Ne dobd el, hasznosítsd újra! – Áder János középiskolásoknak beszélt a fenntarthatóságról

Áder János volt köztársasági elnököt, a Kék Bolygó Alapítvány létrehozóját és az előadásra egybegyűlt gimnazistákat Szalai Gábor, az iskola igazgatója köszöntötte. Mint mondta, a ferences rend 2025-ben Szent Ferenc Naphimnuszának születését ünnepli. „A jubileum felé haladva egy olyan ideált próbálunk megközelíteni, amelyre Ferenc pápa a Laudato si’ kezdetű enciklikájában is hivatkozott, és e megközelítést segíti Áder János elkötelezett, szakavatott előadása is.”

A volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Alapítvány létrehozója a gimnázium felkérésére az eldobás kultúrájáról beszélt teremtésvédelmi szempontból, vázolva a fenntartható fejlődést akadályozó mostani folyamatokat.

Bevezetőjében megemlítette, hogy a Laudato si’ megjelenése előtti évben, még a párizsi klímakonferencia előtt találkozott Ferenc pápával, aki tájékoztatta őt a készülő enciklikáról, és felhatalmazta, hogy nagy nyilvánosság előtt elsőként ő beszéljen az új pápai dokumentumról.

A Laudato si’ enciklika végén olvasható a Naphimnusz, Áder János ezzel kapcsolatban a fiataloknak  megtekintésre ajánlotta Franco Zeffirelli Napfivér, Holdnővér című klasszikusát, majd részletet olvasott fel az említett pápai dokumentumban megjelent Ima a Földért című fohászból:

„Gyógyítsd meg életünket,
hogy védelmezői legyünk a világnak,
ne kifosztói,
a szépség terjesztői legyünk,
ne a szennyezésé és a pusztításé!
Érintsd meg azok szívét,
akik csak haszonra törekszenek,
mégpedig a szegények és a Föld kárára!
Taníts meg, hogy felfedezzük minden dolog értékét,
hogy ámulattal tekintsünk rájuk,
hogy felismerjük: szoros egységben vagyunk
minden teremtménnyel
végtelen világosságod felé vezető utunkon!”

A volt köztársasági elnök vetített képes előadása elején demográfiai kérdéseket vázolt fel. Mint mondta, 1950-ben 2,5 milliárd ember élt a Földön, tavaly novemberre pedig a népességszám túllépte a 8 milliárdot. Az utóbbi száz évben a demográfiai robbanás követeztében a Föld népessége megnégyszereződött.

A rohamos növekedés elősorban Ázsiát, Afrikát, Dél-Amerikát jellemzi, s az ezzel együttjáró urbanizáció árnyoldalaként létrejöttek a bádogvárosok, a nyomor szigetei, ahol emberek százmilliói élnek.

A fejlettebb társadalmakban megerősödött a középosztály, a népesség növekedéséhez a fogyasztás exponenciális növekedése társul – a vízfogyasztás a kétszeresére, az energiafogyasztás a háromszorosára nőtt. A probléma az, hogy az energiafogyasztás 84 százaléka fosszilis tüzelőanyagokból származik – tette hozzá Áder János, és mozgó grafikon (2017. évi adatok) segítségével mutatta be az energiafogyasztás, a szén-dioxid-koncentráció, valamint a földfelszín és a tengerszint hőmérséklet-emelkedése közötti baljós összefüggéseket, megemlítve, hogy az elmúlt hat évben a helyzet tovább romlott.

A fogyasztással kapcsolatban az előadó arról is tájékoztatta a középiskolásokat, hogy az elmúlt ötven évben a nyersanyag-felhasználás megnégyszereződött.

A globális műanyaggyártás hatvan év alatt kétszázszorosára nőtt. Áder János feltette a kérdést a diákoknak, hogy

szerintük másodpercenként hány palack italt adnak el világszerte. Négy különböző adatra lehetett tippelni, s azok találták el, akik a 20 ezer PET-palackra szavaztak.

A diákok megtudhatták azt is, hogy egy ilyen palack legyártása 5 másodpercet vesz igénybe, s ha eldobjuk, bekerülve a természeti körforgásba, 500 év alatt bomlik le. Új fejlemény, hogy modern technológiák műanyag-lebontó baktériumokkal gyorsíthatják a folyamatot.

Az előadó megemlítette, hogy jövőre bevezetik a hazai áruházakban a RE-pontok rendszerét, a cél visszagyűjteni a műanyag palackokat, az üveget és az alumíniumot.

Áder János hangsúlyozta, a műanyag-felhasználásnak életünk számos területén van haszna, de a műanyagot vissza kell gyűjteni, mert ha nem dolgozzuk fel újra (még el is égethetjük), akkor valamelyik folyóban köt ki (elrettentő példaként lásd: Citarum folyó, Indonézia). Magyarországi példát említve Ljasuk Dimitrij A Tisza nevében című filmjét ajánlotta a jelenlévők figyelmébe.

Az előadó elmondta, a szennyeződés végül az óceánokba kerül, ahol már a műholdakról is látható, hatalmas műanyag-szigeteket alkot, s ez csak a felszín, mert a szemét többi része e szigetek alatt lebeg, vagy az óceán mélyére kerül. Az UV-sugárzás hatására a műanyag szabad szemmel nem látható mikroműanyaggá töredezik, bekerül a tengeri állatok, majd az emberek szervezetébe is (egy plasztikkártya mennyiségű műanyagot eszünk meg évente) – az orvostudomány nagy kihívása, hogy mihamarabb felmérje ennek élettani következményeit.

