Nem lázadt fel és nem szállt le a keresztről – Nagypéntek egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban végezte a nagypénteki szertartást az egyházközség papjaival együtt.

A nagypénteki szertartás során az olvasmányok Jézus szenvedésének titkát tárják elénk. Az igeliturgia drámai csúcspontja a János evangéliuma szerinti passiótörténet (Jn 18,1–19,42), amelyet az egyházközség Bárdos Lajos Kórusa adott elő Gebri József vezényletével.

Ezután következett Palánki Ferenc megyéspüspök szentbeszéde, aki néhány éve kezdett el egy sorozatot Jézusnak a kereszten elhangzott utolsó hét szaváról a nagypénteki elmélkedéseken. Idén az ötödik mondathoz érkezett, amely a Lukács evangélista szerinti szenvedéstörténetben olvasható.

„Mire gondolhatott Jézus, amikor ezt mondta: »Atyám, a Te kezedbe ajánlom az én lelkemet«« (Lk 23,46)?!” – tett fel a kérdést a főpásztor, hozzátéve: gúnyolták, káromolták: „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” (Mt 27,40); „Másokat megmentett – mondták –, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja”; „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!” (Lk 23,35, 37). A gúnyolódás mennyire fájhatott Jézusnak, mert az Atyával való kapcsolatát emlegették gyalázkodva. Számon kérték az Istent, miért nem menti meg a Fiát, ha valóban az Ő Fia.

Úgy kell meghallanunk ezt a mondatot, hogy Jézus visszautasítja ezt a kísértést, ellene mond, és nem száll le a keresztről, nem mutatja meg isteni hatalmát, nem áll bosszút. Elmélkedjünk ezen – kérte Palánki Ferenc.

Jézus megmarad a szeretet útján, a teljes, tökéletes bizalom útján, a teljes ráhagyatkozás, az önátadás útján. Ezzel példát ad nekünk. Milyen sokszor vagyunk mi is abban a helyzetben, hogy azt mondjuk, szeretnénk lejönni a keresztről! Nincs idő a fájdalomra. Miért pont én kaptam ezt a betegséget, miért nekem nehéz az életem? Másoknak mennyivel könnyebb! Jézus erre is példát adott: teljes bizalommal hagyatkozzunk a mennyei Atyára! – hangsúlyozta a megyéspüspök.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Egri Főegyházmegye

Nagyon nehéz a passió elhangzása után megszólalni. Az ártatlanul megölt ember szenvedésének a drámája mélyen megráz bennünket – kezdte beszédét az egri bazilikában bemutatott szertartáson Ternyák Csaba. Az érsek emlékeztetett, a jövendölések nemcsak a passió egyes mozzanatait, az Üdvözítő szenvedésének részleteit írják le drámai erővel, hanem rólunk is szólnak, hiszen a mi bűneinkért feszítették keresztre, a mi békességünkért érte utol a szenvedés.

„Mi érdemeltük volna meg a büntetést, de őt végezték ki. Megrendítő belegondolni ebbe” – fogalmazott. „Az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást, mondja Izajás. Ez a gyógyulás a bűneinktől való megszabadulást és a büntetés elengedését, annak átvállalását, sőt az Isten életében való részesedést, a teljes rehabilitációt jelenti” – tette hozzá a főpásztor.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás vezette a nagypénteki szertartást az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban. A felújítás alatt álló bazilika zsúfolásig megtelt hívőkkel, hogy az egyházi év legcsendesebb napján együtt emlékezzenek meg Krisztus kereszthaláláról és térdhajlítással hódoljanak a feszület előtt.

A bíboros homíliájában rámutatott: „Jézus nem méricskélte a maga áldozatát. Ő teljes lelkéből szerette az Atyát. Nem a kötelező minimumot ajánlotta fel, hanem a teljességet, ami az ember számára maga az élet. És ezt a teljességet áldozta fel az Atyának értünk, emberekért. Bennünket is így szeret tehát, istenségének teljes méltóságával és emberségének teljes odaadásával.”

A teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Győri Egyházmegye

Nagypénteken, a szenvedés és a gyász napján a győri székesegyházban bemutatott szertartáson Veres András megyéspüspök többek közt arrról is beszélt, hogy csak nagyon nehezen értjük meg a szenvedés értelmét, de ha Jézussal szenvedünk, abban gyógyító, tisztító erő van.

A szenvedő embert csak az képes igazán megérteni, aki már maga is szenvedett vagy éppen szenved – hívta fel a figyelmet a főpásztor. – Aki megtapasztalta már a betegséget, a testi-lelki fájdalmat, akit már hagytak el, vagy becsaptak, akinek egyedül kell szembenézni a betegséggel, öregséggel, fájdalommal. A szenvedő ember akkor képes megszabadulni fájdalmától, amikor találkozik a Fájdalmas Emberrel, ahogy Cirenei Simon találkozott Jézussal és tőle fogadta el szenvedő sorsát, a keresztjét.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Hajdúdorogi Főegyházmegye

Az egyházi év legcsendesebb napja nagypéntek. A görögkatolikus templomokban sírbatételi vecsernyét végeztek, melyen Jézus elítélésére, megkínzására, halálára és temetésére emlékeztek. Debrecenben, az Attila téri főszékesegyházban Kocsis Fülöp érsek, metropolita vezette a szertartást, mely a hagyományoknak megfelelően körmenettel és a sír előtti közös imádkozással zárult.

A nagypénteki liturgikus szolgálatot nagyon szép szertartásai, lelkesítő himnuszok és dallamok, valamint mély tartalmú sztihirák jellemzik. Fő témájuk a mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedése és halála. Középpontba kerül egy fontos szimbólum is, a sírlepel, ami Isten szigorú igazságosságáról, örök szeretetéről és irántunk, bűnösökért való mérhetetlen irgalmasságáról beszél nekünk.

E napon Seszták István főhelynök szólította meg a híveket, s tanítása elején rögtön rávilágított arra, hogy életünk és hitünk legnagyobb kérdései vesznek körül minket nagypénteken. Ám nem feltétlen szomorú ez a nap, hiszen Krisztus értünk, a mi üdvösségünkért vállalt, egészen pontosan önként vállalt kereszthalálát ünnepeljük, melyben feltárul a mi Istenünk és a mi Krisztusunk titka. Természetesen úgy, hogy ez mindvégig megmarad misztériumnak.

„Az imént az evangéliumból olvastunk, egészen pontosan evangéliumot olvastunk. Azaz örömhírt, azt a jó hírt, mely által és amelyben az Isten kinyilatkoztatta magát. Az ember számára legérthetőbben mutatta meg magát. Ő ilyen!” – hangsúlyozta a főhelynök, majd hozzátette, az emberi értelem számára megválaszolhatatlan, látszólag önellentmondásban lévő titkok jelentik hitünk igazi erőforrásait. Ezek között a legnagyobb pedig a kereszt, ami a zsidóknak botrány, a pogányoknak oktalanság, de nekünk Isten ereje. Ahogy Szent Pál fogalmaz, akik üdvözülnek, azoknak Isten ereje. Azaz a kereszt titkában, annak felfoghatatlan fürkészésében van az ember, az emberiség üdvössége – tette hozzá a szónok.

A vecsernye legszebb pillanatai voltak azok, amikor Kocsis Fülöp érsek-metropolita háromszor megtömjénezte az oltárra terített, Krisztus testét ábrázoló sírlepelt, amit aztán a magasba emelve vittek körbe a főszékesegyház körül.

A körmenet közben fennhangon énekelték a hívek a tropárt: „Az istenfélő József levevén a fáról a te legtisztább testedet, tiszta gyolcsba göngyölé és illatos szerekkel ellátva új sírba helyezé.” Majd a sírlepel alatt fejet hajtva léphettek be ismét a templomba. A szertartás végén a virágokkal díszített szentsíron elhelyezték a liturgikus kendőt, amit csókkal illethettek a hívek is.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Jézus kereszthalálának órájában Bábel Balázs érsek keresztúti imát vezetett a kalocsai főszékesegyházban. Az elmélkedéseket az öt éve elhunyt egri érsektől, Seregély Istvántól kölcsönözte a főpásztor. Az elmélkedő ima felkészítette a híveket az esti szertartásokra.

Az esti szertartáson a főszékesegyházi kórus megható passióéneklése után a főpásztor a nap liturgiájáról elmélkedett. Elmondta, a történelem azt mutatja, hogy az ember nem rendült meg eléggé Jézus szenvedésén. Az ember ma is úgy gondolja, hogy elég az emberi értelem, a praktikus észjárás ahhoz, hogy a világot igazgatni tudja. Ám az okos és művelt ember olyan háborúban van, amelyről már azt gondoltuk, hogy többé nem fog megismétlődni. Úgy gondoltuk, hogy az ember már nem fog pusztítani, amikor már arra is rájött, hogy a világot is védeni kell.

Bábel Balázs felidézte, egy híres színész azt nyilatkozta a napokban, hogy nem volt megváltás, mert akkor az emberek jobbak lennének, de ám ez a megváltás félreértése az érsek szerint. Jézus óva intett ugyanis a gonoszságtól. Beszélt háborúról, üldözésről, a gonoszság fellépéséről. Még az Egyházról is azt mondta az Úr, hogy benne lesz a konkoly is. De akkor mi a megváltás? Az, hogy a bűneink bocsánatot nyernek. Ha őszintén megbánjuk a bűneinket, akkor Isten irgalmas atyaként hazafogad bennünket. Így a nagy szenvedéseknek és a megpróbáltatásoknak is lesz értelme. Erre tanít Jézus keresztje – figyelmeztetett a főpásztor.

*

Kaposvári Egyházmegye

Krisztus kínszenvedésének, kereszthalálának és sírba tételének napján Varga László megyéspüspök vezetett nagypénteki szertartást a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban.

A főpásztor rámutatott, Jézus példát adott nekünk, hogy amint ő cselekedett, mi is úgy cselekedjünk. Szemléljük most Jézus szenvedését két oldalról. Mit nem tett, miközben szenvedett, s mit tett a szenvedése közepette? – hívta együttgondolkodásra a híveket.

Mit nem tett? Nem ítélkezett. Felette lehetett ítélkezni, de ő nem ítélkezett. Nem kérte ki magának a rágalmakat és nem védte meg magát. Arcul lehetett ütni, le lehetett köpdösni, fel lehetett pofozni, meg lehetett korbácsolni. Nem lázadt fel és nem szállt le a keresztről. Pedig azt mondták neki: „ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről, és hiszünk neked!”

Mit tett? Magára vette a keresztet, felvette és végigvitte. Megbocsátott, és azt kérte az Atyától, hogy bocsásson meg ő is a gyilkosainak. Szerette az ellenségeit és ebben elment a végsőkig. Meghalt értük, odaadta az életét értük. Átadta magát a mennyei Atya szeretetébe és engedelmes volt egészen a halálig. Ezért Isten felmagasztalta őt.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Miskolci Egyházmegye

Krisztust a hagyomány szerint a nap kilencedik órájában feszítették keresztre, ebben a délutáni órában kezdődött a sírbatételi nagyvecsernye szertartása a miskolci székesegyházban Orosz Atanáz megyéspüspök vezetésével. Homíliájában a főpásztor a kereszt alatt szomorkodó Istenszülő szempontjából állította Jézus szenvedését a figyelem középpontjába.

A székesegyházban Jézus kereszthalálát ábrázoló mennyezeti ikonon a kereszt alatt álló alakok között láthatjuk Máriát, az Istenanyát és a szeretett tanítványt, Jánost. Az ő szerepüket emelte ki a helyi főpásztor: „A kereszt alatt álló két személyhez így szólt a Megváltó: „Asszony, íme a te fiad!” – „Íme, a te anyád!” Miután pedig Jézus rábízta a szeretett tanítványát, Jánost édesanyjára, Máriára, látta, hogy „minden beteljesedett”.

A teremtés művének beteljesedése nem más, mint az Egyház születése, amelyet Mária képvisel az anya szerepében és János a hívek szerepében, ezt találjuk meg János evangéliumában is. A keresztre feszített Krisztus a legnagyobb fájdalom közepette Anyjára és a szeretett tanítványra mutatva alapította meg nagy családját.

„Mária a Kálvárián nemcsak a „fájdalmas Anya”, hanem a remény anyja is – mondta Orosz Atanáz püspök, majd hozzátette: „Hitte, hogy Isten képes feltámasztani Fiát. A kereszt alatt Mária engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével.”

De a fájdalmas Anya, aki szent Fiát gyászolta a kereszt alatt, képvisel sok mai édesanyát is, akik földrengésben vagy éppen a keleti fronton veszítették el fiaikat. És Ferenc pápa is ezt erősítette meg szerdai általános kihallgatása során: „a kereszt előtt álló Máriára, a Szűzanyára tekintve az édesanyákra gondolok: a háborúban elesett ukrán és orosz katonák édesanyáira. Ők halott gyermekek édesanyjai. Imádkozzunk ezekért az édesanyákért!”

A teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Nyíregyházi Egyházmegye

Nagypénteken a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban nagyon sokan kísérték figyelemmel és imáikkal Krisztus halálára és sírba tételére emlékező szertartást. A templom sötétje mégis bensőséges meghittségbe burkolta a teret, mintegy családdá szelídítve a tömeget.

A szertartást végző hieracha, Szocska Ábel püspök tanúságtételre hívta bírósági helynökét, Horváth Tamás atyát, aki a szenvedések, a nehézségek, krízisek egyéni és közösségben megélt fokozatairól, s ezzel összefüggésben alakuló és változó istenkapcsolatainkról beszélt.

„Nagypénteken az Édes Üdvözítő sírba tétele után mindannyiunk szíve megrendül” – kezdte beszédét Tamás atya, s mindannyiunk közös tapasztalatából, a temetéskor, valamint mások elvesztésekor érzett fájdalomból indult gondolatmenete.

A mikéntek és hogyanok előbb vagy utóbb megjelennek az életünkben, melyek a megélt baj, nehézség során megfogalmazódnak, s a kétségbeesésünk elmélyül. József és Nikodémus is kétségek közé került, s maga Krisztus is a kereszten hangot ad kétségbeesésének és a 22. zsoltárt idézi: „én Istenem, miért hagytál el engem«”. E szavak bennünk is elhangzanak, mikor azt érezzük, nem tud rajunk már senki segíteni – mutatott rá a tanúságtevő.

Nemes Nagy Ágnes Istenről című szabadversét idézte a lelkipásztor: „Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod te, milyen a félelem? A testi kín?” – a szemrehányás szavai ezek az Isten felé bennünk, mikor kétségbeesünk.

„De ha csupán ez lenne és maradna meg fájdalmunkban, gyászunkban, nehézségeinkben, az elvenné a reményünket. A kétségbeesés tanít is: segít újraértelmezni az életünket, átkalibrálni a lelkünket és gondolatainkat. Meglátjuk általa, hogy időnként az embernek szemléletmódot kell váltania” – mondta Horváth Tamás, aki maga is átélte már életében ezt. De saját betegségén túltekintve a világban másokat ért tragédiákat hozta a hallgatók elé.

