Ne legyünk bénák a szívünkben! – Püspöki szentmisével ünnepelték Dunaföldváron a Lourdes-i Szűzanyát

Dunaföldvár a Pécsi Egyházmegye püspöki székhelyétől az egyik legtávolabb fekvő település. Felföldi László megyéspüspök találkozott Horváth Zsolttal, a város polgármesterével, valamint Szabó Oszkár plébánossal és a helyi egyházközség tagjaival, valamint a cserkészekkel is. A település Szent Anna-templomában 17 órakor celebrált szentmisére számos közeli településről, többek között Dunakömlődről, Bölcskéről, Madocsáról és Németkérről is érkeztek hívek.

A lourdes-i kilenced az életről, az imádságról, a betegségről, gyógyulásról szól, ahogyan az evangéliumi történetünk is – kezdte szentbeszédét Felföldi László. A püspök a béna meggyógyításának szentírási története (Mk 2,1–12) kapcsán rámutatott: az pontosan leírja jelenlegi helyzetünket, a hívő közösség helyzetét.

A történetben Jézus tanít egy házban, ahová a hallgatóság tagjai különféle céllal érkeztek. Hallották, hogy képes meggyógyítani a betegeket, így akad négy elszánt férfi, akik odavisznek egy ötödiket, egy bénát. Nem megbízásból, nem mások utasítására mennek oda, hanem azért, mert ők maguk hiszik, hogy Jézus képes meggyógyítani a barátjukat vagy rokonukat. Odaérve, amikor látják, hogy a tömegtől nem tudnak bejutni, nem nyugszanak bele. A hívő ember bátorságával, elszántságával bejuttatják barátjukat a házba, a tetőn keresztül. Hitünk szempontjából nagyon fontos üzenetet hordoz ez a történet, melyben sokan szeretnének Jézus közelébe kerülni, és aki jó pozícióba kerül, az nem adja át a helyét, még tán el is hessegeti az új jövevényeket.

Nekünk figyelnünk kell arra, hogy mi, akik Jézushoz közel kerültünk, ne váljunk akadállyá mások számára, hanem segítők legyünk abban, hogy mások is közel kerüljenek hozzá

– figyelmeztetett a püspök.

A történet folytatásában Jézus ránéz a bénára, és azt mondja neki: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” (Mk 2,5) Senki sem beszélt bűnbánatról, senki sem bánta a bűnét, egy beteget hoztak hozzá, Jézus mégis ezzel a kijelentéssel kezdte a bénához intézett beszédét. Sokszor csak a test egészségéért imádkozunk, pedig a bénaság, a bénultság ott van bennünk, belül.

Ha őszintén magunkba nézünk, felfedezhetjük azokat a bénaságokat az életünkben, amelyek megakadályoznak bennünket a gyógyulásban.

Jézus a szívét nézi a betegnek, ahol ezt a bénultságot látja, és megbocsátja. Nem fontos, hogy pontosan mi volt a béna bűne. Akadály volt a gyógyulás útjában, élete rendezésének útjában. Nem az az élet, ha képesek vagyunk használni a testünket, mozogunk és eszünk, hanem az, hogy ne legyünk bénák belül!

Az evangélista megjegyzi, hogy Jézus „a hitüket látva” (Mk 2,5) bocsátotta meg a béna bűneit, gyógyította meg őt – folytatta a főpásztor. Vajon mi látjuk-e egymás hitét, a családban, a baráti társaságban, a templomi közösségben? Fontos, hogy tudjuk jól láthatóvá tenni, de nem mutogatni a hitünket. Ott lenni Isten és ember előtt, hogy megerősítsük egymás hitét, mert ebben a hitben tudunk egymás szolgálatára lenni. Valaki mondta egyszer, hogy amikor látta édesapját letérdelni, akkor mindent megértett Istenről. Semelyik pap nem képes annyit átadni a bűnbocsánat, a szentgyónás titkáról, mint a szülők, akik példát adnak róla, akik képesek saját gyermekeiktől is bocsánatot kérni, mert emberek, és békességet akarnak.

A béna meggyógyításáról szóló evangéliumi történet mindnyájunk személyes életének története. Jézus minket is meg akar gyógyítani. Látja a gondolatainkat, terveinket, vágyainkat, a szívünket, melynek betegsége, bénasága az, ha nem vagyunk képesek kimondani, hogy megbocsátunk – emelte ki a főpásztor tanításában.

A szentmise után a jelenlevőkkel együtt imádkozta el Felföldi László megyéspüspök a lourdes-i kilencedet, majd szentségi áldást adott az egybegyűltekre. Ezután szeretetvendégséggel zárult a nap, ami alkalmat adott személyes találkozásra és beszélgetésre is az egyházközség, a dunaföldvári katolikus közösség tagjaival.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír