Ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal – Papi jubileum a partiumi Kökényesden

A hívek nagy meglepetésére ünnepelni érkeztek határon innen és túlról áldozópapok, diakónus, papnövendék, kántorok, Vasile Bizău máramarosi megyéspüspök és Orosz Atanáz miskolci püspök, hogy több száz hívő jelenlétében imádságos együttlét keretében adjanak hálát jubiláló paptársuk papságban eltöltött 25 évének kegyelmeiért.

Az ünnepi szentbeszédet Simon Cornel főesperes mondta, aki az ünneplést és hálaadást egybefonva emlékezett meg arról, honnan indult Szemák Miklós papi pályája. Az áldozópap liturgikus ruhákba történő beöltözésének imádságaiban megtalálható örvendezés, igazság, feddhetetlenség, kegyelem, értelem szavakat kiemelve mutatott rá, milyennek kell lennie a papnak, akit az Isten alkalmassá tesz arra, hogy hirdesse Krisztust, aki „legyőzte a halált és feltámadt, hogy Vele együtt mi is feltámadjunk”.

Elsőként Orosz Atanáz püspök köszöntötte az ünnepeltet. Példaként elevenítette fel Szemák Miklós papszentelésének emléknapját, a három püspök – Nagy Szent Bazil, Hittudós Szent Gergely és Aranyszájú Szent János –ünnepét, a főpapok mindhárman „egyöntetűen vallották, hogy a papság a szeretet különleges titka”. Az isteni meghívásban és az áldozópap erre adott viszontválaszában, a mindennapi oltárcsókban megnyilvánuló szeretetkapcsolat lényegét kiemelve, emlékeztetett minden jelenlévőt Miklós atya papi primíciás jelmondatára, amely folyamatosan aktuális: a szeretet ne csak szavakban nyilvánuljon meg, hanem tettekben és a teljes igazságban. A miskolci főpásztor Szent Pál apostol szavaival azt tanácsolta az ünnepeltnek, hogy: „Továbbra se hanyagold el a kegyelmet, amelyet a prófétai szó által a kézfeltételben kaptál. Erre legyen gondod, erre törekedj, hogy előhaladásod mindenki előtt ismertté legyen.” (1Tim 4,9–15)

Vasile Bizău megyéspüspök az ajándékba kapott ünnepért adott hálát, amelyben a megszentelt élet napját és Miklós atya papi szolgálatban eltöltött éveit emelte ki. Örömét fejezte ki, hogy jelen lehet az együtt ünneplőkkel, és jó egészséget, valamint további hosszú szolgálatot kívánt a jubiláló paptestvérnek. Hangsúlyozta, hogy „a papság egyszer kapott adomány, amely eltörölhetetlenül s mindenkorra a lélekbe vésődik és Isten országába is magunkkal visszük ezt az ajándékot. A Szentlélek ajándékát nem lehet visszavenni. Ezt az ajándékot cserépedényben, mint kincset hordozzuk magunkban. A papságnak ez az ajándéka a mi emberi gyarlóságunkon is átmegy, s ezért mindig szükségünk van támogatásra. Nagy érték ez az Egyház számára is, hisz vannak jó és odaadó keresztények, akik családtagként támogatják az értük imádkozó, őket szolgáló papságot.”

Simeon szavait idézte, aki imádságban várta a templomban, hogy Isten ígérete beteljesedjék. Ez arra emlékeztet mindenkit, a jubiláló Miklós atyát is, hogy várnunk kell Isten ígéretére, de addig is méltó fiának kell bizonyulnia, aki munkálkodik és szent szolgálatban végzi Krisztustól kapott feladatát. A máramarosi püspök egy Istenszülő-ikont ajándékozott az ünnepeltnek, kérve a Boldogságos Szűz Máriát, hogy tartsa meg Miklós atyát jó egészségben, és adjon Egyházának fényes és hosszú napokat, erőben és örömben.

A szertartás ezüstmisés áldással zárult, majd a híveket a templom előtt szeretetvendégség fogadta. 

Szemák Miklós papi jelmondata:

„Ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Jn 3,18)

Szöveg: Pallai Béla

Fotó: Szmutku György

Magyar Kurír