Mert amikor elmúlik az emberből a duzzogás és zúgolódás, s a hitét elő tudja kaparni lelke mélyéről, olyan dolgok történnek, melyekre nem számított, s akkor hálát kezd érezni. „Kezded megérteni, mi miért történhetett, s ha még nagyobb erőt veszel magadon, megtalál Jézus a Szentírásban, mely neked szól, egyenesen hozzád, s a sorok (ha mégoly ismerősek, sokat olvasottak is), immár új jelentéssel bírnak” – hallatszott ki szavai mögül az erőpróba, mely személyes életében is küzdelmek elé állította.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Székesfehérvári Egyházmegye

 

A székesfehérvári székesegyházban a nagypénteki szertartást Spányi Antal megyéspüspök vezette, aki a csöndes bevonulás után arcra borult az oltár előtt. Mindenki más térden imádkozott.

A szertartást az igeliturgia nyitotta meg, melyet követett az olvasmányok fölolvasása és a passió eléneklése, majd átvezetés nélkül a rövid homília.

Ebben a főpásztor elmondta, hogy a mai estén a passiót hallgatva lélekben jelen voltunk az eseményeken, és „láttuk”, hogy beteljesedett az Írás. Nem elég megrendülnünk a szenvedés láttán, hanem tudatában kell lennünk annak, hogy mi történt. Krisztust a mi bűneink juttatták a keresztre, közünk van mindahhoz, ami a mai napon történt és történik.

Mindez nem „csak úgy véletlenül” megtörtént Krisztussal, hanem vállalta, elfogadta értünk. A keresztet magához ölelte, olyannyira, hogy szinte „azonosult” vele, amikor hozzá szögezték. A megváltott és szabad létünkért Jézus drága árat fizetett, és ez tette lehetővé, hogy elindulhassunk egy új és szent élet útján.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Szombathelyi Egyházmegye

A szombathelyi székesegyházban a nagypéntek közös zsolozsmával kezdődött, amelyet Székely János megyéspüspök az egyházmegye kispapjaival, papokkal és a hívekkel közösen imádkozott.

Délután három órakor Krisztus kereszthalálára érseki szentmisével emlékeztek, a szertartás főcelebránsa Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek volt.

A szentmise elején az érsek leborult az üres oltár előtt a földre. Az olvasmányok elhangzása után Székely János megyéspüspök a kispapokkal együtt énekelte a passiót, az Úr szenvedésének történetét.

Ezt követte Márfi Gyula érsek szentbeszéde, melyben arról beszélt, hogy mi a jelentősége a keresztnek, a szenvedésnek a mi életünkben. Kifejtette, hogy vezekelhetünk a saját bűneinkért, másrészt a szenvedés által tökéletesebb emberek lehetünk, valamint másokért engesztelhetünk.

Mi mindannyian bűnösök vagyunk, jó, hogy vezekelhetünk. Engesztelhetünk másokért szeretetből. Így válhatunk hasonlóvá a Megváltóhoz – hangsúlyozta az érsek.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Váci Egyházmegye

Vácon a Barátok templomában tartották meg a központi nagypénteki szertartást, amelyet Marton Zsolt püspök vezetett és amelyen az egyházmegye szeminaristái is az asszisztencia tagjai voltak, közreműködött a váci székesegyház kórusa Varga László vezényletével.

A szentbeszédet Molnár Zsolt vác-hétkápolnai plébános mondta. A homília elején rámutatott, hogy az evangélista nem részletezte Jézus szenvedését, mert nem a szánalom felkeltése volt a célja, hanem az, hogy a passiót hallgatva Krisztust jobban megismerje és hitre jusson a hallgató, és kapcsolatba kerüljön Jézussal. „Nekünk az az elsődleges feladatunk, hogy megnézzük, mi van a szenvedéstörténet mögött, hogy megértsük, mi az a szeretet, ami erre a súlyos áldozatra késztette Jézust. Majd önfeláldozását vonatkoztassuk magunkra, azaz tudatosítsuk magunkban, hogy személyesen értünk is meghalt a kereszten azért, hogy életünk legyen.”