A „Dobd el!”-kultúra ellenében tehát egyénileg tisztában kell lennünk a felelősségünkkel, azzal, hogy mit és mennyit vásárolunk, mit teszünk a megmaradt szeméttel, az államoknak pedig a szemét további útjával, feldolgozásának módjával kapcsolatban kell felelősen eljárniuk – mondta az előadó.

Áder János arról is beszélt, hogy Magyarországon évente fejenként 66 kilogramm élelmiszert dobunk ki a szemétbe, és az európai uniós átlag ennél magasabb;

a fogyasztási igények kielégítésére földterületek kellenek, intenzív mezőgazdaság, de sajnos a műtrágyázás miatt a föld minősége romlik, az élelmiszerek beltartalma csökken.

Az élelmiszer-pazarlás az üvegházhatású gázok harmadik legnagyobb forrása, csupán Kína és az USA klímalábnyoma előzi meg. 

Az előadó kitért a textilipar anomáliáira is: az Egyesült Államokban az emberek évente fejenként 40 kilogramm ruhaneműt vásárolnak, ebből 37 kilogrammot ki is dobnak. A vásárolt ruhák, cipők, kiegészítők egyharmadát csupán egyszer, vagy egyszer sem használjuk. Ugyanakkor

egy farmernadrág vízlábnyoma 7600 liter. Egy fölösleges pólóé 2500 liter. Ennyi vizet átlagosan körülbelül két és fél év alatt fogyasztunk el – mondta.

Az említett mikroműanyagok 30 százaléka a műszálas textilruhákból származik, a vízszennyezés 20 százalékáért a textilipar felel.

Negyedik tényezőként Áder János az elektronikai ipar termékeiről beszélt. A tiszai ciánszennyezés esetét elemezve elmondta, arany és ritkaföldfémek nyerhetők ki a használatból kikerült elektronikai termékekből (például mobiltelefonokból), és nem kell újabb bányákat nyitni a cianidos technológiát alkalmazva. A tokiói olimpián például az olimpikonok érmei már az előbbi eljárással készültek.

Az előadó arról is beszélt, hogy az elektronikai hulladék mennyisége 2021-ben meghaladta a kínai nagy fal tömegét, vagyis az 57 millió tonnát. 

Tehát fontos cél az elektrotechnikai termékek újrahasznosítása, és ez a léptékváltás a közeljövőben Magyarországon is megvalósulhat a MOL egyik cégének köszönhetően.

Áder János az előadás további részében felhívta a figyelmet a PET-kalózokra, azokra a környezetvédő aktivistákra, akik hazánkban PET-kupát is szerveznek a környezettudatosság érdekében.

Az előadó megemlítette, hogy a „sok kicsi sokra megy” alapon van remény, hiszen az idén másodszor megrendezett fenntarthatósági expón 140 cég mutatta be újításait, többek között egy baktériumkoktélt – és annak működését – az egyszer használatos műanyagok lebontására; a műanyagkeverékből álló burkolóanyagot, vagy éppen a növényi anyagokból készült poharat, evőeszközöket, valamint a különféle hatékony háztartási vagy nagyüzemi komposztáló berendezéseket. A munch.hu portál mögött pedig olyan sikeres üzleti vállalkozás áll, amely az éttermek aznap megmaradt termékeit szállítja ki kérésre – aznap este, olcsón.

Áder János előadását a diákok részéről vastaps fogadta, majd a középiskolások kérdéseket tehettek fel az előadónak, és hozzájuk kapcsolódott az iskola igazgatója is. Az ő kérdésére válaszolva Áder János kifejtette: a fejlett országokhoz felzárkózó fejlődő államok esetében nem elég bevinni a környezetbarát technológiát, hanem egyúttal át kell adni a működtetéshez szükséges tudást is.

Ha a G20-országok között globális megállapodás születne, csökkenthető lenne a szén-dioxid-kibocsátás, sajnos a nyolcvanezer fős klímakonferenciák (lásd a mostani dubaji találkozó) ennek a megállapodásnak a kialakítására nem megfelelő fórumok.

A jövőben az alkalmazkodás lesz a kulcsszó, hiszen az általunk okozott környezeti problémákat tekintve néhány esetben már a billenési ponton túl vagyunk, és ami ezután jön, az kiszámíthatatlan.

A Kárpát-medencében például fokozni kell az erdőtelepítést más fajtákkal, ugyanígy a szőlő esetében is, valamint száraztűrésű gabonát kell termesztenünk. A fogyasztás terén pedig gyakorolnunk kell a mértéktartás erényét.

Az egyik diák kérdése a volt köztársasági elnök teremtésvédelem iránti elkötelezettségének motivációjára vonatkozott. Áder János ezzel kapcsolatban elmondta, gyerekkorában „nagy pecás” volt, majd vízitúrázó, és látta a környezet állapotának romlását, az egyre több szemetet, felnőttként pedig négy gyermekkel és két unokával már úgy gondolkodik, hogy

az utódok számára „olyan környezetet kell biztosítani itt a Kárpát-medencében, ahol jó élni, játszani, az erdőben sétálni…”

Az előadó az érdeklődők figyelmébe ajánlotta a greendex portált, ahol további részleteket lehet megtudni a szóban forgó kérdésekről, majd egy zenés videoklipet mutatott be a fiataloknak, amely a 2015-ös párizsi klímakonferenciára készült.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír