Ne feledkezzünk meg a dzsihadisták fogságában szenvedőkről! – Gloria nővér négy és fél éve fogoly

A kanadai Edith Blais öt hónapon keresztül társa volt a dzsihadisták rabságában. Neki 2020 márciusában sikerült megszöknie a GSIM (Az Iszlámot és a Muszlimokat Támogató Csoport) fogságából, akik 2018 decemberében Burkina Fasóban rabolták el.

Pierlugi Maccalli, az Afrikai Missziós Társaság papja – aki 2018. szeptember 17-től 2020. október 8-ig dzsihadisták fogságában volt – juttatta el Edith Blais levelét a Fides hírügynökséghez. A sorok tele vannak reménnyel és aggodalommal a szerzetesnővér iránt, aki több mint négy éve él emberrablók fogságában.

„Mindenét megosztotta velem – mesélte Edith Blais. – Gloria nővér nagyon sokat segített nekem a fogságom idején.

Nagy ember, igazán másokért él és szomorú vagyok, hogy éppen ez a tulajdonsága vitte ebbe a pokolba.

Egész életét mások megsegítésének szentelte, szegény és veszélyes országokba ment, hogy támogassa a nőket és vigyázzon a legkisebb gyermekek egészségére, akik a támogatása nélkül valószínűleg nem maradtak volna életben.”

„Szeretném megosztani ezt az igaz történetet, ami sajnos egy ma is létező jelenségről szól – írja le Edith a szándékát, hogy megismertesse a világgal Gloria nővér életét. – Egy árvaházban dolgozott, ahol egy lázadó csoport rájuk támadt és pénzt kért. Az ott dolgozó nőknek azonban nem volt semmijük, szinte a semmiből éltek. Félt, hogy a támadók bántani fogják társnőit, ezért Gloria nővér könyörgött nekik, hogy ha valakit bántani akarnak, ő lehessen az, mert ő volt a legidősebb négyük közül. Magukkal hurcolták az árvaházból, motorjaikon visszamentek a sivatagba. Ez az út napokon át tartott és ő ma is viseli a nyomát.

Gloria nővér poszttraumás stressz szindrómában szenved, és nagyon egyedül van. Nagy szenvedést él át, még ha erős is és nem veszti el a reményt. Nem vesztette el a hitét Istenben, az életben, az emberségben.”

A kanadai Edith Blais azzal zárja levelét, hogy „szeretném életben tartani a reményt, Gloria Cecilia Narvaez nővér történetét, hogy az emberek gondolhassanak rá, a szívükben hordozhassák, ahogyan én a szívemben hordozom”.

Maccalli atya azt kéri, ne feledkezzünk meg a Száhel-övezetben és a világ számos részén fogva tartottakról. Imádkozzunk értük, kérjük szabadulásukat. Ne feledkezzünk meg róla, mennyit szenvednek ők és családtagjaik Így lehet valóban közel lenni a foglyokhoz, mellettük lenni. Akik rabságban élnek, megélik azt a szörnyű érzést, hogy mindenki megfeledkezett róluk, mélységes magányt élnek át. Ő maga is hazatérve látta, mennyit imádkoztak érte fogsága két éve alatt.

Forrás: Fides; Vatican News

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír
(tzs)