Nem a köveket: a tiszta forrást őrizzük – Székely János püspök gondolatai a család körüli vitához

A Teremtő Isten úgy alkotta meg a világot, hogy a férfi és a nő szerelméből élet fakadjon, ez a szerelem túlcsorduljon, termékeny legyen. Azt akarta, hogy az emberi élet szeretetből, szerelemből fakadjon. Nem is csak a fogantatása pillanatában, hanem később is egy gyermek a szüleinek szeretetében, ebben a szeretettel, tisztelettel, odaadással, hűséggel, vidámsággal, kedvességgel teli légkörben nőhessen fel, ebben bontakozhasson ki az egyénisége. Ezért az édesanya, amikor gyermeket vár, akkor nem terhes, hanem áldott állapotban van. A szíve alatt nem egy magzat van, akit esetleg a felnőtt világ nemkívántnak is nyilváníthat és kiiktathat az élők sorából észrevétlenül, hanem egy kicsi emberi élet, egy apró gyermek.

Vannak emberek, akik valamilyen oknál fogva inkább a saját nemükhöz éreznek vonzalmat. A kereszténység meggyőződése az, hogy amíg ez a vonzalom nem válik cselekedetté, addig az illető személy nem vétkes. Az azonosneműekhez vonzódó ember is Isten teremtménye és képmása, aki tiszteletet, befogadást, szeretetet kell, hogy kapjon. Sok esetben ezt a szeretetet és tiszteletet nem kapták és nem kapják meg a társadalomtól, gyakran a keresztényektől sem. Emiatt az ilyen személyek bocsánatát kérjük, és igyekszünk mindent megtenni, hogy a szüleik, barátaik, munkahelyük és az egyházi közösségek is a minden embert megillető szeretettel és tisztelettel viseltessenek irántuk.

A kereszténység azt is helyesnek tartja, hogy a gyermekek számára az iskolákban és másutt ismereteket adjanak át a házasságról, a nemiségről, és ezen belül szóljanak az azonosneműek iránt vonzalmat érzőkről is. Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy ezt mikor és hogyan tegyük.

Igen gyakran az ilyen tanórákon szinte szó sem esik az életre szóló szerelem, a hűség, a totális önátadás hatalmas titkáról, drámájáról és kihívásáról,

hanem csak a testi kapcsolat technikai részéről adnak némi felvilágosítást. A gyerekekben sokszor az a végső tanulság szűrődik le, hogy ha el tudják kerülni a nemi betegségeket és a nemkívánt terhességet, akkor bátran fogjanak bele a barátjukkal, barátnőjükkel való testi kapcsolatba. Az ilyesfajta felvilágosítás hatalmas károkat okoz, amelyek a gyermekek és fiatalok egész életére kiható negatív következményekkel járnak.

Újabban az a téma is megjelenik ezeken a felvilágosító órákon, hogy mindenki bátran válassza meg a maga identitását. Hiszen teljesen természetes és magától értetődő az, ha egy fiú lány szeretne inkább lenni, vagy egy lány inkább fiú. Ebben őt senki ne akadályozza és befolyásolja.

Mintha megfeledkeznénk arról, hogy az identitás nem olyan dolog, amit magunknak kitalálunk, hanem olyasvalami, amit elsősorban kapunk. Nem mi találjuk ki az anyanyelvünket, hanem kapjuk, és ezen nem tudunk változtatni. Nem mi találjuk ki a szüleink, a családunk történetét, és azt sem, hogy a történelemnek melyik korszakába születtünk.

Az ember nem a maga teremtője. Az identitás elsősorban kapott ajándék és lehetőség, talentum, amit bontakoztatnunk, gyümölcsöztetnünk kell. 

Még akkor is, ha esetleg sebzett, ebből kell elindulnunk, és nem mesterségesen egy másikat kitalálnunk.

Nagyon torz lesz az a társadalom, ahol önmagukat megteremteni akaró személyek sokasága él együtt. Az iskolában tudományosan megalapozott és építő dolgokat kellene elmondani a gyermekeknek a szerelemről, házasságról, a gyermekáldásról, és ezen belül az azonosneműekhez vonzódó embertársainkról is.