Molnár Zsolt rámutatott, a történet többi szereplőjével szemben a jobb latornak fontos volt, hogy kapcsolatba kerüljön Jézussal és ezért Jézus csak neki ígérte meg, hogy még aznap vele lesz a paradicsomban. „Számunkra is az a központi kérdés, hogy felismerjük-e Jézust halálában és feltámadásában. Elfogadjuk-e, hogy Ő életünk megváltója, akarunk-e kapcsolatban lenni vele. Minél jobban törekszünk arra, hogy felismerjük őt, annál jobban tudjuk követni őt és vele együtt kérhetjük majd, hogy rólunk is emlékezzen meg. ha eljön az Ő országa” – fogalmazott Molnár Zsolt.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Veszprémi Főegyházmegye

Nagypénteken este Krisztus kereszthalálára emlékeztek a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban is, a szertartást Udvardy György érsek vezette.

A nagypénteki szertartás három részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozásból. Az igeliturgia során a passiót a Szent Mihály Kamarakórus énekelte, Kulcsár Dávid káplánnal kiegészülve.

Udvardy György prédikációjában elmondta, hogy az isteni irgalomnak eltörölhetetlen pecsétje, jele Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának kereszthalála. Mi, keresztények, akik ismerjük Krisztust és elköteleztük magunkat Krisztus mellett, kereszthaláláról is csak úgy tudunk elmélkedni, úgy tudunk gondolkodni, hogy már hiszünk a feltámadásban. Ezért merünk kérni az Istentől, mert tudjuk, hogy megváltott bennünket, mert tudjuk, újjáteremti a reményünket, szabadságunkat, a kapcsolatunkat vele, és a bizalmat. Ezért merünk kérni, ezért fordulunk kéréseinkkel hozzá és ezért borulunk le Jézus Krisztus keresztje előtt, mert számunkra az élet fája, a remény, a megújulás.

Az érsek kiemelte, hogy hatalmas erőt kapunk. Micsoda ajándék ez, és nemcsak nagypénteken, nemcsak húsvét vasárnap hajnalán, hanem életünk minden pillanatában. Ezért merünk meghalni, ezért akarunk újból engedelmesek lenni, akarunk újból bízni az Istenben, mert hisszük, hogy Jézus Krisztus kereszthalála az életet szerezte meg nekünk. Hála van a szívünkben, ezért merünk kérni és ezért akarunk leborulni előtte, nagy-nagy alázattal és hálával a szívünkben.

A főpásztor ezután a virágvasárnapon letakart feszületről levette a leplet és mindenkit szólított az imádásra: „Íme a szent keresztfa, rajta függött valaha a világnak váltsága!; majd kezdetét vette a kereszt előtti hódolat. A szertartás befejezéseként a főpásztor jelképesen megnyitotta a szentsírt.

A teljes szentbeszéd ITT olvasható a beszámoló után.

 

Forrás: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye; Egri Főegyházmegye; Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; Győri Egyházmegye; H. Varga Eszter/Hajdúdorogi Főegyházmegye; Fülöp Ernő/Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye; Kaposvári Egyházmegye; Miskolci Egyházmegye; P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye; Székesfehérvári Egyházmegye; Szombathelyi Egyházmegye; Váci Egyházmegye; Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye; Federics Róbert/Egri Főegyházmegye; Prófusz Ádám/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; Ábrahám Kitti/Győri Egyházmegye; Hajdúdorogi Főegyházmegye; Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye; Kling Márk/Kaposvári Egyházmegye; Miskolci Egyházmegye; P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye; Kovács Marcell/Székesfehérvári Egyházmegye; Szombathelyi Egyházmegye; Váci Egyházmegye; Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír