Nem lesz irányváltás vagy gyökeres fordulat – Hortobágyi Cirill főapát XIV. Leó pápáról

– Mi a véleménye a konklávé döntéséről?

– Bölcs döntést hoztak, és feltűnően gyorsan választották meg a pápát. Ami nem azt üzeni, hogy bármilyen kényszer hatása alatt döntöttek volna, azaz a jelölt egy kényszerű kompromisszum eredménye lenne. Éppen ellenkezőleg: a bíborosok nagy egyetértésével találkozott az ő személye, eddigi munkássága, szolgálata az Egyházban. A konklávé, az egész világegyházat képviselő pápaválasztó bíborosi testület döntésével világossá tette, hogy

nem lesz irányváltás vagy gyökeres fordulat. A Katolikus Egyház folytatni akarja a Ferenc által megkezdett utat, az emberekhez közel lépő, az emberek tényleges élethelyzetét jól ismerő és lelkipásztori beállítottságú pápai magatartást;

és természetesen megőrizni a krisztusi egységet, elkerülni bármilyen újabb egyházszakadást. Talán erre is utal XIV. Leó pápai jelmondata: „In Illo uno unum” – „Benne, az Egyetlenben mind egyek vagyunk”.

– Mit emelne ki a pápa eddigi szolgálataiból?

– Mivel a Pannonhalmi Főapátság is egy nemzetközi beágyazottságú és kapcsolatrendszerű egyházi intézmény, talán azt emelném ki, hogy az új pápa nagy világtapasztalattal rendelkezik. Ugyan az Egyesült Államokban született és tanult, de hamar Peruba került, és évtizedeken át Dél-Amerikában, az Egyház legdinamikusabban növekvő szegletében szolgált. Egy szerzetesrend, az Ágoston-rend tagja lett, és fiatalon, alig harmincévesen került misszióba. A szegények között végzett szolgálata sokrétű volt, nemcsak lelkipásztori – ez is lényeges a személyisége, értékrendje szempontjából. Helyi és általános elöljáró is volt, aki Ferenc pápát még Latin-Amerikából ismerte, barátság volt közöttük. Nem véletlenül hívta meg őt elődje a Püspöki Dikasztérium élére, ami a világegyház püspökeinek jelentős részét kiválasztó és felügyelő vatikáni szerv. Ez a dikasztérum (ami a civil minisztériumnak felel meg) felel a jövő egyházáért, hiszen a jövő püspökeit itt választják ki, tehát előkelő helyet foglal el a vatikáni struktúrában, a katolikus tanításért felelős Hittani Dikasztérium után következik a rangsorban. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen fontos szervezet vezetője nemcsak szoros kapcsolatban áll a pápával, hanem értékrendjük is megegyezik. Elmondhatjuk, hogy

XIV. Leó révén valódi folytonosság jön létre.

Szerzetesi és missziós tapasztalata igen lényeges például a Ferenc által megkezdett szinodális út, a párbeszéd folytatásában, amelynek fontosságát első beszédében is kiemelte. Fontos különbségnek látom azonban a két „latin-amerikai” pápa között, hogy XIV. Leó kánonjogász. Miért lényeges ez? Azért, mert mindenfajta útkeresést, a kísérletezés időszakát a strukturálás időszaka kell hogy kövessen, azaz a jog nyelvén is meg kell fogalmazni, hogy az beépülhessen a szervezetbe és a napi gyakorlatokba. Ferenc pápa karizmatikus hozzáállásával, a Szentlélekre figyelő érzékenységével olykor zavarba ejtő, ám a lelkünket lángra lobbantó állításokat mondott és cselekedett. Működését evangéliumi gyökerű spontaneitás, szabad útkeresés jellemezte, ami zseniális ötleteket is termett. Szükséges ezután egy következő fázisba lépni, amikor a tapasztalatokat hatékonyan deklaráljuk éppen a megvalósíthatóság és folytonosság miatt, hogy ne csak egy-egy fellobbanó láng és lelkesedés maradjon utána.

– Várhatóak-e reformok az Egyházban azzal, hogy egy kánonjogász pápánk lett, nőtt-e ennek az esélye?

– XIV. Leó folytatja Ferenc pápa útját, amiben van egy útkeresés és van egy kijelölt irány. Az elért eredményeket rögzíteni kell. Például sokan azt mondják, hogy a Ferenc által megkezdett szinodalitás egy nagyon szép kezdeményezés, kísérlet, de egészen addig, amíg a Codex Iuris Canonici, az Egyházi Törvénykönyv nem változik meg, addig csak egy lehetőség, amit bármelyik püspök elutasíthat. Pedig a szinodalitás nagyon fontos jövőbeni folyamatokat takar, aminek jelentését és jelentőségét még mindannyian tanuljuk. Ahogy a szinodális folyamatért felelős Mario Grech bíboros, a püspöki szinódus főtitkára pannonhalmi konferenciánkon is megfogalmazta:

a szinodális működés során a Szentlélek a kezdeményező, és nem az emberek; lényege az egység és a testvériség. Túlmutat a Katolikus Egyház keretein, és magába foglalja az egész keresztény világot.

Olyan közös tér, ahol egymás meghallgatásával valódi találkozás, vélemény- és gondolatcsere jön létre. Meg kell tehát találnunk a szinodális egyháznak azt a formáját, amelyben mindenki tanulhat valamit egymástól. El kell mélyíteni a kapcsolatainkat más keresztény egyházakkal, hiszen egy úton haladunk, amibe az egész emberiséget fel kell ölelni. A kereszténység hordozza annak a lehetőségét, hogy az emberi különbözőségek miatti ellenségeskedés megszűnjön. Megnyugtató, hogy az új pápa első szavaival nyomatékosan hangsúlyozta a szinodalitás fenntartásának igényét. Ferenc még 2028-ig meghosszabbította a Katolikus Egyház szinodális folyamatát, de ha egy konzervatív bíborost választottak volna egyházfőnek, könnyen elképzelhető, hogy megakasztotta volna ezt a reményteli folyamatot. Úgy tűnik, hogy erre sem fog sor kerülni, és XIV. Leó a szinodalitással kiteljesíti a II. Vatikáni Zsinat szellemiségét az egész Egyházra.

– A Pannonhalmi Főapátság közvetlenül a Vatikánhoz tartozik egyházjogilag. Van-e valamilyen bevett eljárás, amikor az új pápa megválasztásával megváltozik a közvetlen elöljáró, azaz a Szentatya személye?

– A sede vacante, hála Istennek, nagyon rövid ideig tartott, és az élet megy tovább. Természetesen jelezni fogjuk örömünket, hálánkat és gratulációnkat XIV. Leó pápának egy levél formájában, amelynek megfogalmazásában a pannonhalmi szerzetesi közösség részt vesz, ezért ennek megírásához szükségünk van még pár napra.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Területi Főapátság

Magyar Kurír