Nem mondhatunk le a szeretet dialógusáról!

Hazai – 2014. május 26., hétfő | 19:48

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nostra Aetate konferenciája délutáni részében a keresztény–zsidó, keresztény–muzulmán és a katolikus–evangélikus párbeszédről, valamint az aktív együttműködésről esett szó.

 

A II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate kezdetű, a katolikus Egyház és más vallások viszonyáról szóló dokumentumáról szóló tudományos konferencia délutáni szessziójában elsőként Fodor György egyetemi tanár tartott előadást a katolikus–zsidó–iszlám párbeszédről. Hangsúlyozta, mivel párbeszédet igazán két fél tud folytatni, külön-külön beszél a katolikus–zsidó, majd a katolikus–iszlám párbeszédről. A katolikus–zsidó párbeszédben még a Nostra Aetate dokumentum megszületése előtt mérföldkövet jelentett a két vallás közti párbeszédre hivatott pápai bizottság felállítása. A dokumentum kiadását követően fontos állomás volt 2005 szeptemberében a Pápai Gergely Egyetemen rendezett tanácskozás, amely a Nostra Aetate vallásközi kapcsolatokra gyakorolt hatását vizsgálta. Ezen megállapították, hogy minden kontinensen rendeztek vallásközi találkozókat, II. János Pál pápa elmélyítette a zsidókkal való kapcsolatot, bilaterális egyezmények születtek és megerősödött a közös tudományos tevékenység is. Fontos következtetés volt, hogy a párbeszédet tovább kell mélyíteni.

A Szentszék által kiadott hivatalos dokumentumok tanúsítják, hogy az Egyház a másik fél hittételeinek és a vallásszabadság tiszteletének irányelvei mentén haladt. Fontos lett továbbá az imádságban, elmélkedésben való találkozás Isten színe előtt, amelyhez alázat és bátorság szükséges.

Az iszlámmal folytatott párbeszéd bonyolultabb – állapította meg az előadó. – Egyrészt nincs meg az a kontinuitás, amely az Ó- és az Újszövetséget egybeköti, másrészt az iszlámon belül is ellentétek feszülnek, nincs közös tanítóhivatal. Ugyanakkor nagyon fontos az, amit egy közel-keleti nuncius megfogalmazott: „Nem mondhatunk le a szeretet dialógusáról!”

Fodor György felvetette a kérdést, vajon nem egyoldalú-e az iszlámmal folytatott párbeszéd, majd II. János Pál szavaival válaszolt a dilemmára: „az Egyháznak Jézus tanítása alapján ezt kell tennie”, még ha aszimmetrikus is a közeledés.

A délután második előadója, Fabiny Tamás evangélikus püspök előadása kezdetén rámutatott, hogy amikor a lutheránus egyház 2017-ben a reformációra emlékezik majd, már a szóhasználatban is hangsúlyozza, hogy nem triumfalista módon teszi: nem ünneplésnek nevezi, hanem emlékezésnek.

1967 óta a katolikus–evangélikus kapcsolatok felélénkültek, az akkor létrehozott vegyesbizottság aktívan tevékenykedik. A püspök felhívta a figyelmet az ökumené fontos állomására, amelyet a Lutheránus Világszövetség és a Katolikus Egyház által 1999-ben, Augsburgban aláírt közös nyilatkozat, a katolikus és evangélikus egyházi kiátkozások visszavonása jelentett. Ez a dokumentum is bizonyítja, hogy néhány hónapos párbeszéd képes áthidalni több száz évre visszanyúló ellentéteket is. Gesztusértékű volt, hogy Augsburgban írták alá a nyilatkozatot, abban a városban, ahol korábban az ágostai hitvallást elfogadták. Hitet tettek amellett, hogy kívánatos a párbeszéd, a cél pedig az egység a különbözőségekben. II. János Pál pápával együtt vallják: az ökumenikus mozgalom irreverzibilis folyamat. Fabiny püspök bemutatott egy filmfelvételt, amelyen Cassidy bíboros arról beszélt, Luther mekkora hatást gyakorolt az egész kereszténységre. Hangsúlyozta: mindannyian együtt örökösei vagyunk annak a korszaknak, és ma már arra is képesek vagyunk, hogy együtt fogalmazzuk meg a hatását. A keresztény egység felé tartó folyamat célja, hogy megvalósuljon a látható egység. 

Fabiny Tamás bemutatta azt a párbeszéd jegyében nemrég megjelent füzetet, amely angolul a From conflict to comunion (magyarul: A szembenállástól a közösségig) címet viseli. A gyógyító emlékezés és a megbékélt sokféleség jegyében született írás a reformáció összefoglalása katolikus és evangélikus szempontból. A szerzők hangsúlyozzák, hogy Luther nem akart új egyházat létrehozni, az Egyház egységének híve volt; nem mossák el a határvonalakat; az evangéliumot helyezik a középpontba, megállapítva: „mi, keresztények nem mindig voltunk hűségesek az evangéliumhoz”. A kötet a párbeszéd következő állomásait a papi hivatás és az Eucharisztia témájában jelöli meg.

