Ne a karácsonyi üdvözlőlapok idilli képére törekedjünk! – „Teológia bár” nyílt Debrecenben

November 13-án a görögkatolikusok már meggyújthatták az adventi koszorún az első gyertyát és elkezdhettek gondolkozni azon is, miként szeretnének készülni a karácsonyt megelőző böjtre. Jó döntést hozott az, aki három pap, teológus mondandóját hallgatta végig a karácsonyra hangolódás jegyében a debreceni Myra kávézóban.

Terdik János, a Hajdúdorogi Főegyházmegye pasztorális helynöke úgy vezette fel a találkozót, hogy itt a teológiáról szeretnének kötetlen módon beszélgetni, de nem a „Szólj be a papnak!” mintájára. A cél az lenne, hogy a vallás és a hit olyan formában kerüljön szóba, ahogyan arra a hétköznapokban vagy akár a templomban nem feltétlenül nyílik lehetőség.

Majd Seszták István főhelynök vette át a szót, aki úgy véli, amikor teológiáról beszélünk, akkor mindig nagyon feszesek és merevek vagyunk, jó lenne, ha ezt a „bár” miliője oldaná. Ha úgy tetszik: ne féljünk teológiát művelni, ne féljünk beszélni az Istenről!

Ezek után szólította meg a forró teáját, kávéját, finom süteményét fogyasztó hallgatóságot Gyurkovics Miklós, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektorhelyettese, aki a karácsonyi üdvözlőlapok főbb üzeneteit, mint család, boldogság, gazdagság a Jóisten irányából közelítette meg.

A Teremtés könyvének három szakaszát vette alapul (Ter 1,27–29; 2,3; 2,22–25), leghangsúlyosabban a férfi és nő teremtéséről, az egységről, ami Ádám és Éva egymáshoz ragaszkodásától lesz kerek egy olyan világban, amit Isten teremtett nekik. Ezzel kapcsolatban két kérdés fogalmazódott meg benne: Vajon a család olyan privát, intim közeg, amelyhez a külvilágnak nincs köze? Vagy pedig egy olyan közösség, amelybe az egész világ beletartozik, amelyben minden egyes családnak köze van egymáshoz?

Szerinte az utóbbi feltevés állhat a Jóisten gondolataihoz a legközelebb, hiszen ő az egymásba kapaszkodó, az egymást figyelő (nem kipletykáló!) családok sokaságát látná szívesen, hiszen a teremtéskor is úgy adta át Ádámnak és Évának a világot, hogy ápolják azt, és legyenek felelősséggel érte.

„Karácsonyhoz közeledve érdemes azon elgondolkozni, hogy az üdvözlő lapok képei mit mutatnak. Egy olyan világot, amelyben a családok csak a maguk boldogságáért, gazdagságáért tartoznak felelősséggel, holott ebbe a szomszédomban vagy tágabb közösségemben élőknek is bele kellene férni” – világított rá Miklós atya, aki maga is három gyermek édesapja.

A téma kapcsán egy másik szöveg is előkerült gondolatébresztő gyanánt, méghozzá Joákim és Anna története, amely a Jakab-ősevangéliumból származik. Vannak, akik a kereszténység kezdetén, 110-120 körül keletkezett írást apokrifnak (a Bibliában nem szereplő irat) tartják, ám az előadó ezzel nem ért egyet. A görögkatolikusoknak onnan lehet ismerős a történet, hogy a Mária-ünnepek ábrázolása ebből a szövegből táplálkozik, és mivel az evangéliumi szövegek nem írnak arról, hogy a gyermek Mária hogyan cseperedett fel, ezért is hasznos Jakab szövege. Az Istenszülő szüleinek története azért is fontos, mert szétoszlat egy sokakban tévesen élő képet a keresztény családokról, akiket ridegnek, az élettől idegennek tartanak.

Egy olyan képet, ikont tár elénk az Egyház, amelyet ha nem tudsz tartani, akkor szégyelld el magad – gondolja a közvélemény, s ezért nem is lépnek rá sokan a vallásosság útjára, mondván, a keresztény modellnek úgysem lehet megfelelni – mutatott rá Gyurkovics Miklós, aki szerint hasonlóan gondolkozhattak az első vagy a második században élő emberek is, akikből aztán később keresztények lettek.

A történetet olvasva viszont egy nem tipikus családkép rajzolódik ki előttünk, hiszen gyakorlatilag egy meddő párról szól, akiknek csak nagyon későn adatott meg a gyermek. Hiába volt Joákim a vallásosság „supermanje”, és élt Anna is mélyen hívőként, nem jött az áldás.

Amikor valamit nagyon szeretnénk, mint például azt, hogy olyan legyen a karácsonyunk, mint ahogyan az a női magazinokban ábrázolva van, akkor rá kell jönnünk idővel, hogy nem megy ez a tökéletességre való törekvés. S akkor kezdünk el gondolkozni azon, hogy mit ronthattunk el, hol akadt meg a magunknak kiálmodott világ – fejtegette Miklós atya, és rámutatott, hogy Joákimnak a böjt és az ima hozta el élete gyümölcsét. Gondolatait azzal zárta, hogy családjaink a Jóisten előtt akkor lesznek gyümölcsözők, ha nem befelé fordulva, önmagunk számára éljük az életünket, mert az az igazi meddőség.

A Teológia bárban legközelebb a gazdagságról, közvetlenül karácsony előtt pedig a boldogságról mondják el gondolataikat a meghívott előadók. Fontos, hogy ezek az alkalmak biblikusak legyenek, ezért jó, ha előtte (is) forgatják a Szentírást a találkozó iránt érdeklődők, és akár kérdéseket kigondolva lépnek be a „bárba”.

Szerző: H. Varga Eszter

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír