Nekünk is meg kell érintenünk Jézust – Újmisések mutattak be misét Apor Vilmos tiszteletére Győrben

A szentmisén koncelebrált Böcskei Győző székesegyházi kanonok-plébános, Csóka Gáspár OSB, Kálmán Imre püspöki irodaigazgató. Az újmisés atyák közül Bodorkós Áron, Hencz Márton, Kirchknopf Gergely és Palatinus Kristóf. Az emlékmisét Gulyás Vilmos celebrálta, szónoka Vigh Balázs volt.

Elmélkedésének középpontjába Vigh Balázs Szent Tamás apostol alakját állította. Elmondta, mindig is ódzkodott a „hitetlen” jelzőtől, amivel Szent Tamást illetjük. Az apostol ugyanis nem hitetlen, hanem egy bajba jutott ember, mint mi mindannyian. Tamás egy mai, modern ember, akinek hiányzik valami, hogy teljesen és egészen hinni tudjon. Két lábbal áll a földön és számol azzal, hogyha a többi apostolt letartóztatják Krisztus követése miatt, akkor őt is, tehát elkülönül és menti életét – ő az, aki nincs jelen húsvétvasárnap sem a többi apostollal.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Tamás nem hisz – mutatott rá a szónok. Nem hitetlen, hiszen akkor helyből elutasítana mindent – bármi is történhetne, ő akkor sem hinne. „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” (Jn 20,25) – a hitéhez a hiányzó láncszemet kéri, amelyet, ha megkap, képes hinni és ugyanarra a szintre jut el, mint a többiek. Ennél a pontnál merül fel a hit kérdése, vagyis a vágy a hitre.

Szent Tamás története mindannyiunk közös útja, amit akkor járunk, amikor számos helyzetben hitetlenek vagyunk.

A „hiszem, ha látom” típusú helyzetekben várjuk a bizonyosságot a másiktól. Jézus pedig éppen erre a vágyra kíváncsi.

Érdekes megfigyelni, ahogy Tamás apostol nem marad közömbös Jézus iránt. Jézus kielégíti kíváncsiságát, teljesíti a kérést és gyógyító módon, szemrehányást nem téve, a hitetlenséget fel nem róva csak azt kéri Tamástól, hogy ne kérdőjelezze meg mindazt, amit az elmúlt három évben hallott tőle – mutatott rá az újmisés atya.

Rengeteg emberi motívum feltör Tamásban és Jézus hagyja, hiszen ezáltal tudnak kapcsolódni egymáshoz. Minden megszűnik és egy marad: „Én Uram, én Istenem!”

A Tamás által kért érintésnek el kell jönnie a mi életünkben is. Amíg ezt nem tapasztaljuk meg, addig bennünk marad a kétely.

Boldog Apor Vilmos püspök is vágyta Krisztus testét érinteni, és így tudott az emberek védelmére kelni. A vértanú püspök minden nap meg is érintette Krisztus testét az Oltáriszentségben, és sokszor kimondta Tamás hívő, rácsodálkozó szavait.

Tamás apostolt miért is nevezhetjük modernek? – hangzott el végül a kérdés. Nézzük meg a templomaink foghíjas padsorait! Akik hiányoznak, azoknak hite szintén többletbizonyosságot kíván. Arra a plusz ismeretre, megtapasztalásra van szükségük, amit az apostolok vagy a szentek átéltek. Erre a minőségi élményre vágynak Istentől. Egy betegség, egy vizsga, egy szorongattatott helyzet mennyire alkalmas, hogy imádságra kulcsolja össze a két kezét az ember. Csak éljem túl, és minden más lesz... „Kívánom mindenkinek, hogy megtapasztaljon, megéljen valamit a tamási helyzetből! Jussunk el arra a pontra, arra a többletre, amikor már elég annyit mondani: »Én Uram, én Istenem!«” – zárta szentbeszédét Vigh Balázs.

A szentmise végén az atyák újmisés áldásban részesítették a híveket. Végül Apor Vilmos püspök sírjánál a boldog közbenjárását kérték, illetve szentté avatásáért és új papi hivatásokért imádkoztak.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír