Nem nemző, hanem teremtő erővel – Gyümölcsoltó Boldogasszony, idén húsvéti időben

A húsvéti időszak jellemzően nem a megtestesülés, hanem a megváltás misztériumát helyezi figyelmünk fókuszpontjába. Méltán, hiszen az apostoli igehirdetés fő mozgatórugója az a húsvét hajnalán felizzó öröm, melyet a tanítványok hivatottak továbbadni. A Feltámadottal személyesen találkozó, és róla a Lélek tüzében tanúságot tevő, hitükben éppen, hogy újjáéledő apostolok számára ugyanis az Úr győzelméről való tanúságtétel a lényeg. Karácsony titka ekkor még nincs az érdeklődés középpontjában, jóval később azonban megindul az előzmények felderítése, fölismerve, hogy „az Ige testté lett” (Jn 1,14), mégpedig éppen azért, hogy majdan üdvösséget hozzon. Ebben a visszatekintő, „okfeltáró” folyamatban minden bizonnyal Máriának is jut szerep, aki csendes jelenlétével az apostolok mellett áll, immár az Egyház Anyjaként, és az Ősegyház életében való részvételének egyik jeles megnyilvánulásaként az ő személyes emlékezései is formálhatják az apostoli hagyományban a gyermekségtörténet kialakulását.

Húsvét nyolcada után az idei évben rögtön a „Szűzanyával ünneplünk”.

Joggal állíthatjuk ezt Gyümölcsoltó Boldogasszony napjáról, hiszen, bár elnevezése szerint Urunk születésének hírüladását ünnepeljük ekkor, Szent VI. Pál pápát idézve mégis ez „egyszerre ünnepe Krisztusnak és a Szent Szűznek: azaz Isten Igéjéé, aki Mária Fiává lesz (Mk 6,3) és a Szent Szűzé, aki Isten Anyja lesz” (Marialis cultus, 6).

Idén rendhagyó időpontban találjuk ezt az ünnepet – de miért? A korai húsvétra tekintettel! Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepének rendszerint minden év március 25-én visszatérő napja – mely pontosan kilenc hónappal előzi meg a karácsonyt – ugyanis ebben az évben nagyhétfőre esett volna.

A latin egyházi hagyomány persze ilyenkor sem hagyja el ezt az ünnepet – főünnepeket amúgy is kötelező megülni! –, hanem áthelyezi azt.

Ehhez hasonlóan jár el akkor is, amikor nem Nagyhétre, hanem húsvét hetére esik. (Egy, a mostaninál is korábbi húsvét esetében az is elfordult már, hogy Szent József főünnepe a nagyhét előtti időszakra, Gyümölcsoltó Boldogasszonyé pedig a Fényeshét utánra került.) Így jobban sikerül megőrizni Urunk szenvedésére és feltámadására összpontosítva a megváltás misztériumának sajátos ragyogását, és a Hírüladás ettől „eltérő tartalmú” ünnepének sem a nagyheti-húsvéti események egymással szoros egységet képező atmoszférájából hirtelen kiszakadva kell külön figyelmet szentelni.

Fontos megjegyezni azonban, hogy keleti lelkület másképp közelít: amikor „Szűz Mária örömhírvételének” napja mégis a fentebb jelzett időszakra esik, az Ige emberré válásának jeles ünnepe keleti rítusú és ortodox testvéreink gyakorlatában soha nem „utazik”, hanem a liturgia az ő megközelítésükben csodálatos összefüggéseket tár fel ilyenkor a megtestesülés és a megváltás titkának bensőséges kapcsolatáról.

Krisztusnak saját, megdicsőült testében való feltámadásában a Szentlélek újjáalkotó működését érhetjük tetten.

Ugyanez az Isteni Fuvallat fogja majd a pünkösdi lángokban igazán „apostolokká formálni” a korábban tétovázó tanítványokat. És ugyanennek az isteni Léleknek a diszkrét, ám hatékony működésére mutat rá Szent Lukács, amikor a „férfit nem ismerő” (vö. 1,34) Názáreti Szűzre a „Magasságbeli erejének” (1,35) leszállását ígéri Gábor angyal. Az evangélista messze elkerüli a mítoszok sokszor bizarr „isten-nemzési” történeteinek mesés világát, így az Ige emberi természetet magára öltő mozzanatában nem közvetlenül a mennyei Atyát nevezi meg, hogy még sejtetve sem legyen isteni részről semmilyen férfias nemző erő. „A Szentlélek száll le rád” (1,35) – halljuk, és nem véletlenül ebben a formában! A Lélek – to Pneuma – ugyanis a görögben semleges nemű, így az üdvtörténet e jeles fordulópontján is az emberi nemiség fölött álló,

Mária testében nem nemző, hanem teremtő erővel fellépő harmadik isteni Személy működését tapasztaljuk,

aki által Isten már a kezdet kezdetén is mindent alkotott (vö. Ter 1,2) és akinek erejében a Mindenható az idők végén majd mindent újjá is teremt (vö. Jel 21,5).

Egyáltalán nem idegen tehát a megtestesülés mai ünnepe a húsvéti örvendezéssel áthatott megváltási ünnepkörtől, e két misztérium az üdvösség művében egymással szorosan összefügg. Az isteni Gyümölcs „oltása” nemcsak Isten életfakasztó tevékenységére mutat Mária életében, hanem annak hatása az apostoli tanúságtételben is megnyilvánuló, dinamikus, üdvöt hozó isteni cselekvésben is tetten érhető, melyben az újszülött Egyház is megtapasztalja: „gyorsan fut az ő igéje” (Zsolt 147,15).

Az értünk emberré lett Ige és a húsvéti igehirdetés – melyben szintén nem holt szavakat szajkózunk, hanem maga az élő és életadó Ige: a feltámadt Fiú személyesen tevékenykedik – képes ma is új tavaszt hozni Isten népének életébe és hitébe.

Verjen mély gyökeret a mi szívünkben is az Egyház húsvéti tanúságtétele és belénk is oltva az isteni ige magvait, teremje meg bőségesen életünkben a kegyelem gyümölcseit!

Fotó: Mcpemlékház.hu (Molnár C. Pál: Angyali üdvözlet)

Magyar Kurír