Nem csak nagy bölcselő volt, az életszentség hírében halt meg – Kecskés Pálra emlékeztek Budapesten

A szervezők tervei szerint az elhangzott előadásokból kiadvány készül.

Május 18-án volt Kecskés Pál (1895–1976) római katolikus pap, filozófus, a 20. század első felének meghatározó magyar filozófiatörténésze születésének 130. évfordulója. E jeles alkalomból szervezett ünnepi konferenciát Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán (PPKE HTK) a PPKE HTK 2-es számú Keresztény Bölcseleti Tanszéke (melynek Kecskés Pál negyven évig volt professzora), a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Vallás és Társadalom Kutatóintézete (NKE EJKK VTKI), valamint az Aquinói Szent Tamás Társaság (melynek 1935-től megszüntetéséig alelnöke volt).

A konferencia résztvevőit Kecskés Pál hagyatékából összeállított kiállítás is várta, melyet a PPKE Hittudományi Karának könyvtárában még néhány hétig megtekinthetnek az érdeklődők. A kiállított darabokat a mintegy 1500 tételes Kecskés-hagyatékból válogatták össze a PPKE BTK oktatói, Jancsó András és Dallman Kristóf.

A konferenciát Kuminetz Géza, a PPKE rektora nyitotta meg.

Beszédében bevezette a jelenlévőket a neoskolasztika alapjaiba, majd úgy fogalmazott: „Kecskés Pál gondolatai időtállók, ma is szólnak hozzánk. Hallgassuk hát nyitott szívvel Kecskés Pál professzor tanítását.”

Varga Zs. András, a Kúria elnöke is megtisztelte jelenlétével a konferenciát, köszöntötte az érdeklődőket, majd néhány gondolatban visszaemlékezett arra, hogy mikor és hol hallott Kecskés Pálról először. Egy saját Kecskés-példánnyal is hozzájárult a kiállításhoz, amelyet az esemény megkezdése előtt helyeztek a vitrinbe.

Vincze Krisztián, az Aquinói Szent Tamás Társaság elnöke, a PPKE rekorhelyettese köszöntőjében Kecskés Pál jelentőségéről beszélt, és kiemelte: Kecskés Pál szerint a szaktudományoknak szüksége van a bölcseletre. „Kecskés Pál tudós volt, bölcselkedett, és a szeretetre is sarkallt minket” – fogalmazott.

A konferenciát megnyitó plenáris előadást Lánczi András (Budapesti Corvinus Egyetem, Mathias Corvinus Collegium) Széchenyi-díjas filozófus tartotta.

Előadásában az elvek és értékek megjelenését mutatta be Kecskés Pál filozófiájában. „Kincseken ülünk, de úgy csinálunk, mintha koldusok lennénk!” – utalt Lánczi a magyar filozófia nagyjaira. Célként határozta meg a magyar filozófusok nemzetközi szinten való megismertetését; erre biztatta a jelenlevőket is.

A konferencia az előadások tematikája szerint két szekcióból állt: Kánon és hagyomány; Erkölcsi rend és társadalom.

Az első szekcióban Varga Péter András (HUN-REN Filozófiai Intézet) Kecskés Pál helyéről beszélt a magyar filozófia történetben. Mezei Balázs (Budapesti Corvinus Egyetem) a Magyar filozófiai enciklopédiát mutatta be, elhelyezve Kecskés Pált a magyar filozófiatörténetben. Előadásában többször is hangsúlyozta, hogy milyen gazdag a magyar filozófiai hagyomány.

Majd Frenyó Zoltán (HUN-REN Filozófiai Intézet, PPKE) Kecskés Pál filozófiatörténeti kánonját méltatta és hasonlította össze kortársaiéval. „Kecskés a philosphia perennis művelése miatt nem erőteljes és nem megsemmisítő kritikát fogalmazott meg a nem keresztény filozófiákkal szemben, hanem tiszteletteljesen fordult ezek felé is”, ellentétben kortársaival – mutatott rá Frenyó Zoltán.

Szabadfalvi József (Debreceni Egyetem) előadásában Kecskés Pál helyét vizsgálta a két világháború közötti természetjogi gondolkodásban. Kecskés Pál szerint a saját korának nemzetközi kapcsolataiban megjelenő problémákra a sok évszázados skolasztika adhat választ.

Vincze Krisztián (PPKE) az Aquinói Szent Tamás Társaságról értekezett, melynek Kecskés Pál 1935-től megszűnéséig alelnöke volt. A társaság számos sikert ért el a skolasztika gondolatának magyar nyelvre ültetésében. Kecskés Pál úgy vélte, hogy az Aquinói-társaság által a „pozitivizmus és a materializmus sivár gondolatvilágának” alternatívája Szent Tamás bölcseletének felújítása lett.

A konferencia második szekciójában Gájer László (PPKE) Kecskés Pál erkölcsfilozófiáját elemezte. Turgonyi Zoltán (PPKE) Kecskés Pál társadalomelméletének aktualitásait fejtegette a kereszténység közjóhoz és kultúrához való viszonyán keresztül.

Darabos Ádám (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) a kecskési államfelfogásról értekezett – szerinte a tágan értelmezett társadalomtudományoknak nagyobb figyelmet kellene szentelnie Kecskés Pál gondolatainak, hiszen többek között a közjó, a kultúra, az önkormányzatiság, a szélsőséges individualizmus, a hivatásrendiség és az államelmélet kérdéskörével is foglalkozott. „Az igazságosság társadalmi érték, de a szeretet még fontosabb” – zárta előadását Darabos Ádám.

Jancsó András (PPKE, NKE) Kecskés Pál politikai vallásokról alkotott gondolatait mutatta be a professzor Faj és vallás című, 1934-ben megjelent írásán keresztül.

A szekciót Pogrányi Lovas Miklós (Alapjogokért Központ) zárta Fogalom és valóság című, személyes hangvételű megemlékező előadásával.

„A mai konferencia igazán hiánypótló volt. Kecskés Pál nemcsak nagy bölcselő, teológus volt, de az életszentség hírében halt meg. Vegyünk példát róla! Ápoljuk az ő emlékét, szellemi hagyatékát!” – hangsúlyozta záró gondolataiban Gájer László atya, a PPKE HTK 2-es számú Keresztény Bölcseleti Tanszékének vezetője.

Szöveg: Vékás Blanka

Fotó: Makovi Péter

Forrás: PPKE BTK

Magyar Kurír