Mindenekelőtt természetesen a szerelem és szeretet nagy titkáról kellene sokat beszélni.

Az azonosneműekhez vonzódó embertársaink kapcsán fontos lenne elmondani például azt, hogy ez a vonzalom nem genetikailag determinált. Vannak olyan egypetéjű ikrek, ahol az egyikük másnemű házastárssal él boldogan, a másik azonosneműekkel létesített kapcsolatokat. El kellene mondani azt, hogy az azonosneműek iránti vonzalom kialakulásának leggyakoribb oka férfiak esetében a szimpatikus és közeli apa hiánya. El kellene mondani azt is, hogy ez a vonzalom nem százszázalékos egy-egy emberben, hanem legtöbbször nyitva áll számára a másnemű házastárssal való kapcsolat lehetőségének az útja is.

Ezzel kapcsolatban megrendítő, de ugyanakkor gyönyörű olvasni J. Nicolosi Healing of Homosexuality (Northvale, New Jersey 1993) című könyvét, amelyben tíz ember szenvedéseit és katarzisait, az ő útjukat írja le az azonosnemű párkapcsolatok világából a másneműek iránti vonzalom felé. Nem mind a tíz tudott eljutni az igazi szerelemig és házasságig egy másnemű személlyel, de mind a tíz esetben az ebben az irányban megtett lépések katartikusak és boldogítóak voltak.

Az ökológia témájában eljutott az emberiség annak felismeréséig, hogy a világnak vannak kőkemény objektív törvényei, és ha az ember ezeket nem tartja tiszteletben, akkor önmagát fogja elpusztítani. Mennyire fontos volna felismerni, hogy

nemcsak az éghajlatnak és a biológiának, hanem az emberi életnek is vannak gyönyörű, objektív törvényei.

Ezek nem ellenünk vannak, nem korlátok. Ez a Teremtő által a világba ültetetett rend egy gyönyörű harmónia, amelyet ha megértünk, amelybe ha belesimulunk, akkor megtaláljuk a boldogság, a kibontakozás útját. Milyen jó volna megérteni, hogy

a szabadság nem minden korlát lerázását, nem a pillanatnyi szeszélyeink szerinti életet, nem a gyönyörű objektív világtól való elszabadulást jelenti, hanem szabad szárnyalást a teremtett világba beültetett harmónia mentén, a szeretet szárnyalását, az igazság, a szépség, a jóság, a becsületesség, az önátadás szívet kitágító röpülését.

Ausztriában egy szülőpár arra lett figyelmes, hogy a kislányuk autókkal, kardokkal szeret játszani. Úgy érezték, a gyermek döntött, fiú akar lenni. Azóta fiúsan fésülik és öltöztetik, és már azt is eldöntötték, hogy tizenévesen, amint lehet, a megfelelő hormonkezelését is elkezdik, hogy a teste is minél fiúsabbá váljon. Mindezt a lehető legtermészetesebben, mosolyogva mesélték el a többi szülőnek. Az Egyesült Államokban súlyos büntetést kapott egy cukrász, mert nem szeretett volna egy férfi párnak két férfivel díszített esküvői tortát készíteni. Szintén az USA-ban megbüntettek egy tudóst, mert le merte írni, hogy az ő véleménye szerint az azonosneműek közötti szexuális kapcsolat nem természetes. Egy genderórán az egyetemista diákokat arra kötelezték, hogy azonosnemű párokat alkossanak, és kézenfogva sétáljanak a városban, figyeljék meg az emberek reakcióját. Mindebből az látszik, hogy az LMBTQ mozgalmak nem egyszerűen toleranciát kérnek a társadalomtól, hanem szeretnék áthatni a maguk ideológiájával az egész társadalmat, az oktatási rendszert az óvodáktól az egyetemekig, a reklámok és a filmek világát, a kultúrát, munkahelyeket és a szabadidő eltöltésének helyeit.

Kérjük az LMBTQ mozgalmakat, hogy határolódjanak el az ilyesfajta jelenségektől. A kereszténység nem kövülteket véd, nem avítt hagyományokat, hanem az élet tiszta forrásait. Ezeket szeretnénk megőrizni, és tisztán továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír