Nem feledkezhetünk meg a kiengesztelődésről – Szentmise az 1943. évi doni áttörés 82. évfordulóján

A szentmisén jelen volt Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke.

„Ne feledd, ha királyok vagy hatalmasok is mozgatnak téged, a lelkedért egyedül te felelsz. Ha majd Isten előtt állsz, nem mondhatod, hogy mások parancsára cselekedtél, vagy hogy az erény nem volt számodra járható út.” Ezzel a Mennyei királyság című filmből vett idézettel kezdte megemlékező szentbeszédét Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök. Ezen a napon Jézus Krisztus megkeresztelkedésének ünnepe van. Az evangéliumban azt hallottuk, hogy az égi szózatban az Atya így szólt: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned tetszésemet lelem.” (Lk 3,22) Jézus azért a tetszés embere, mert az Atyához fordulva, vele közös akaratban él. A tetszés emberei azok, akik Jézushoz hasonló emberek szeretnének lenni.

A mai nap több mint harminc éve kiemelt napja a magyar honvédelemnek. Január 12-én azokra a katona elődökre emlékezünk, akik 1942–43 fordulóján a Don melletti csataterek véres küzdelmeiben haltak meg. Valamennyien beírták nevüket tiszteletteljes és hősi helytállásukkal a nemzet történelmébe.

Főhajtásunk az igazság és az igazságosság erőterében bontakozik ki, hogy a jövő nemzedékei előtt ne merüljön feledésbe az a múlt, melyből tanulékony lélekkel ösztönzést nyerhetünk a jövő építéséhez.

– hangsúlyozta a tábori püspök. – A katonai eskünek és parancsnak engedelmeskedve kötelességtudó lélekkel indultak el a katonák a Don folyó mellé. Azt gondolták, hogy családjukat, hazájukat védik. Sokan voltak közöttük, akik a kegyetlenségek közepette is meg tudták őrizni méltóságukat, fel tudták mutatni a bajtársiasság katonaerényét.

A 2. magyar hadsereg emlékezetét több évtizedig csak a gyászoló családok tartották fent. Ők tudták, hogy nincs méltóbb kegyeleti gondoskodás, mint elhunyt szeretteik életének Isten irgalmába való ajánlása. Őket követjük mi is, amikor zarándokként jelen vagyunk ezen a szentmisén. Amikor emlékezünk, a múlt eseményein keresztül a jelent szemlélve szeretnénk támpontot keresni a jövőhöz.

Katona elődeinkre gondolva fel kell idéznünk az ember méltóságának szent és érinthetetlen mivoltát, mely minden etikai elv alapja. Tudatosítanunk kell, hogy minden emberben Isten képmását kell meglátnunk.

– mutatott rá a szónok. Szinte minden háború, de a hétköznapi emberi kapcsolatokban is megmutatkozó békétlenség is a különbözőségekkel szembeni ellenállással kezdődik, melyet felerősít az uralkodási vágy. A kapcsolatok eltorzulása, az Istentől való elfordulás, a hatalommal való visszaélés előbb-utóbb háborúba torkollik.

Amikor hős katona elődeinkre emlékezünk, el kell gondolkodnunk a halálról és az örök életről is. Az isteni rendeltetés folytán minden ember osztozni fog az örök életben. Életünk nem zsákutcába, hanem az Istennel való találkozás felé halad. Úgy kell tehát élnünk, hogy a nagy cél, az üdvösség lebegjen a szemünk előtt. Isten szereti a világot, de ő a bírája is.

Minden ember tudja, hogy a második nagy világégés utáni „soha többé háborút” vágya nem valósult meg. Azóta is szörnyű háborúknak lehetünk tanúi, melyek millióknak okoznak szenvedést. Ezért amikor hős katona elődeinkre emlékezünk, nem feledkezhetünk meg a kiengesztelődésről, mert egyedül ennek révén teremthető meg az a béke, mely az igazságosság által a megbocsátó irgalomban tud valódi gyógyulást adni.

A mindennapok igazságosságát azok az Istennek tetsző emberek teremthetik meg, akik nem félnek a szeretet mindennapi tetteitől, akik elszakítják a hazugság és a gőgős önteltség rabságának láncait. Ők azok, akik ellenállnak a mai korra jellemző agresszivitásnak, el tudják utasítani az uszításokban megjelenő ellenségképeket, és akik felül tudnak emelkedni az önimádó magamutogatás és fölényes önhittség kísértésén. Azok lesznek békét teremtők, akik mindig nyitottak a párbeszédre, akik felismerik az Isten képét és hasonlatosságát hordozó arcot a másik emberben. Akik nem bálványokat imádnak, nem az embert istenítik, és akiket nem tévesztenek meg ideológiai érdekek.

Azok lesznek béketeremtők, akiknek fontos és irányt mutató a Jézus Krisztusban hozzánk közel lépő Isten, aki elvezet az igazságosság érvényesítéséhez. Az Isten iránti nyitott szív nélkül nincs igazi alapja a megbocsátásnak.

– emelte ki Berta Tibor püspök. Hozzátette: A hiteles béketeremtő mércéje a helyes erkölcsi ész, mely ki tudja alakítani és fenn tudja tartani a béke és az igazságosság elválaszthatatlanságát. A hiteles béketeremtők Jézus Krisztust követve próbálnak igaz emberekké válni.

„Kérjük ebben a szentmisében mennyei Atyánkat, hogy gyöngeségeink ellenére közéjük tudjunk tartozni, és így lehessünk a Ferenc pápa által meghirdetett 2025-ös szentévben egymást segítve és támogatva a remény zarándokai. Úgy legyen, ámen!” – zárta megemlékező beszédét Berta Tibor dandártábornok, püspök, Magyarország katonai ordináriusa.

A szentmisén közreműködött a Magyar Honvédség Központi Zenekar, valamint a Szent XXIII. János Püspöki Férfikar.

Fotó: Thaler Tamás

Baranyai Béla/Magyar Kurír