Ne ugorj fel a hajókra! – Megjelent Johannes Hartl Imádság egyszerűen című könyve

Kultúra – 2025. május 25., vasárnap | 11:01

A Szent István Társulat ünnepi könyvhetének negyedik napján, május 22-én csütörtökön délután a budapesti Stephanus Könyvesházban Gájer László teológus, egyetemi tanár, vezetője mutatta be Johannes Hartl Imádság egyszerűen című könyvét, amely az általa vezetett Vigilia Kiadó gondozásában jelent meg.

A kiadóvezető emlékeztetett rá: egy évvel ezelőtt ugyancsak a Vigilia adta ki Johannes Hartl Tűz a szívemben című könyvét az ő fordításában. A kötetnek nagy sikere lett, aminek a titka az lehet, hogyha valaki elolvassa, attól kezdve késztetést érezhet a napi, rendszeres imádkozáshoz. A Tűz a szívemben 2016-ban, az Imádság egyszerűen pedig 2018-ban jelent meg német nyelvterületen. Utóbbi kifejezetten azzal a céllal íródott, hogy gyakorlatokat kínáljon azok számára, akik kedvet éreznek az imádkozáshoz.

Johannes Hartl német katolikus teológus, irodalomtudós, világszerte ismert prédikátor, dalszerző, több könyv írója. Négygyermekes családapa. Feleségével, Juttával 2011-ben Augsburgban megalapították az Imádság Házát, ahol a nap 24 órájában folyamatosan, szünet nélkül zajlik a zenés imádság és dicsőítés. Gájer László elmondta: az oda járó emberek számára akart az Imádság Háza Mozgalom legfontosabb német képviselője némi megoldást adni könyvek formájában, hogyan kell és hogyan lehet imádkozni. Johannes Hartl gyakran ír a saját élményeiről, utazásairól, és ezekből bontja ki tanítását az imádságról.

Az Imádság egyszerűen című kötetben tizenkét gyakorlat van, a szerző, Johannes Hartl mindegyik fejezethez illusztrációkat készített. Ezt a könyvet nem egyszerűen elolvasni kell, hanem fejezetenként végiggondolni és gyakorolni. Akár úgy, hogy egy gyakorlatot már megcsináltunk, de visszatérünk rá és újra gyakoroljuk. Lesznek benne olyan tapasztalatok is, amelyek azok számára, akik otthon érzik magukat a szemlélődő igazságban, nem lesznek újak. A kötetet ismertető teológus nem feltétlenül szereti a gyakorlat szót az imádsággal kapcsolatban, de kérdés, hogy milyen más szóval lehetne helyettesíteni. A gyakorlat azért fontos, mert biztosan van egy olyan szakasza az imádságnak, amikor felkészítem magamat, és rájövök dolgokra, akár magammal kapcsolatban is, és ebben kialakul a hozzáállásom, gyakorlatom is ahhoz, hogy egyáltalán hogyan imádkozom. Gájer László leszögezte: nem állítja, hogy aki az Imádság egyszerűen című könyvet megveszi, és végigpróbálja a benne leírt gyakorlatokat, mindegyikben otthonos lesz. Azt sem mondja, hogy csak így lehet imádkozni, de ahhoz, hogy elkezdjünk egy napi imádságot, ahhoz magunkat is ki kell próbálni. Ez a kiadvány kézikönyv, ami segít elindulni azon az úton, hogy naponta imádkozzunk.

A kiadóigazgató emlékeztetett rá: már a Tűz a szívemben című könyvben is szerepelt az ajánlás, hogy legalább napi fél órát imádkozzunk. Nem a villamoson, mosogatás, takarítás közben imádkozik valaki, hanem elszánja magát arra, hogy minden áldott nap, amikor csak teheti, nettó harminc percet odaszán Istennek, vagyis ilyenkor semmi mással nem foglalkozik. Ez a harminc perc családos emberek számára is valamilyen formában vállalható, nem csak egyedül élőknek, vagy olyanoknak, akik teljesen Istennek szentelik az életüket. Mégpedig azért, mert odaszánjuk magunkat az imádságban Istennek úgy, hogy az életünkben változást idézzen elő. Az Imádság Háza Mozgalom erre irányul, de túl is mutat önmagán, mert aki nem tartozik a mozgalomhoz, nincsen kötődése, az az említett két könyvhöz hasonló kiadványokból megfelelő útmutatót kaphat.

Gájer László megemlítette azt is:

Johannes Hartlre nem kis hatást gyakorolt Jálics Ferenc SJ.

Az a lelkigyakorlatos ház, ahol ő a legtöbb lelkigyakorlatot tartotta, Bajorországban, Griesben van, ami nincs messze Augsburgtól. Johannes Hartl is gyakran megfordult ebben a lelkigyakorlatos házban. Köteteiben – így az Imádság egyszerűenben is – gyakran hivatkozik Jálics Ferencnek A szemlélődő lelkigyakorlat című könyvére, ami az augsburgi Imádság Házában mindig kapható. A csendes, szemlélődő imaforma hangsúlyosan van jelen ott.

Az előadó arra is kitért, hogy az augsburgi Imádság Házában nagy jelentősége van a zenés dicsőítésnek. Erre vannak képzések, tréningek, és az odajárók, ott szolgálók mélyebb betekintést nyernek arról, hogyan lehet Istent zenével dicsőíteni. A nap huszonnégy órájában szól az ének, a zene. Hogyan kapcsolódik ehhez mégis mélyen a csend, és hogyan tanítanak ezek az imagyakorlatok a csendre? A magyarázat valószínűleg abban keresendő, hogy az imamozgalomhoz tartozók közül nagyon sokan teljes- vagy legalább részidejű szolgálók az Imádság Házában. Nyolc, hat vagy négy órában oda vannak bejelentve, ez a munkahelyük, a munkájuk pedig, hogy imádkozzanak. Ezt úgy tudják teljesíteni, hogy támogatókat gyűjtenek a maguk számára, és ha összejön a megfelelő számú támogató, akkor be tudják jelenteni magukat, és cserében vállalják, hogy imádkoznak. Aki nyolc órára van bejelentve, az négy órát tölt az imaszobában, és ugyanennyi időt szán a munkára, takarításra, rendezvények szervezésére, egyéb feladatokra. Aki hat órára, az három-három órát, aki négyre, az kettő-kettőt.

Az augsburgi Imádság Házában jelenleg körülbelül hatvanan szolgálnak nyolc órában. Azt, hogy ezek az emberek napi négy órát szeretnének eltölteni nettó imádságban, néha emberpróbáló. Ezért keresik azokat a formákat, hogyan lehet sok időt eltölteni Istennel. Johannes Hartl ebben a könyvben és máshol is javaslatokat tesz, hogyan lehet imanaplót vezetni, hogyan lehetséges különböző bibliameditációs módszereket megtanulni, zenével dicsőíteni, vagy csöndben Istennel időt eltölteni. Itt már olyan mennyiségű imaidőről van szó, hogy a különböző imaformákat váltogatni kell, hogy az ember hatékonyan tudjon fohászkodni.

A könyvet ismertető egyetemi tanár felhívta a figyelmet: amikor megpróbálunk csendben imádkozni, naponta megtapasztaljuk: az összes gondolat, ami előjöhet, előjön. Viszketni kezd a hátam, eszembe jut, hogy kit nem hívtam fel, mit nem vásároltam meg, mit kellene leírni. Johannes Hartl egy képpel írja le ezt a helyzetet: olyan ez, mint amikor ott ülsz egy folyó partján, jönnek hajók, ezek a gondolataid. Mit teszel? Fölugrasz az egyik hajóra. Kis időt eltöltesz, majd átugrasz egy másikra, aztán egy harmadikra, és így tovább. Miközben megpróbálnánk csöndben, elmélyülten jelen lenni Isten jelenlétében, egyik gondolatból átlépünk a másikra, ugrálunk egyik hajóról a másikra. Ha megpróbálod lenyomni a gondolataidat, akkor azzal töltöd az idődet, hogy harcolsz velük. Ezért ne ugorj fel a hajókra, engedd, hogy elmenjenek. Ha mégis felugrasz egyre, gyere vissza, ugorj le róluk.

A kötetet Gájer László lektorálta. Fordította Daniel Rita és Margulescu Cotiso. A Vigilia Kiadó felelős vezetője elmondta: mindketten Marosvásárhelyen az Imádság Házának teljes idejű, nyolc órára bejelentett szolgálói. A német szakos Cotiso, aki kiváló kapcsolatban van Johannes Hartllal, tíz hónapot kint töltött Augsburgban az Imádság Házában, hogy részt vegyen azon a képzésen, amely sok előadásból, gyakorlatból, közösségi tevékenységből áll. A hívó felszólítás: „Adj tíz hónapot az életedből, az egész életedért!”

A kötet mottója: „Az ima nem minden. De ima nélkül minden semmi.”

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria