„Maradjatok bennem” – a Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus János evangéliumából vett mottójára reflektálva Ferenc pápa küldötte az ünnepi szentmisén elmondott beszédében rámutatott Jézusra, küldetésére, aki az Atya ajándéka. „Jézust azért küldte az Atya, hogy másoknak adja” – mondta Tagle bíboros, és kifejtette, hogy az Eucharisztia foglalja magába ezt az ajándékot, amelyben Jézus felajánlja testét és vérét a világ életéért.
A bíboros hangsúlyozta a jelenlévőknek, hogy saját életüket és a világot az ajándék és ne a puszta teljesítmény szemüvegén keresztül lássák.
Mindig az ajándék horizontján keresztül nézzük magunkat, az embereket, a tárgyakat, a munkánkat, a társadalmat, az eseményeket és a teremtést?” – tette fel a kérdést, és figyelmeztetett, hogy e perspektíva elvesztése önelégültséghez és a missziós buzgalom hiányához vezet.
Tagle bíboros kitért a Jézust elhagyó tanítványok nehéz sorsára, ahogyan azt János evangéliumának 6. fejezete elbeszéli, és önvizsgálatra hívott azzal kapcsolatban, hogy az Egyház cselekedetei néha hozzájárulnak-e ehhez a távozáshoz. „Lehetséges, hogy mi, tanítványok hozzájárulunk ahhoz, hogy mások eltávolodjanak Jézustól?” – kérdezte, és az Eucharisztiával és annak átalakító erejével való mélyebb kapcsolatot sürgette.
Kiemelte annak szükségességét is, hogy befogadjuk azokat, akik peremre szorulva érzik magukat, mint például a szegények, a menekültek és az idősek, biztosítva számukra, hogy az Egyház közössége részének érezzék magukat.
Tagle bíboros rámutatott: aki úgy dönt, hogy Jézussal marad, annak hajlandónak kell lennie arra is, hogy elfogadja az ő küldetését. „Nem szabad megtartanunk Jézust önmagunknak. Ez nem tanítványság. Ez önzés” – jelentette ki, és
felszólította a találkozó résztvevőit, hogy osszák meg a Jézustól kapott szeretetet és könyörületet a megfáradtakkal, az elveszettekkel és a megosztottakkal.
Tagle bíboros végül Ferenc pápa áldását és imáit tolmácsolta, aki levélben fejezte ki neki azt a reményét, „hogy a kongresszus résztvevői, akik teljes tudatában vannak a mennyei tápláléktól kapott egyetemes ajándékoknak, átadják azokat másoknak”.
A pápai küldött befejezésül egy történetet mesélt el, mely még plébánosi szolgálata idején esett meg, ami – mint mondta – jól szemlélteti, hogy az Eucharisztiát a mindennapi életben is meg kell élni. Egy asszony történetéről van szó, akinek rendkívüli odaadása azt eredményezte, hogy minden alkalommal és minden időben jelen volt a templomban. Amikor azonban megköszönte neki az odaadását, és megkérte, hogy továbbítsa köszönetét a családjának, amiért lehetővé tették számára a szolgálatot, azt mondta, hogy állandó jelenléte abból fakadt, hogy el akarta kerülni őket.
„Amikor a pap vagy a diakónus azt mondja: »A szentmise véget ért. Menjetek békével« (Krisztus békéjével)… kérlek, menjetek! Amit hallottál, megérintettél és megízleltél, azt meg kell osztanod másokkal” – hangsúlyozta végül a szentmise szónoka.
Forrás és fotó: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége
Kuzmányi István/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria