurp Krikor Naregaci. A kolostor egyik nagytudású családjából származott, apja Choszrof Ancevaci püspök volt. Gergely apját és nagybátyját követte a kolostorba. Életét aszketikus szemlélődésben élte le. A Nareget már súlyos betegen, 1002-ben fejezte be, nem sokkal halála előtt. 

A bánat könyve tulajdonképpen egy imafüzér, szentírási utalásokkal tűzdelve. A szerző a bibliai zsoltárok stílusában beszélget Istennel, magára vállalva az egész emberiség bűneit. Fájdalmasan éli meg az Istentől való elhagyatottság érzését, kétségbeesetten kérdezi: „Elfeledkeztél-e jószívűségedről, reménységem? / Elfordítod könyörületes arcodat tőlem, / Gondviselő? Megváltoztatod emberszeretetedet, változhatatlan Úr?” Gergelyt a bűntudat gyötri, szépítés nélkül tárja a Mindenség Ura elé bűneit: „Szívemet megkeményítettem, akár a fáraó. / Ellened lázadtam, ó, Teremtő, mint az őrjöngő izraeli csőcselék. / Veled, a Teremtővel szálltam szembe, nem kevesebbre, mint az Alkotó elleni harcra vetemedve, az Isten tagadásától sem irtózva… / Jaj nekem, a kárhozat fiának, aki az élet ajándékát elfeledte…”. A költő reszketve gondol arra, hogy amikor majd a túlvilágon az igazságos Bíró elé áll, az égi Király „rémítő” szavakkal szól hozzá, ahogy azt Máté evangéliumában olvashatjuk: „Nem ismerlek téged!” (25,1-12). Gergely a Jézus által megátkozott, kiszáradt fügefához hasonlítja magát (Mt 21,18-20). Elkövetett bűneiből fakadó félelménél azonban nagyobb a bizalma Isten szerető irgalmában. „Előtted pedig, Uram, megvallom lelkem titkos indulatait, / Véget vetve összes bűnös tetteiknek, / Hogy amilyen mértékkel bűnömet mérem, / Ugyanolyan mértékkel mérd számomra fogyhatatlan könyörületedet / Elfogadva legnagyobb kegyelmedet a legnagyobb bűnökért…”.

Gergely reménységének forrása tehát az emberiség bűneiért kereszthalált halt, majd harmadnapra feltámadt Jézus Krisztus: „Mivel tiéd az üdvösség és tőled a megváltás, / Jobbod a megújulás forrása és ujjad osztja a hatalmat, / Parancsod a megigazulás, / Megszabadítasz irgalmaddal…”. Még a legnagyobb bűnök után is „Megmarad Isten elrabolhatatlan kegyelme.” A szerző bibliai példákra hivatkozik, amikor egyértelműen megmutatkozik Isten végtelen irgalma, így Dávidra, Péterre, a tékozló fiúra, a házasságtörő asszonyra, a vámosra és a boldog latorra, „aki az utolsó lélegzetét ért ostromot hittel koronázta.”

A szerzetes költő Szent Pál Szeretethimnuszára utalva vallja a hit, remény, szeretet szerves összefüggését, s e hármat „A Szentháromság dicsőített nevével tiszteljük… / Mert ha ezt a hármat egy és ugyanazon misztériumként más-más szempontból tekinted, / Akkor azokkal örökké dicsőíted Istent. / És ha hiszel Benne, szeretni is fogsz…”. Ugyancsak a szentháromságos Isten irgalmát magasztalja, amikor a saját életéből vett példát említi: „Barbár kegyetlenségemben is megérintett a szelídség, / Dühös gyalázkodóként is utolért a megbocsátás. / Hála Jézus Krisztusban, Az ő hatalmas és félelmetes Atyjában, az igaz és jótékony nevében és akaratából, / És az Egyistenség valóságában magasztalunk…”.

Gergely hiú ábrándnak tartja egy másik közönséges halandótól várni a megváltást, és fölteszi a kérdést: kihez fohászkodjon erejének megfogyatkozásakor, „egy édestestvérhez vagy apámhoz, / De akár anyámhoz is, aki a világra hozott, / De élete hanyatlásával szánalma alábbhagy? / Vagy a világi királyokhoz, akik mindig ügyesebbek a gyilkolásban, mint az életmentésben? / Vagy pedig Hozzád jóságos Isten, / Emberszerető, hosszan tűrő, sokirgalmú, / aki áldott a magasságban, / Élsz és életet adsz mindennek / És képes vagy megújulást ajándékozni a halál után, amit nem lehet elrabolni?”

Naregi Szent Gergely kötete az újjászületés és az öröm forrása lehet mindazok számára, akik hajlandóak lehatolni lelkük legmélyebb rétegébe, s belátva gyarlóságukat, bűnre való hajlamukat, őszintén szembenéznek önmagukkal, s életüket teljes mértékben Isten kezébe helyezik. Könyvét az egész emberiség számára írta, őszintén remélte: „Halandó vagyok, de e szerény művem által mindig halhatatlan maradok. Engedd Uram, hogy halhatatlan maradjak!”

A Kairosz Kiadó a kötet ajánlásában idéz Szent II. János Pál pápa apostoli leveléből, amelyet 2001-es örményországi látogatásakor, az örmény nép megkeresztelkedésének 1700. évfordulója alkalmából írt: „Naregi Szent Gergely megjárta az emberi reménytelenség sötét mélységeit, és elvitte oda a kegyelem ragyogó világosságát, hogy a reménytelenségben is fényt adjon a hívőknek. Ez a könyv bátorította az örmény keresztényeket arra, hogy állandóan imádkozva az örmény történelem legtragikusabb pillanataiban is erőt merítsenek belőle, és a megpróbált nép keresztény hitét megőrizve újjászülessen.”

Naregi Szent Gergelyt Ferenc pápa 2015-ben egyetemes egyházdoktorrá avatta.

Naregi Szent Gergely, A bánat könyve – Beszélgetés a szív mélyéből Istennel, ford. Szám László, Kairosz Kiadó, 2016.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír