Nem avítt áhítat, hanem a kulturális örökség része a Szent Vér bátai hagyománya

Idén a Pécsi Egyházmegye egyházközségeinek megújulásáért ajánlották fel a hagyományos bátai zarándoklatot. A zarándoklat keretében kihirdették, hogy a szellemi kulturális örökség része lett a bátai Szent Vér hagyománya.

A zarándokok csodaszép őszi időben imádkozva tették meg a rövid pihenőkkel megszakított 22, illetve 11 kilométeres távolságot az indulási helyszíntől a kegyhelyig.

A Nyúl Viktor bátaszéki plébános által vezetett zarándokokat a kegyhely bejáratánál Sümegi József diakónus fogadta, majd az Oltáriszentség elé járultak a bazilikába betérők.

A zarándoklat ünnepi szentmiséjét a kegyhely szabadtéri oltáránál, a Szent Vér-ereklye közelségében mutatta be Bíró László püspök, aki köszöntötte a Pécsi Egyházmegye papjait, az állami és társadalmi szervezetek megjelent képviselőit és a zarándoktestvéreket.

A szónok a bátai Szent Vér-kegyhely jelentőségét méltatva Szent II. János Pál pápa szavait idézte, aki korunk Európájáról azt mondta:

Európa demens lett, amnéziában, emlékezetvesztésben szenved; elveszített valamit, aminek már csak az Egyház őrzi az emlékét, amikor minden szentmisében a szent színek fölött elhangzik a mondat: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19).

Európa elvesztette memóriáját, elvesztette saját gyökereit, és lassan belepusztul – fogalmazott a püspök.

Ám itt van ez a kis falu, amely egykoron város volt, és most a Duna és a dombok védelmében őrzi az emléket.

Ha Báta megőrzi a Szent Vér tiszteletét, akkor a Szent Vér fogja megőrizni Bátát

– mutatott rá Bíró László püspök, aki kifejezte sajnálatát, hogy a Szent Vér és a Szent Sebek tisztelete, Jézus Szívének tisztelete mára nem része életünknek.

Napjainkban, amikor templomainkban az Oltáriszentség imádására összegyűlünk, az történik, amire Európát akarták emlékeztetni a Szent Vér-csodák. A szentségimádás üzenete, hogy az Oltáriszentséget vegyük komolyan, mert az valóban Krisztus teste és vére. Erről szólnak a Szent Vér-csodák szerte Európában, és itt, Bátán is – emlékeztetett a szónok.

Bíró László arra is felhívta a zarándokok figyelmét, hogy XVI. Benedek pápa kezdte el újra megtanítani a hívő népnek, hogy mit jelent a Szent Sebek és a Szent Vér tisztelete, melyek Isten irántunk való szeretetének legmélyebb szimbólumai, és Benedek volt az, aki úgy fogalmazott, hogy

a sebek sokkal inkább megmutatják Jézus identitását, mint az arca.

Aki szeret, az sebzett szívű. Az egymást szeretők tudják igazán megbántani egymást. A seb és a vér az átvert szív szeretetéről szólnak

– fogalmazott a püspök.

Mit üzen a napjainkban demenciában szenvedő Európának a Szent Vér ereklyéje, a Szent Vér tisztelete itt a Pécsi Egyházmegyében? – tette fel a kérdést Bíró László. – Hirdeti a megtestesülés titkát, Jézus Krisztus identitását, önazonosságát. Isten kiüresítve önmagát eljött közénk az idők teljességében, a Szűzanya igenje által megtestesülve, szolgai alakot öltve.

Jézus ereiben ugyanaz a vér csordogál, mint a miénkben. Ez Isten alázata.

Az örök Isten emberré lett. Vére van. Megjelent a térben és időben, hús-vér ember lett az örök Ige. A Szent Vér ezt a jézusi identitást mutatja meg, erre emlékeztet minket.

De a Szent Vér-ereklyében a felebaráti szeretet, az értünk kiontott vér, a másokért való lét titkát is ünnepeljük. Az ősegyház óta minden szentmisében elhangzik: „Ez az én vérem, mely sokakért kiontatik” (Lk 22,20). Ez a másokért való lét, ezért ezen a zarándoklaton arra a krisztusi meghívásra kell figyelnünk, mely szerint

mi is merjünk egymásért való lét lenni, mert a létnek nincsen más értelme, mint hogy szerteszét ajándékozzuk.

A vér, a szenvedés nagy titkát kutatva a személyes vagy szeretteink életébe beköszönő szenvedésről szólva elhangzott, Jézus ebben is közösséget vállal velünk, mert értünk kiontott vérével és kereszthalálával váltott meg minket. Szenvedésében nem siránkozott, hanem közben az Atyára és ránk gondolt: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46), és „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,33). Áldozatvállalásával Jézus megmutatta, hogy a szenvedés épp olyan értékes tevékenység, mint például az, amikor családunkért dolgozunk. Saját szenvedésünket felajánlhatjuk másokért, családunkért, közösségünkért, akár nemzetünkért is.

Ha szenvedésben lesz részünk, ne feledkezzünk meg arról, hogy nem értelmetlenül van benne részünk, felajánlásunkkal értelmet adhatunk neki. Ez is a Szent Vér titka.

Végezetül ne feledkezzünk meg arról – figyelmeztetett szentbeszédében a püspök –, hogy a Szent Vér tisztelete megtérésre is hív minket. Júdás áruló tettét idézte, aki amikor rádöbbent árulásának következményeire, így kiáltott fel: „Vétkeztem, elárultam az igaz vért” (Mt 27,4). Ezekkel a szavakkal bánta meg a kegyetlen tettet, amit harminc ezüstpénzért, egy rabszolga áráért vitt véghez. Ez is mutatja számunkra, hogy mindannyian visszatérhetünk Krisztushoz, nem kell bennragadni abban az állapotban, melyben elárultuk az igaz vért. Amíg élünk, van lehetőségünk visszatérni hozzá, ez is hozzátartozik a Szent Vér tiszteletéhez.

Ne higgyük azt, hogy avítt áhítat követői vagyunk a Szent Vér tiszteletében, hanem inkább egy olyan tisztelet részesei, amely ezen a szent helyen újjászületőben van,

amely meggyógyíthat bennünket és jövőt adhat ennek a településnek és a hazánknak is – zárta homíliáját Bíró László püspök.

Bíró László nyugalmazott tábori püspök szentbeszéde megtekinthető a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján.

A szentmise eucharisztikus körmenettel zárult.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír