A cseh egyház máig nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendő személyisége a diktatúra évei alatt bátorítást jelentett az akkori Csehszlovákia nem hívő népének is.
František Tomášek a morvaországi Studenkában született 1899-ben. Az olmützi (olomuci) szeminárium elvégzése után 1922 júliusában szentelték pappá.
1938-ban az olmützi teológiai fakultáson doktorált, és ott oktatott is. A német megszállás vetett véget teológusi pályájának, mivel a főiskolákat bezárták. A háború után, 1946-ban docens, majd 1947-ben professzor lett az Olmützi Teológiai Főiskolán, a hittanári szakon. Ez sem tartott sokáig: 1950-ben ugyanis a kommunista hatalom bezáratta a főiskolát.
1949. október 14-én Josef Karel Matocha akkori püspök titokban segédpüspökké szentelte František Tomášeket. A kommunista rezsim azonban megakadályozta működését. VI. Pál pápa 1965. február 19-én a Prágai Érsekség apostoli adminisztrátorává nevezte ki, ám az államhatalom ezt nem ismerte el.
VI. Pál pápa 1976-ban bíborossá kreálta, de nevét „in pectore" tartotta, azaz nem hozta nyilvánosságra. Csak egy évvel később, 1977-ben vehette át hivatalosan is az érseki széket, ám a hatalom mindvégig gyanakodva figyelte és akadályozta tevékenységét.
A bársonyos forradalom alatt egyértelműen kiállt a forradalmi törekvések mellett – mint mondta, morális megfontolásból. „Nem hallgathatok, mert tudom, hogy a négy évtizede tartó jogtalanság elleni bátor tiltakozás egyesít benneteket. A szabadság oszthatatlan" – mondta 1989. november 21-én a prágai Vencel téren tüntető több mint 200 000 ember előtt.
Tomášek bíboros a bársonyos forradalom után, 1991-ben ment nyugdíjba, az érseki széket Miloslav Vlk vette át. Szellemi végrendeletében Tomášek bíboros arra kérte az embereket: mindig szálljanak szembe a rosszal, még akkor is, ha ezek az emberi küzdelmek nem mindig járnak sikerrel, és soha nem fejeződnek be.
A cseh egyház legendás alakját 1997-ben posztumusz Adalbert-díjjal tüntették ki.
Magyar Kurír