Szőke Péter, a Szent Egyed Közösség magyarországi felelőse Aktív együttműködés a közös értékek megőrzéséért a XXI. század társadalmain belül címmel a konkrét gesztusok fontosságáról beszélt. Hangsúlyozta: az első közös érték mindenki számára a béke, és a béke Isten neve mindhárom nagy monoteista vallásban. XII. Piusz a II. világháború kitörésekor megállapította: „Semmi nem vész el a békével, de minden elveszhet a háborúval.” Ferenc pápa hasonló módon érvel: „Minden elvész a háborúval, minden megnyerhető békével.” Az Evangelii Gaudiumban hangsúlyozza: a vallások közötti párbeszéd a világ békéjének feltétele, és ezért kötelessége minden vallásnak. Szőke Péter emlékeztetett arra, hogy az egység nem is olyan régen még a katolikusok között sem volt egyértelmű: a világháborúban 124 millió katolikus állt az antant, 65 millió katolikus pedig a központi hatalmak oldalán egymás ellenfeleiként.

A Nostra Aetate a béke és az egység iránti aggodalom jegyében született, iránytűt, szókincset adott az Egyháznak – mondta Szőke Péter. – Megvalósításra várt, és vár ma is. Ennek a megvalósításnak korszakalkotó állomása volt az a vallások közötti béketalálkozó, amelyet II. János Pál pápa hívott össze Assisiben 1987-ben. A pápa hitte, hogy a vallások mélyéből a béke energiái szabadulhatnak fel, és tudta, hogy a béke nem lehetséges imádság nélkül. Andrea Riccardi, a Szent Egyed Közösség alapítója úgy vélte, lehetséges és szükséges Assisi lelkületének folytatása. A találkozókat évente megszervezik, maga II. János Pál is buzdította a közösséget a folytatásra. Kezdetben két katolikus bíboros vett részt a találkozón, ma már jópáran; ehhez hasonlóan a részt vevő keresztény felekezetek és más vallások vezetőinek száma is egyre növekszik. Magyarországról egy-egy alkalommal részt vett Schweitzer József főrabbi, Várszegi Asztrik főapát, Erdő Péter bíboros és Beer Miklós püspök. Az évente különböző európai nagyvárosokban megrendezett békeimádság ünnepélyes szertartássá nemesedett, ugyanakkor fontos, hogy a városok népe is részt vesz benne, alkalmai nyitottak.

A Szent Egyed Közösség a szegényekhez való hűséggel vallja, hogy a háború a szegénység forrása, ily módon a vallásközi párbeszéd és az ökumenikus párbeszéd is a szegények szolgálatának egy formája – mutatott rá a közösség magyarországi felelőse. – Ahogyan Athenagoras konstantinápolyi pátriárka mondta: az ökumené szolgálat; ahol az egyházak egymás nővérei, ott a népek egymás fivérei lesznek.

Szőke Péter hangsúlyozta: az imádság a hívők gyenge ereje, vagy Szolovjovval szólva: az imádság a hívő ember első műve. A párbeszéd időnként válságba kerül, ahogy 2001. szeptember 11-ét követően is történt. II. János Pál és XVI. Benedek válasza azonban egyértelmű volt: nem a párbeszéd elhagyása a válasz, hanem éppen a párbeszéd folytatása.

Az előadó felidézte, amit egy holokauszot túlélt idős asszony, Fahidi Éva mondott neki egyszer: „a papokon múlik Magyarország sorsa”. Rámutatott: nagyon sokan fordulnak ma reménnyel az Egyház felé. A közösség Pécsen minden évben megemlékezik a holokausztban elhurcolt baranyai áldozatokról. Jóvá tenni a jóvátehetetlent azzal kell, hogy arra neveljük a fiatalokat, érezzenek együtt a szenvedőkkel, a megalázottakkal.

Mohos Gábor, a Magyar Püspöki Konferencia titkára az előadóknak köszönetet mondva hangsúlyozta: Jézusra tekintve kötelességünk a konkrét cselekvés, hinnünk kell a békében, és ezt a hitet terjesztenünk kell.

Szuromi Szabolcs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora zárszavában a dialógus és a konkrét cselekvés fontosságáról szólt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a béke, a shalom nem csupán a háború hiánya, hanem életforma. „A holokauszt hetvenedik évfordulójáról nem szabad megfeledkeznünk – hangsúlyozta. – A II. világháború kegyetlensége választóvonal, a holokauszttal új, idegen elem került be az európai kultúrába, amelynek elutasítása erkölcsi kötelessége mindenkinek. Ez az erkölcsi kötelesség nem felekezethez kötött: minden emberre vonatkozik.”

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria