„A Jan és Hubert van Eyck testvérpáros által a 15. század első felében festett A Bárány imádása című oltárkép nemcsak magas színvonalával, elképesztő részleteivel hívja fel magára a figyelmet, hanem máig megoldatlan rejtélyei folyamatos kihívást jelentenek mind a művészettel foglalkozó kutatók, mind a rendőrség számára” – írja Mecsi Beatrix művészettörténész az Új Művészet folyóiratban.
Az oltárt Vyd Jodocus előkelő genti polgár és neje, Burlut Lisbet rendelték meg 1426-ban, eredetileg Hubertnél, akinek halála után a megrendelő kérésére Jan fejezte be a művet 1432-ben. A világhírű poliptichon, többszárnyas oltár húsz tábláját kétszázötven alak népesíti be.
Hétköznapokon, mikor be volt csukva az oltár, a felső négy szakaszban az angyali üdvözlet jelenete volt látható, a két alsó szárnyon középen Keresztelő Szent János és János apostol alakjai, szoborként megfestve, szélről az ajándékozónak és feleségének térdelő alakjai, legfelül pedig a körívekben két próféta és két Szibülla képe.
Ünnepnapokon az oltár mindig nyitva volt. A belső részen alul, középen van a fő kép, mely az apokalipszis nyomán az isteni bárány lábainál fakadó élet forrása képében szimbolikusan a megváltás művét és a szentek azt imádó seregét ábrázolja.
Az oltárképből 1934-ben néhány táblát elloptak, melyek egyike azóta sem került elő, csak másolat pótolja az eredetit.
Forrás: Catholic Herald; Új Művészet
Fotó: Wikipédia
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria